Emlékszem jól
Emlékszem jól: még tegnap este
kék volt a magasságos ég,
levél rezdült s tekintetembe
csillag fúrta tekintetét.
Nagy messziről rőt fény világolt,
izzott a forráskút vize,
a Tejút széles, óriás volt
s unszolt, hogy: nézz! no nézz ide!
S ma körben minden begubózott,
mint füst alatt: eltűnt a föld,
a forrás köré pára kúszott
s befutotta a víztükört.
De engem nem bánt a sötétség,
bús a homálytól nem vagyok:
hallom a forrás csevegését,
s tudom, hogy fent csillag ragyog.
/Ford.: Tellér Gyula/