utunk

Bejártuk hosszú ösvényeken

sűrű erdő minden zeg-zugát,

hol együtt, hol csak kéz a kézben,

önmagunkban keresve hiányt.

Ágaktól arcunk gyakran szedett karcot,

eltakartuk, az csak a mienk,

ne más terítsen reá védőn pajzsot,

bennünk tisztuljon minden enyém-tied!

 Míg együtt marad lepke mindkét szárnya,

repülünk kopottan, de egyre fel,

a végtelen ég - hiába nem vágyjuk -

fényeivel egyszer úgyis átölel.

fotó:Alíz

2010.05.06.

Zsefy Zsanett