utunk
Bejártuk hosszú ösvényeken
sűrű erdő minden zeg-zugát,
hol együtt, hol csak kéz a kézben,
önmagunkban keresve hiányt.
Ágaktól arcunk gyakran szedett karcot,
eltakartuk, az csak a mienk,
ne más terítsen reá védőn pajzsot,
bennünk tisztuljon minden enyém-tied!
Míg együtt marad lepke mindkét szárnya,
repülünk kopottan, de egyre fel,
a végtelen ég - hiába nem vágyjuk -
fényeivel egyszer úgyis átölel.
fotó:Alíz
2010.05.06.
Zsefy Zsanett