Egy férfi izgatottan fut a bölcs Szokratészhez:
- Szókratész, el kell mesélnem neked valamit egy közös barátunkról, aki…
- Várj! – szakítja félbe Szókratész – Megszitáltad-e a három szitán, amit mondani akarsz?
- A három szitán? – kérdezte csodálkozva a férfi.
- Igen, a három szitán. Az első szita az igazság. Utánanéztél-e mindennek, amit mesélni akarsz, hogy valóban igaz-e?
- Nem, csak úgy hallottam.
- De bizonyára megvizsgáltad a második szitán, a jóságén. Amit mesélni akarsz, ha már nem hiteles, legalább jó?
- Nem, épp ellenkezőleg…
- Várj! – szakítja félbe újra a bölcs. – Alkalmazzuk a harmadik szitát is, és mondd: használ-e nekem valamit, ha elmondod azt, ami annyira felizgatott?
- Éppenséggel haszna sem igen van.
- Akkor – mosolyog a bölcs -, ha az, amit mesélni akarsz, se nem igaz, se nem jó, de még csak nem is hasznos, felejtsd el, és ne terheld vele se magadat, se engem.