(emlékszel?)
titokban minden milyen jól esett...
én vissza is hoznám azokat a perceket
hogy belefonjam hajamba a festetlen időt
nem engedném el csak hagynám érni
hogy veled együtt tudjam megélni
ahogy a lassuló folyón a tengert elérjük
s a végtelenbe sodródó csónakban kérünk
esélyt magunknak a háborgó habokban
hol mi lennénk az utolsó haldokló(k) a sorban
az utasok között
nem menekülnénk
csak alámerülnénk a tenger ölébe
újabb titkokért
dátum: szombat, október 09, 2010