Dél-Alföldi Művészeti Kör
„A hétköznapok irodalma” vers- és prózaíró pályázat – 2010.
25 döntős vers között EZ A VERSEM 4. HELYEZÉST ÉRT EL:
kicsit még veled
c. versem, ami elhangzott a
Csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót!
Még engedd be halkuló szavam!
Nem üvöltve köszönök rád, nem lesve.
Szótlan széllel hordozom magam.
Kopognom se kelljen!
Kezem fagytól még ne legyen jéghideg!
Ifjú lelked már más úton barangol,
de egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
szívem!
Az ősz rozsdabarna színeit kóstolja az éjfél,
mézízű álmaim sodorják fellegek,
szememben őrzött megannyi fénykép,
életszilánkok, fakuló sebhelyek.
Már erőtlen karom ölel dérlepte fákat,
madarak dalt idéznek hangtalan,
de te halld meg a csendet is a kiáltásban!
Ugye nem hagysz magamra,
kisfiam?
A tűnő idő lassan odakint marasztal.
Én várok. Szavam sincs. Reménykedem.
Tudom, ha kell újra kitárul, de addig
csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót,
gyermekem!
***
III. Poet Irodalmi Est
A 2010. május 15-én 16 órakor Budapesten, a Dob utca 15 szám alatt található Spinoza Színházban
elhangzott az
Álmomban minden más volt
c. versem
Ma álmomban minden más volt,
lábam elé hevertek a hegyek,
csak lépegetni kellett rajtuk,
s nem féltem, hogy leesek.
Ma álmomban minden más volt,
táncra kért a kósza szél,
a lábam sem éreztem, hogy fájna,
csak szálltam vele könnyedén.
Ma álmomban minden más volt,
megtaláltam mindent, mi elveszett,
virágokkal fontam körbe,
hogy örökbe eltegyem neked.
Ma álmomban minden más volt,
gyöngyként gurultak a könnyek szerteszét,
a mosoly ráomlott a tájra,
és szivárványt kacagott a fény.
Ma álmomban minden más volt,
átöleltek az évszakok,
a hópelyhekből rügyek fakadtak,
s illatoztak a jégcsapok.
Ma álmomban minden más volt,
fátylat takart rám az Isten,
s én engedtem, hogy egy érintése
csillagokkal engem is behintsen.
***
Az alábbi műsorban elhangzott verseimet - de bocsásd meg a mi vétkeinket; festetlenül -
előadta: Várkonyi Judit.
Festetlenül
http://origo-haz.hu/cinke/cinke/node/14674#comments
de bocsásd meg a mi vétkeinket
http://origo-haz.hu/cinke/cinke/node/14675
***
A Vizuális Pedagógiai Műhely ill. a Barátok Verslista által meghirdetett
"2010 – Védett állataink – a VAKONDOK és a GÓLYA " - vers és novella pályázat a vakondokról és a gólyáról
Serte Perte
vakond kaland...
A minap a kicsi Perte, - vagy inkább
kis Serte-Perte? - kifutott a téli kertbe.
Anyja mondta: ne menj kincsem!
Odakint még semmi sincsen!
Nem hallgatott rá a balga,
játszani nagyon akarna.
Gyorsan vaksin kezdett ásni,
anyja közben földet hányni.
Miközben csak egyre ásít,
mert téli álom náluk híján,
agya nagyon álmos, nyilván!
Nem tért magához még nagyon,
lustálkodna a pamlagon!
Fordulna hát oldalára,
de bevillant: Perte lánya
elment biz' a vakvilágba!
Így anyaszíve tele gonddal:
vásott kölyke vajon hol van?
Majd gondolt legott egy nagyot,
s becsukott minden ablakot..
Igaz mindezt csak magában.
Vaksi vakond tanyájában,
föld alatt, hét lakat alatt
nem kell védeni a honát.
Ajtaján nem kopog senki,
ablaka sincs persze neki.
Alagútnak sötétjébe
nem világít az ég kékje.
De nem kell ott utat látni,
nem juthatna be akárki!
Orra, lába a segédje,
jó szimattal ér végére.
Miközben így vakon kutat,
végig szagol minden lukat,
földes lett az összes térgye,
- jó hogy szőrrel le volt védve -!
Szeme-szája úgy bedagadt,
sárral, kosszal tele ragadt.
Addig is a semmit látta,
onnantól már azt is bánta..
Mégis könnyen ért végére,
mert hallotta, Perte kérte:
Nagyon fázom! Vigyél haza!
Havas lett a vakond gatya!
Nem szököm el, megígérem
vagy csak nyáron kinn a réten
túrom orrom...
- rontom-bontom! – szólt az anyja -
Nem úgy mondom! Majd a földet
turkálom csak, nem kell félned!
Azzal orrát, azt a csupaszt
anyjához nyomta a ravasz.
Tudta hogy kell hatni rája..
anyja olvadt, s mint a rája
siklottak egymással haza
- tövis nélkül nyilván kafa -.
Azóta a vakond végen
persze, ha még ottan élnek,
minden rosszcsont kis vakondnak
gatyás Pertéről mesélnek.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
„Az önismeret művészei” – vers- és novellapályázat ~ 2010
Az Univerzum Művészei Alkotócsoport
nyílt vers- és novellapályázatára
Álmomban minden más volt
Ma álmomban minden más volt,
lábam elé hevertek a hegyek,
csak lépegetni kellett rajtuk,
s nem féltem, hogy leesek.
Ma álmomban minden más volt,
táncra kért a kósza szél,
a lábam sem éreztem, hogy fájna,
csak szálltam vele könnyedén.
Ma álmomban minden más volt,
megtaláltam mindent, mi elveszett,
virágokkal fontam körbe,
hogy örökbe eltegyem neked.
Ma álmomban minden más volt,
gyöngyként gurultak a könnyek szerteszét,
a mosoly ráomlott a tájra,
és szivárványt kacagott a fény.
Ma álmomban minden más volt,
átöleltek az évszakok,
a hópelyhekből rügyek fakadtak,
s illatoztak a jégcsapok.
Ma álmomban minden más volt,
fátylat takart rám az Isten,
s én engedtem, hogy egy érintése
csillagokkal engem is behintsen.
bokorban búvó bájos gyermekálmok
utcára kandikáló kíváncsiság
a felnőttkor áhított
de ha kitárul
ellobban a kócos kis varázs
a lépcsőfokok csókos villanása
megbotlottunk
folt mégse maradt
játszi könnyen ettük a világot
nem tőle híztunk
mindig általa
majd a fészkelődő indulatba fordult
gyanakvások feslett illúziók
mind bánattornyot emeltek a házra
s nem imáinktól zengett benne szó
a tudást kényeztettük
ameddig tudtuk
két kezünkkel húztuk-vontuk őt
mégsem marad nyom az utókorra
csak szalmaszál volt a fogyó múlt idő
szikra ropja táncát szalmabálán
már égbe csapnak fájó lángjai
nem kellett hozzá csak egy
árva kis szál
s vele hamvadtak mind
az álmaim
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2010, november 1 - 12:19 — univerzummuveszei
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
Andó Csenge
Antal Edina
Balázs Ágnes
Bálint Alexandra
Bencze Norbert
Csernus M. Júlia
Dezső Márton
Dezső Márton
Faragó Ágnes
Farkas Diána
F. Krisztina
Fer-Kai
Gábriel
Most
Világtörténelmem
A csere
Rohanás
Gondolatok egy konzervből
A zenész lánya
Devolúció
Határeseti Credo
Számlálók
Napraforgók
Parkoló
A kandalló hidege
Őz Anyácska
Ki vagyok én?
„Vajon a híd az?...”
Halottnak hitt szavak
Tükörkép
Reciprok
Vihar után
Vígasztalás Viktóriának
Csalók
Önismeret 2010
A csillagragasztó
A hétköznapok hősei
Önmagad mögött
Szeretet
Psyché
Varázs
Halotti beszéd
A harmónia
Egy lépcsőfokkal fentebb
Az ember képe
Kút-lét
Karácsonyi történet
Koldustükör
Egy hétnyi magány
Egy pipacsért
Gáncs
Napszemüvegesek
A nyerőember
Az örökség
Lábadozás
Ön/ismeret/len
Maga az ördög
Szótlanság-messiás
Olykor dugiban élek
Karolin néni
Hozzátok
Álmomban minden más volt
Szalmaláng
Geisz
László
15.
Gergely Edit
16.
17.
18.
19.
20.
Gősi Vali
Hütter Márta
Hütter Márta
Ilyés-Tóth Péter
21.
22.
23.
24.
25.
26.
27.
Kepes Károly
Láng Zsuzsa
Leo Leonardovics
Leo Leonardovics
Majzik Ilona
Maryam
Maryam
28.
29.
30.
31.
32.
33.
34.
35.
36.
37.
38.
39.
40.
41.
42.
43.
44.
45.
Mátay Melinda
Mika Gabriella
Mocsári Erzsébet
Mutz Péter
Myve
Orbán György
Peonia Meghívva
♫
Pintér Attila
Porogi Éva
Sárosdi Ádám
Sipos Tamás
Soukup Edit
46.
47.
48.
49.
50.
Stonawski József
Szegedi László
Szekeres Sándor
Tranzitember
Valamilyen Gusztáv
Végh-Bodor István
Wilhelm József
Wilhelm József
Zoltay Lívia
Zsatkovics Edit
Zsefy Zsanett
Zsefy Zsanett
Üdvözlettel: Kende Sándor, az Univerzum Művészei Alkotócsoport vezetője
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az Éden Művészeti Hálózat - Magasztos ihletés címmel hirdetett pályázatára:
1.
Könyörgés
- egy vonással áthúztad életem -
Káromolhatnálak Istenem,
számomra miért nem jutott
egy szelet
a fényből ?!
Egy jelet,
egy vékony fonalat
fonj meg, ha teheted!
Hadd kapaszkodjam benne meg!
Csak egy percre engedd,
hogy lássam
a földet, az eget, a társam,
sárguló mezőt, a villamost,
lábam alatt az utat, amit
láthatatlanul tapos
annyi hangba szült anyag,
- nekem a bőrredőbe
vésett pillanat -,
a kócos kislányt ott a padon,
kivillanó combján a Nap hogy' ragyog,
gyűrt füzetben halmozott
sorok között rejtett mondatot,
a hűvös éjbe meszelt sok csillagot,
a szépséget,
ami a rúttól annyira ragyog!
Csak egy jelet, egy percet,
ha kaphatok,
mondanám neked:
köszönöm, Istenem!
Most már tudom,
miért vagyok.
2.
25 döntős vers között EZ A VERSEM: 4. HELYEZÉST ÉRT EL:
évszakok
fehérbe álmodtad magad
s a hóvirágok között
megbújva hoztad a tavaszt
a dús fürtű orgonák
tiszta illatában
oldódtál bele a mély lilába
hogy lebegve fordulva
magad után húzd
mint sarki fény
vibráló szentjánosbogarak
egész seregét
s mára ringó búzatáblák
aranyát szőhesd a világ köré
fehérbe álmodtad magad
bár tudtad elmúlik a tavasz
a forró nyár után
az ősz mesél regét
a hulló száraz levelek
befedik majd a kertedet
s a téli csípős fagy is soká'
lesz nálad kéretlen vendég
de ma még ringó búzatáblák
aranyát teríted magad elé
s minden éjjel
patyolat lepedőd szegletén
magadra kulcsolod szerelmed
fehérbe álmodott cirógató kezét
3.
Néha még ébren
Néha még ébren vagyok,
s elkapok egy-egy pillanatot,
mit az itt felejtett bús esti órák
köpenyének zsebébe rejtett a múlt.
De hiábavalónak tűnik keresni
rezdülésed labirintusában,
el miért, s mikor veszett annyi
homlok mögé ágyazott találkozás.
Szavakból neked már
tornyot nem építek.
Pedig úgy hiányzik
a harangzúgás!
Néha még eszembe jut
"Az én menyasszonyom",
a "Tisztító szent tűz
hogyha átaléget",
ám a csendesedő vihart
egyre többször váltja fel
könnytelen megalkuvás.
Néha még ébren vagyok,
mégis álmodom.
Üresen kong a nincs-tovább.
Kezed kezemből kitépted,
tenyeremben enyészeté lett
egy vékony fonál.
John, hova tűntél?
Szívem, mondd, mit érzel!?
Olyan szépek azok a képek...
Hát lépj velem csendesen,
mert lehet, a lépcsőkön
"Lefelé ballagunk már"!
Köszönjük az alábbi zsűri munkáját!
Báder Judit – költő, író a KUPÉ Kulturális folyóirat szerkesztője
Beri Róbert - az Éden Művészeti Hálózat vezetője
Lajtai Gábor – költő, a Napsziget Irodalmi Folyóirat szerkesztője
http://www.muveszetek.hu/lajtai/
Rudas Attila – színész-rendező a Drazsé Drámajátszó Stúdió vezetője
http://vegiteletnapja.blogspot.com/2009/10/rudas-attila.html
Serfőző Attila – költő, író, festőművész, a Héttorony irodalmi portál vezetője
Szőnyi Bartalos Mária – költő, író, az Írókilencek elnöke,
Zalán Tibor – költő, író
http://www.zalan.deltabroker.at/ikreator/zal/cms_pub/home
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
ÉDENTŐL KELETRE CSOPORT:
http://edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=18645132&nid=5720373
Magasztos Ihletés versírópályázat végeredménye I.
Beszámolok : Magasztos Ihletés versírópályázat végeredménye II.
2010.09.21. 22:12
Táblázat
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Logsol kft. 8000 Székesfehérvár Budai út 252. által meghírdetett "dr.LapTop" pályázatára:
A Porondon: Dr. Lap Top
Hölgggyeim és Urrrraim!
Igen tisztelt Publikum!
Engedjék meg hogy bemutassak itt,
a Számítástechnika Porondján
egy új csillagot: Dr. Lap Topot!
TUSSS!
NÓTA!
azaz inkább csak néhány STRÓFA:
Kaptam én egy régi topot,
lehet laptop volt..
De nem találtam én a lapot,
mert az topon volt.
Volt egy fotóm,
digitális... hova tehetem?
Majd a laptop a programmal
megosztja veled!
Kinyitottam, hogy feltöltsem,
de épp nem volt víz..
Hideg, meleg,? Melyik kéne?
Vagy épp esővíz ?
Végül is egy tüzes tánccal
minden rendbe jött:
foxtrott helyett Fire-foxban
a kép felkerült.
Valamikor van akinek
Ramszesz jó fej volt,
aki ismer tudja, RAM szesz
jól sosem hatott.
Egy kortytól már keresztbe áll
mind a két szemem..
Hát még, ha a szemüveget
hozzá felteszem!
RAM-ok, bitek keverednek
az én agyamban.
Nem csoda, ha installálni
nem megy magamban.
Kiderült a feltöltött kép
rossz helyre került!
Azóta az egész család
csak ezen derül.
Okos gyermek okos anyja
bizony én vagyok.
Mondták is már verseimmel,
mit nyitogatok..
Nem tudtam, hogy nem a windows-t,
hanem egyebet..
Ezért szólok, hogy a zsebből
ki a kezeket!
Szóval a kép....- amin éppen
verem az uram -
elmentettem véletlen
a Börtön pont hu-ba..
Alig tudtam megúszni a
kényszerpihenőt,
ahonnan csak évek múltán
kapnék kimenőt.
Jöhet vírus, spam, meg Irmus!
Baj már nem lehet.
Lap Top doktor gyógyít gépet,
na meg egeret.
Ezért mondom tegyél félre
minden szerkesztőt...!
Segítségül hívjad inkább
az ebben menőt!
Hogy ne felejtsd, - ha ismered -
akkor megjegyezd:
Dr. Lap Top, aki mindig segíthet neked!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az Éden Művészeti Hálózat „Őszváró” pályázatára:
25 döntős vers között EZ A VERSEM 13. HELYEZÉST ÉRT EL:
csendes őszi kép
A nyár zsivaja lassan elül,
erdők párája finom neszre terül.
Dolgos napok után kopár a messzi kép,
a repcesárgát rég átfestette megannyi gép.
Szendergő fák köré avart hint már a szél,
köntösét pompázva teríti szerteszét.
A rezgő falevelek meleg-vörösre vágynak.
Nézd, hogy csókol az ősz új színt a tájba!
A szőlősorok ott, a domboldalon,
terelgetnek sok-sok ringó lányalakot.
Majd hogy elcsendesül minden!
Mint fáradt lélek,
- a föld is -
nyugalmat kér,
valahol itt, benn.
Köszönjük az alábbi zsűri munkáját!
Báder Judit – költő, író a KUPÉ Kulturális folyóirat szerkesztője
Beri Róbert - az Éden Művészeti Hálózat vezetője
Lajtai Gábor – költő, a Napsziget Irodalmi Folyóirat szerkesztője
http://www.muveszetek.hu/lajtai/
Merényi Krisztián - író, költő
http://www.irodalmiradio.hu/portal/index.php?option=com
_content&view=article&id=386:merenyi-krisztian-&catid=96:szerzk
Serfőző Attila – költő, író, festőművész, a Héttorony irodalmi portál vezetője
Szőnyi Bartalos Mária – költő, író, az Írókilencek elnöke,