Az "Apám" c. versem átírata..
Könnytelen holnapot ölelve rám
nevetésbe rejted aggodalmadat,
ahogy karodba kapsz.
Arcomat simítja erős kezed,
de homlokomhoz puhán érsz,
ne törjön gondolat.
Belőled, veled, nélküled
maradok Te, Anyám,
én,
magam.
Ezért öltöm fel arcomra
minden nap
bennem felejtett
arcodat.
Átírat: 2011.11.03.
Zsefy Zsanett