Apámmal..

Az "Apám" c. versem átírata..

Könnytelen holnapot ölelve rám

nevetésbe rejted aggodalmadat,

ahogy karodba kapsz.

Arcomat simítja erős kezed,

de homlokomhoz puhán érsz,

ne törjön gondolat.

Belőled, veled, nélküled 

maradok Te, Anyám,

én,

magam.

Ezért öltöm fel arcomra 

minden nap

bennem felejtett 

arcodat.

Átírat: 2011.11.03.

Zsefy Zsanett