a remény halála
(korábbi címe: az utolsó út: a remény)
A vers Brano két fotójának, és Brendan Perry: Medusa c. dalának hatására íródott...
Kihalt, néma táj, kiszáradt tenger,
mindenütt homokot kavar a szél.
A forróság rögöket morzsol szét,
ölelkező sziklákra omlik az ég.
Alatta rég bolyong egy hontalan, szegény.
Nagy útra indult: megkeresni a reményt.
Bejárta már érte a föld sok szegletét,
de hiábavaló volt minden lépte,
révbe eddig sehol sem ért.
Sors-koptatta idővel a vállán
testét gyilkos hőség hajtja.
Fejében egyre kattog:
ne állj meg, menj tovább!
Feladni még nem akarja.
Hallja a hangot:
csak menj, menj, több kell!
Ennyi nem elég!
S ő húzza maga után
élete összes semmijét.
*
Hallja a hangot
csak menj, menj, több kell!
Még ez nem elég!
S ő kínnal keresi
otthonát, a vesztett reményt.
*
De víz nélkül hová tartasz?
Merre mégy te, szegény?
A kanyonban nem vár egy hűs csepp,
csak két száraz öreg fa
eseng esőért az ég felé.
De víz nélkül hová tartasz?
Merre mégy te szegény?
A kanyonban nem vár egy hűs csepp,
s a két száraz öreg fa is
hiába fordul esőért az ég felé.
*
Kiszáradt torka,
panasza csontjába ég.
Homokba markol
elcsigázottan a kéz.
Víz nélkül a hon szívében
csak űr marad.
Megroggyant térddel
földre zuhanva
imára fakad..
*
De víz nélkül hová tartasz?
Merre mégy te, szegény?
*
Nem megy már tovább.
Számára az út itt véget ért.
Mire a kanyon ébred,
az enyhe szél
arcára teríti lepelnek
a haldokló reményt....
2010.04.24.
Zsefy Zsanett
fotók: Brano /Picasa webalbum/