sehogy...

ahol neked szakad az ég csengő darabokra

belőlem cikáz villámot a fény

ahol sóhajjal hajol be a szél ablakodba

az én álmaim sodorja messze a feledés

míg kagylóba zárt szavam

szemednek gyöngyöt érlel

lesel s a titkom könnyűn fejtenéd

keresztre nem feszítsz ám beleégetsz

arcom ráncaiba pár kínzó nemegyezést

ha néha a hegytetőkre

a felhők már tornyot húznak

köré a múlt emel sáncot 'mi véd

de az is hol választ két oldalt szétdúlva

hol föld és ég között hídként összeér

2011.05.22.

Zsefy Zsanett

fotó: Korea