ahol neked szakad az ég csengő darabokra
belőlem cikáz villámot a fény
ahol sóhajjal hajol be a szél ablakodba
az én álmaim sodorja messze a feledés
míg kagylóba zárt szavam
szemednek gyöngyöt érlel
lesel s a titkom könnyűn fejtenéd
keresztre nem feszítsz ám beleégetsz
arcom ráncaiba pár kínzó nemegyezést
ha néha a hegytetőkre
a felhők már tornyot húznak
köré a múlt emel sáncot 'mi véd
de az is hol választ két oldalt szétdúlva
hol föld és ég között hídként összeér
2011.05.22.
Zsefy Zsanett
fotó: Korea