תרגום הכתבה להונגרית נעשה באדיבותו של דר' כרמלי

 Az alábbi cikk a  Nátánia Hádásot  két-heti hébernyelvű ujság  2OO6.aug.4-i  számában jelent meg, Magyar kőr cimen.

*

                Míntegy 1O éve irták alá a testvér-varosi  szõvetséget Nátánia és Siófok magyar város kőzőtt.

      Zeév Oren, aki a logisztika osztály igazgatolja a Nátánián a formálatlan nevelés fejlesztésére alakult

   egyletnek a Nátánia Városháza képviselője a  Siofok- Nátánia testvér-város  szövetségbe.

   Zeévi megvolt győződve hogy egyesek az ősei kőzzűl a Siófoki zsidó temetőben nyugszanak.

   Éveken át kitartóan kutatott a sirok kőzőtt. A kőzel-multban sikerűlt végre, jobarátjának, a Siófóki 

   Haraszti László-ak, Zeévi apai-dédnagyapja sirját és sirkővét megtalálni. A dédnagyapa 187O-ben

    halt meg Siofokon-

              A jelenlegi feszűlt nemzetkőzi helyzetben, igazán szűkségűnk van kellő felkészűltségű ,

     tárgyilagos véleménjt alkotó baráti kapcsolatokra. Nátánia Városháza a kőzvetlen kulturáris

     kapcsolat, valamint a turista osztály keretében, magára vállalta a feladatot, hogy fejlesze a helyi

     fiatalság kűldőttei és a világ ifjusága kőzőtti személyes és jó kőlcsőnős viszonyokat.

           Siófok, ma egyik legnagyobb és népszerűbb város a szép Balaton tó kőrnyékén,                                       kb. 1oo km-re Budapest fővárostól. Fekvésénél és alkalmasságánál fogva, nyarálás és

   turizmus szempontjából ma egyik legkeresetebb város. A nyári főszezonba most  is mintegy  15oooo turista látogatta.     

            A második világháboru előtt jelentős zsidó  hitkőzség volt Siófokon, amely csaknem     

   teljesen a deportálás áldozata lett. A templomot főképen turizmus céljára használják.                                             

         Kedvező fordulat történt a két  ikerváros kőzőtti kapcsolatban, főképpen a kommunista      rendszer bukkása kővetkeztében. Az első találkozás a két ikerváros vezetői kőzőtt,                          megteremtette a városok kőzőtti baráti szővetséget és a minden évi csere-látogatásokat.    

              A magyar kűldőtseg ez év junius végén látgatott Nátániába. A polgármester irodájában              rendezett fogadáson, a magyar kûldõtség, meglepetésszerûen, Siofok barátja elismerő oklevelet ajandékozott Oren Zeévnek a sok éves eredményes tevékenykedéséért és a két város kőzőtti kulturalis kapcsolatok megerrősitéséért.                                                                                           

          Oren Oser, 17 éves tehetséges müvész, a Zeévi fia, egyik szép olaj-festményét a Siófok városának                                                                                                                                           ajándékozta.    

 ציור של אושר אורן שהוענק לעיריית שיופוק

תעודת הערכה על פעילות בת 20 שנה

אלרן אורן מניח אבן על המצבה של ר' אליעזר צבי קרויס,סב סבתו של אביו 2008

 אלרן פותח בקטע נגינה את טכס השקת ספר על בית הקברות היהודי בשיופוק

אלרן עם חבר-בנו של ראש עיריית שיופוק

אלרן אורן בכניסה לכפר הולדתו של הבז"ק

אושר אורן, חייל צה"ל בשרות סדיר, קיבל שחרור קצר משירותו הצבאי ונסע לשיופוק הונגריה כדי לחגוג עם ההונגרים באירוע מיוחד: חגיגות 20 שנה לתחילת הקשרים בין ערים תאומות הונגריה- ישראל, כאשר שיופוק היא העיר התאומה של נתניה.

באירוע המיוחד התקיימה פתיחת תערוכת צילומים על ישראל שצילם ראש הפדרציה של אגודות הידידות בין הונגריה לישראל, מר קוובץ' לאסלו, שגם נתן הרצאה מאלפת על ישראל, ולמרות שאינו יהודי הוא מגיע לארץ מדי כמה חודשים ונחשב לתומך ואוהד של המדינה.

לאירוע הגיעו כל המי ומי של שיופוק. החל בראש העיר, סגניו, מכובדי העיר והתקשורת. אושר אורן בן ה- 21, תושב נתניה ואמן בנשמתו, אשר היה פעיל מאוד בסצנת הלהקות המקומיות בנתניה טרם גיוסו, מנגן גיטרה כבר כעשר שנים. באירוע ניגן אושר את השיר "אני ואתה נשנה את העולם". הופעתו ריגשה מאוד את ההונגרים, והוא זכה לתשואות רבות. האירוע זכה להדים רבים ואף צולם על ידי הטלוויזיה ההונגרית. "אני שמח שניתנה לי את הזכות לרגש את ההונגרים" אומר אושר, "הרגשתי שאני מייצג את ישראל, ונתניה בפרט, בצורה הכי טובה שאפשר. מחווה קטנה כזו יוצרת גלי רגשות בחו"ל ורוכשת לנו ידידי נפש ותומכים לטווח ארוך.

 בשנת 2004 ביקר דר' הוברי יאנוש-שגריר הונגריה בישראל לשעבר, בבית הקברות בשיופוק והניח אבן על קברו של ר' אליעזר צבי קרויס ז"ל (נפטר ב 1870)

Kedves Barátaim!

Kicsit hallgattam, mert tegnap volt egy rendezvényünk, és nagyon sok volt az "intéznivaló".

Tulajdonképpen az Egyesületnek akartunk beszámolni a nyári izraeli utunkról.

A "Móló" Hotel nagytermében rendeztük - nyolc méterre a Balatontól... Fél hatkor kezdtük, harminc széket rendeztünk az asztalokhoz, de negyedkor már be kellett hozni egy plusz asztalt, annyian lettünk. Megtisztelt bennünket a jelenlétével a polgármesterünk és dr Hóvári János aki Magyarország nagykövete volt Izraelben 2 + 4 évig. Ő velünk volt az izraeli úton is. Egy nagyon kedves, művelt, intelligens ember. Ajándék a sorsomtól, hogy a barátai lehetünk.

Először Mama szólt "néhány szót" - mintegy 15 percig, aztán a nagykövet úr beszélt hosszabban, majd a polgármesterünk beszélt. Ezt követően mindenki szót kapott aki mondani akart valamit. Közben ettünk-ittunk, az mellévalókat a tagjaink hozták. A háttérben kivetítőn mentek az úton készitett fényképek.

Kilenckor vége lett a "hivatalosnak" és aki akart - ki-ki alapon - átjött az "Amígo" étterembe. Féltizenkettőkor értünk haza. Kicsit szuszogtam, mert sült csülköt ettem lyoni hagymával és hasábburgonyával. Az adagot két tenyérrel nem tudtam volna letakarni...

A téma természetesen Izrael és a zsidóság volt. Sokat tanultam. Mindig tanulok.

Ma a nagykövetünket egyik vezetőségi tagunk elvitte a nemrég "újraavatott" kőröshegyi temetőbe - melyet teljes egészében ő tett rendbe és az avatón itt volt Izrael állam nagykövete is -, majd átvitte Kötcsére, ahol megnézték a nagyon szép, művészi kivitelezésű 2004-ben avatott Holocaust-emlékművet. Délután visszajöttek Siófokra és kimentünk az itteni temetőbe. Az én temetőmbe. János "teljesen belelkesedett", közel két órát nézelődött és beszélgettünk. Mellesleg a polgári szakmája: történész. Szakterülete a keresztesháborúktól a 1848-as szabadságharcig tart... Amikor elbúcsúztunk, megölelt. Többet ért nekem, mint némely hivatalos "köszönöm"...

Eliezer Krausz - Zevi "szépapja" - sírjára követ tett.

Így kapcsolódnak a sorsok. Egy kicsiny somogyi faluból elindul egy ember, aki nagykövetségig viszi. Egy másik ember - szintén egy kicsiny somogyi faluból - vénségére megérzi zsidó identitását és zsidó temetőket gondoz. Egy zsidó ember Netanyából tíz évig keresei szépapját, és a barátja megleli Siófokon. A szóládi rabbi sírjánál ezek az emberek ma összekapcsolódtak egy pillanatra.

Talán ennyi.

 מאמר מאת מר הרסטי לאסלו על מציאת הקבר של ר' אליעזר צבי קרויס בבית הקברות בשיופוק, ועל הידידות העמוקה בין הערים נתניה ושיופוק

Találkozások.

 Mondják, az utak találkoznak. Én úgy gondolom, az életutak is.

 2005. október 17.-e volt, hideg, reggel kissé párás nap. A temető regiszterét (térkép, személyi adatok, fénykép a síremlékről) készítve az ötödik sorában dolgoztam a régi köveken.

 Az első két kő viszonylag jól olvasható, magyar és héber feliratot tartalmazott. A harmadik egy magas, obeliszk formájú, jó állapotú kő volt, nem sokat kellett tisztítani. A negyedik egy felül ismerősen ívelt, vállas, vörös mészkőből készült kő, a vastag zuzmóréteg miatt (ezt a követ szereti a zuzmó) alig olvasható, sejthetően héber szöveggel. A hideg pára miatt a kő és a zuzmó nedvessége a csiszolószivacs után elkenődött. Átkeféltem, a munkáskesztyű tenyérbőrével átsimogattam, de még mindig „életlen” volt. Csiszolás, átkefélés, dörzsölés ismét. A harmadik után úgy láttam, hogy az írásjelek kontúrjait a fényképezőgép rögzíteni tudja. Készítettem két felvételt, majd két követ még „megcsináltam”, aztán a hideg miatt hazamentem.

 Otthon a képeket feltettem a számítógépre, és a jobbakat elhelyeztem az adatbázisban. A személyes adatokat beírtam és a térképen rögzítettem a kövek helyét. Miután a héber szövegeket nem tudtam lefordítani, így elküldtem e-mailben, egy Bécsben élő „internetes barátomnak” (Avinak…), aki egy rabbi ismerősével nagyon míves fordításokat készített az eddigi héber feliratokról. Másnap délelőtt jutottam a géphez, és kíváncsian olvastam a fordítást. Ismerősen kezdődött: „Itt van elrejtve” – és utána a név. Hitetlenkedve, meredten, összeszoruló torokkal olvastam a nevet: Eliezer Krausz.

 1989-ben Siófok és Netanya városok testvérvárosi szerződést kötöttek. Ennek keretében rendszeresen érkeztek netanyai tánc- és énekegyüttesek Siófokra az „Aranykagyló” nemzetközi folklórfesztiválra. A diákotthonban laktak, ahol a feleségem volt a gondnok, illetve „üdülővezető”. A csoportvezetők között mindig volt legalább egy magyarul beszélő is. 1994-ben így ismerkedtünk meg Zeev O.-val, aki aztán rendszeres kísérő lett a mai napig. Zeev nagymamája még „debreceni zsidólány” volt, innét a magyar nyelv ismerete. Már az első évtől kezdődően mindig elment a környékbeli zsidótemetőkbe, mert keresett egy hozzátartozót. A siófokit – a nagysága miatt - többször is végigjártuk eredménytelenül. Ez a keresés kereken tíz évig rendszeresen ismétlődött, amikor itt volt.

  Kezdetben kissé tartózkodó volt a viszonyunk, de később – a mai napig tartóan – barátok lettünk. Így tudtam meg egyszer, hogy a keresett családtag a fiatalon elhunyt ükapa, aki * Szóládon volt rabbi. *  A neve: Eliezer Krausz.

 Kicsit hitetlenkedve írtam egy e-mailt Zeevnek, hogy nézzék meg ezt a követ, hátha... – és csatoltam a fényképet. Vártam. Egyszer aztán megjött az első válasz: Ő az! Aztán még jónéhány levél jött ismert, és számomra ismeretlen hozzátartozóktól. Jó érzés volt…

 ét éve megadta a Sorsom, hogy jártam Izraelben. Amikor a Jordán folyónál jártunk, zsebrevágtam két kavicsot, majd a tengerparton is kettőt. Zeevéknél úgyszintén kettőt és egy marék földet tettem egy zacskóba. Hazahoztam. Szereztem egy méretes, „magaformálta” vörösmészkő darabot, melynek az egyik fele lapos. A kicsiny, megsüppedt sírdombon vájtam egy gödröt, beleöntöttem az izraeli földet, rátettem a nagykövet és a lapos felén elhelyeztem a kavicsokat. Nem tudok imádkozni, ezért csak „beszélgettünk”…

 Sokszor megkérdezik tőlem, hogy miért csinálom ezt a „temetői” munkát? Nagyon sok válasz létezik, de a régi rabbi köve ez egyik legigazabb indok… Egy Haifában született zsidó kisfiút a kanyargó életútja elvitt a siófoki zsidótemetőbe. Egy Nagyberkiben született magyar kisfiút a kanyargó életútja szintén elvitt a siófoki zsidótemetőbe.

 Az életutak egy sírkőnél találkoztak.

 Mert az életutak is találkoznak.

 Siófok, 2008. március 26.

                                                                                       נולד בנו, בנימין זאב קרויס   Szolad *טעות.ב-          

שיחת חולין ראש עיריית נתניה הגב' מריים פיירברג איכר,ראש עיריית שיופוק דר' באלאש ארפד וזאב אורן

זאב אורן מדליק נרות חנוכה בשיופוק

השקת ספר של אבי בן גיורא בשיופוק 3.6.2013

בחודש נובמבר 2013 הגיע נשיאת אגודת הידידות הגב' אוה הרסטי ובעלה לאסלאו לביקור בנתניה ובמהלך הביקור הוענקה  להם תעודת הוקרה מראש עיריית נתניה  הגב' מרים פירברג איכר על פעילות של למעלה מ23 שנה לקירוב הלבבות בין תושבי 2 הערים התאומות

זאב בן 50

זאב בן 60