ÚJ KELET, 2002 október 11, péntek Y אוי קלט, יומון ישראלי בשפה ההונגרית, יום ו', ה' בחשון תשס"ג

Sokasodjatok és szaporodjatok

Krausz Vilmos egykori debreceni főrabbi (1853 – 1921) több, mint 300 leszármazottja megtöltötte a Nir Gálim-i „Bét Háédut” termeit

„Kétezer évig imádkoztunk érte

Kétezer évig hullt könnyünk-vérünk

Most, amikor sok vért adtunk érte,

Most nem adjuk a jogos örökségünk.”

Schwarcz Béla – Jerachmiél: Jeruzsálem

„Értünk mi a földhöz – mondta édes-apám a Szochnut-embernek 1949-ben. Adjanak nekünk valahol egy talpalatnyi földet. Mi megkapaszkodunk benne.

Adtak. Ha nem is földet, de otthont. Cafarija mosávban. A Szochnut-hivatal-nok azt mondta: „Maga már túl idős, nem való mezei munkára. Maga csak fuvaroz-zon olajat!” Így apám az első időkben fűtőolajat szállított.

Ma a család virágot termeszt exportra. Ki-emelkedő siker-ágazat. Nem tudom, mi lett azzal a hivatalnokkal. Sok gondot, majd szép sikereket értünk meg. Apánk ma is velünk van: 99 éves. Őt Lea húgom hozza el az összejövetelre és én viszem haza.

Meg fogja ismerni. Őt, az életét és a ver-seit. És még sok csodát fog látni-hallani dr. Krausz Vilmos (Binjámin Zeév Krausz) egykori debreceni főrabbi leszármazot-tainak az összejövetelén! – ígéri már elő-re Jehuda Schwarcz, energikus, baju-szos, horgolt kipát viselő mosávnyik.

Izraeli mezőgazda-tipus. Figyelmesen ve-szi a kanyarokat a jávnei országúton, hogy a számtalan elágazás közül abba lépjünk be, amelyik az asdodi tengerpart felé vezet.

Közben mesél. A mosáv munka is, üzlet is. Kemény élet. Azt is figyelmesen kell vezetni. A gazdaságban is sok a félre-vezető mellékút.

„Apám szüleit, feleségét, öt kisgyerekét vesztette el a Soában. Egyedül tért vissza Mezőcsátra az ukrajnai munka-szolgálatból.” (Időbe telik, amíg az ivrit beszédből kiértem a borsodi község nevét.)

„Én anyám révén tartozom a ’klánhoz’. Meg fogja látni, mennyire kiterjedt, nagy család ez. Benne van egész Izrael keresztmetszete.”

Az első leckéket Beni „Vili” Orentől vet-tem, még telefonon. Eszter lánya, fér-jével, Akivával együtt kezdeményezték és szervezték a nagy találkozást. (Akiva édesapja, Sálom Rosenblut, nyírbátori származású.)

„Remélem, leszünk vagy kétszázan. Ta-lán még kétszázötvenen is” – számolga-tott napokkal korábban a nagy előd neveit (a héber Binjámin és a magyar Vilmos nevet) viselő unoka.

Az összejövetel szervezői az est végén elégedettek lehettek. Háromszázhuszan jöttek el.

Jehuda Schwarcz magától értetődő biz-tonsággal talál rá a tenger felé vezető, széles, soksávú asdodi műútra, bár nem errefelé lakik. Ugyanilyen biztosan tér le az egyik elágazásra, amely Nir Gálim mosávba vezet.

A zöld fasor, a kertek mélyén megbúvó házak meglepetésszerűen váltják fel az iparövezetek, raktárépületek, benzinkutak között vezető nyílegyenes országutat.

„Bét Háédut” – hirdeti a tábla. Meg-érkeztünk. Beállunk a parkolóba, ahol már szép számban állnak a családtagok autói. „Ez mind Krausz?” – próbálkozom a pesti humorral. „Többé-kevésbé” – biztosít Jehuda. Ugyancsak magyarul és szélesen mosolyogva.

A park lépcsős tágas térségnek enged teret. Ebből a színes kövekkel kirakott térségből emelkedik ki a „Bét Háédut”. Tanúság háza. A Vészkorszak egyik tanúság-háza az országban. A Jád Vá-sém, a Lochámé hágettáot kibbuc, a cfáti magyar-zsidó örökség-múzeum, a Givát Chájim kibbucban lévő „Bét Terezin” ház és a számos többi mellett.

„Éd hágál háze” – áll Isten igéje bevésve a bejárat fölött. (Mózes I. könyve 31:52) Tanú ez a kőrakás. Amelyet ezer évekkel ezelőtt Jákob ősatyánk és házanépe emelt Lábánnak, hogy a húszéves szol-gálat után is elégedetlenkedő após ki-béküljön vejével és ne háborgassa őt többé.

A Tanúság háza szolgált helyszínül a nagy szellemi vezető leszármazottainak. A tágas előcsarnokban már szép szám-mal gyülekezett a rokonság. Mindenki ragasztós névcédulát kapott, amelyet két és fél órán át büszkén viseltek az ingeken, blúzokon.

Ahogy a meghívottak befutottak a szél-rózsa minden irányából – az előcsarnok lassan megtelt.

Simon Gottfried tel-avivi ügyvéd, aki ugyancsak a főerőkhöz tartozik családi ügyekben, lelkesen mutatta be az egyre érkező Krausz-leszármazottakat.

A falon nagy tabló fényképekkel és táb-lázatokkal mutatta a leszármazási táblát.

Sok Krausz választott héber nevet, például a Kedem nevű családok.

„Krausz Binjámin-Zeév Vilmos főrabbi-nak 14 gyereket adott a Fennvaló: 9 fiút és 5 lányt. Jechiél Joszéf, az egyik fiú 40 évig volt rabbi a Küküllő partján épült kis-városban, Dicsőszentmártonban. Ortodox rabbi létére egyetemet végzett München-ben és Zürichben. Disszertációját a ’Babilóniai istennevek a bablióniai perga-men-tekercseken’ témából írta. Az ő lánya volt Edit, az én édesanyám” – siklik Gottfried ügyvéd ujja a falra erősített leszármazási táblán.

Az Új Kelet alapító főszerkesztője, a néhai dr. Marton Ernő is „beltagnak” szá-mított, nővéreivel, Ilussal (Jechiel-Joszéf Krausz rabbi felesége) és Erzsivel; utóbbi évtizedekig dolgozott az Új Kelet szerkesztőségében, dr. Marton Gizivel, dr. Marton Ernő hitvesével együtt.

Eddig Erzsi fia tett szert a legnagyobb hírnévre a Krausz-leszármazottak között. Ő volt Mordecháj Ben-Ári (Lebovics Misi), az El-Al, az izraeli nemzeti légitársaság első vezérigazgatója.

Közben Jehuda Schwarcz intésére figye-lek fel. Bocsánatot kérek, megköszönöm a magyarázatot és a zsongó tömegben elindulok Jehuda felé.

Vastag pápasze-met viselő bácsi áll mellette. Be-mutatkozom. „Schwarcz Béla vagyok” – nyújtja kezét.

„Későn, 1949-ben alijjáztunk. Akkor már ’kom-munizmus’ volt Magyarországon. Nem akartak kivándorló útlevelet adni. Még meg is fenyegettek minket. De a nagynéném lánya a Rákosi titkárnője volt, és az elintézte. Amikor Mezőcsáton megmutattam a kivándorló vízumunkat, nem hitték el. Én is csak akkor, amikor már Erecben voltunk. Hát, itt is meg kellett küzdeni a minden-napiért” – meséli Béla bácsi, a távoli múlt-ba merengve.

Fiától tudom, hogy 99 éves, de már az el-ső szavai meggyőztek róla, hogy a pátri-árka akár hetvenévesnek is mondhatná magát. Megjelenése, hibátlan, ízes alföldi magyarsága és pontos héber kifejezései ennyinek láttatják.

Átadja verseskönyvét. „Szántottam, vetet-tem az idegen földet” – áll a címlapon. A szerző – Jeráchmiél Schwarcz. Zárójel-ben: Schwarcz Béla. Belelapozok. „Hábo-rú előtt írt versek”, „Munkaszolgálat, get-tó”, „Alijja előtt, Mezőcsáton”, „Izraelben”.

A mezőgazda-költő verseskötetének az alcímei a magyarországi zsidóság állo-másai. Élete a magyar-zsidó sors utóbbi évszázadának tanúsága. A kétfelé osztott könyv „túlsó fele”, a magyarul írt versek avatott héber fordítása Itámár Jáoz-Keszt mesterműve.

Az asztalokon, a rögtönzött családi mú-zeum tárgyai között vékony könyv. Mosolygós gyerekember képe van a fe-delén. A kép alatt két dátum. 1929 – 1948. A dátum alatt a Cáhál emblémája. Ő volt Binjámin Zeév Fixel, a szászrégeni cionista ifjúság neveltje. Alig néhányad magával került vissza családjából. A Füg-getlenségi Háborúban esett el. Élt 19 évet. Nevét – Binjámin Zeév – a Krausz-nagyapától kapta.

A szigeti eredetű, nevezetes Danzig-család – ma Daniv a nevük – ugyancsak a Krausz-családba házasodott: dr. Dan-zig Smuél szigeti főrabbi – a Makkabea cionista diákegylet aktív tagja – elvette Krausz Vilmos főrabbi egyik lányát.

Danzig Hillél és felesége, Eliséva ugyan-csak nevet vívtak ki maguknak az ország-építésben, mint a Hisztadrut vezető be-osztottjai. Hillél az „Omer” című pontozott olé-napilap főszerkesztője, egyben a „Dávár” munkatársa is volt.

„Kik ezek a chárédi fiúk?” – kérdezem Beni Orentől, akivel a telefonbeszélge-tések után immár személyesen is kezet szoríthattam.

„Az egyik Jehosua-Zeév, a fiam. Látja, itt semmiféle ellentét nincs a fekete kaftánt viselő pajeszos wizsnitzi chászid bócher és a fülbevalót viselő kibbucnyik fiú kö-zött. Akik ugyancsak az ötödik Krausz-nemzedékhez tartoznak. Nekünk csak egy ellenségünk van: a szakadás, az elkülönülés a zsidó népben” – szól Beni-Vili magyarázata.

Valóban: még beszélgetnek is. Ez „oda-kint” ha nem is lehetetlen, de ritkán fordul elő. Lehet, hogy a Krausz unokák meg-valósították az ideális izraeli életmodellt?

Jehosua-Zeév, a wizsnitzi jesiva-bócher Izrael szülötte. Negyedik nemzedék Krausz Vilmos főrabbi óta. Az unoka fia. Nagyon büszke a dédapára. Élete az ő felfogását példázza. A tanult fiatalok hibátlan, argó nélküli héberével beszél. Csillogó szeme, őszinte mosolya, fiatal korát meghazudtoló tudása láttán-hallatán arra gondolok: ilyen lehetett Krausz Vilmos ifjúkorában.

A sarokban harapnivaló. Félbevágott piták, kennivaló humusz és chácilim, olaj-bogyó, friss zöldségek és gyümölcs. „Izraeli saláta”. Akár az egybegyültek. Izrael társadalmának a „salátája”. Egész-séges és vegyes. Városból, mosávból, kibbucból. Egyenruhás katonák az elma-radhatatlan M-16-os géppisztollyal és feketekipás, pájeszos bócherek.

Karonülő csecsemőktől a 99 éves Béla bácsiig: Ám Jiszráél Cháj. Izrael népe él. A Krauszok-utódokban is.

Az egybegyűltek lassan bemennek a nagy előadóterembe.

Amíg a háromszáz-egynéhány vendég el-csendesedik, elhangzanak a köszönté-sek. Srágá Semer, a családi összejöve-telt vendégül látó Bét Háédut igazgatója köszönti a Krausz-leszármazottakat. Jel-képekről, örök, elszakíthatatlan hagyo-mányról beszél. Tóráról, munkáról, hon-védelemről. Maga is magyarországi szár-mazású.

Utána Jehosua-Zeév Oren áll a mikrofon mögé. Tekintete körbejár a termen. Némi elfogódottsággal, a maga veretes, irodal-mi héber nyelvezetén köszönti a nagy-családot.

A köszöntőket az ifjúság látványos hozzájárulása követte. A színpadon kife-szített fehér vászonra komputeres prezentációt vetítettek ki. A prezentáció diafilm-szerű, hanggal kísért képes-szöveges bemutató, amely a Krausz-család történetét mutatta be. Inbál, (ötö-dik nemzedék) és férje, Ofer egészítették ki a mondottakat.

A mincha-ima után néhány fiatal családi történetekkel állt ki a színpadra. A leg-kisebbeknek a „Bét Háédut” tantermei-ben játékos ismertetőket tartottak.

Szem nem marad szárazon, amikor Béla bácsi lép a mikrofon elé és elszavalja egyik versét. Azt, amelynek négy sorát cikkünk mottójául választottunk. Az or-szág mottója is lehetne.

Szavalata és a szünni nem akaró taps után Támi (negyedik nemzedék) ivritül szavalja el a verset, Itámár Jáoz-Keszt művészi fordításában. Őt is nagy taps köszöntötte.

Támi mutatta be a családnak a huszon-éves, Budapestről érkezett új olát, Végh Tamarát – férjezett nevén Támár Sálomot – két és fél éve él az országban. Ő Schwarcz Béla másik versét olvasta fel. („Krausz Vilmos főrabbi az apai nagy-mamám nagypapája volt” – mondja rövid gondolkodás után)

Nem kevésbé volt szimbolikus, amikor a kisebb és nagyobb gyerekek, papírból ki-vágott falevél-mintákkal odaléptek a szín-padra helyezett családfához és – gyakran Ábá vagy Imá segítségével – elhelyezték az önmagukat jelképező levélkét a tere-bélyes családfa megfelelő ágain.

Az összejövetel végén Jehosua-Zeév Oren által Krausz Vilmos főrabbi fenn-maradt kéziratokból szerkesztett „Máré háBázák” című, kétkötetes könyvét osz-tották szét a családtagok között.

Látogatás Erec-Jiszráélben 1905-ben

„Vötechezená éjnénu bösuvchá löCion”. És szemeink lássák meg visszatértedet Cionba. Krausz Vilmos életében több-ezerszer imádkozta el ezeket a szavakat, hiszen azok a napi háromszor, állva el-mondott imádsághoz tartoznak.

Cionista volt. Ennek egyik legékesebb megnyilatkozását az Erec-Jiszráélbe ve-zető utazását tarthatjuk, amelyen 1905-ben, 150-ed magával vett részt. Kora-tavaszt, Ádár hónapját választották. Ez ma is a legszebb Erec-Jiszráélben.

Az utat egy Donáth Farkas nevű hitsor-sos szervezte. Magasállású ember volt: a Közlekedésügyi Minisztérium reklám-főnöke.

A csoport tagjai zömmel ortodox rabbik és hívek voltak. Főleg Magyarországról, de a Monarcha galíciai tartományából is jöttek, azonkívül Németországból, sőt, néhányan Hollandiából és Dániából is.

Az utasok között volt a magyarországi ortodoxia legendás vezetője, Reich Koppel-Jákov budapesti főrabbi, felsőházi képviselő testvérbátyja, Reich Wolf-Zeévwienerbadeni rabbi is.

Néhány jómódú neológ rabbi is csatla-kozott a zarándoklathoz. A világfelfogás-beli különbségek kisebb konfliktusokhoz is vezettek ortodoxok és neológok között, de az utazás egészében jó hangulatban zajlott.

A csoport vasúton Fiumébe utazott. A ki-kötőben a Thalia hajó fedélzetén elindul-tak a Szentföld felé. A luxus gőzhajó korábban a Rotschild-család birtokában volt és tulajdonosai gyakran utaztak rajta Erec-Jiszráélbe.

Az utasok még a hajón elhatározták, hogy nem mennek „üres kézzel” Jeruzsálembe. Az első, hajón töltött szombat kimenetele után megszervezett gyűjtés, amely Krausz főrabbi ötlete volt, 7000 koronát eredményezett. Ez száz évvel ezelőtt mesebeli összegnek számított, amelyet Jeruzsálem szegényei és Tóra-intézményei között szándékoztak kiosztani.

Az utazásról készült album egyik képe. A kétnyelvű felirat baloldalán: „A rabbinusok a Thalia fedél-zetén”

Egyiptomban, Alexandriában kötöttek ki. A parton a helyi közösség főrabbija, a „chacham basi”, Élijáhu Cházán fogadta az askenázi zsidóság illusztris küldötteit, akik útjukat különvonaton folytatták Kai-róba. Itt a kairói hitközség főrabbija, majd a szefárd és az askenáz hitközségek előkelőségei fogadták az erec-jiszráélbe tartó zarándokokat.

Az első megkapó élmény itt érte őket, amikor – a Szentföld első üzeneteként – a Rambam zsinagógájában imádkoz-hattak.

A kairói főrabbi – mint azt a visszaemlé-kezések tanúsítják – személyesen gon-doskodott a vendégek szállodai konyhá-jának a kikóserolásáról.

Rövid tartózkodás után a csoport útja a Nílus partjáról visszavezetett Alexandri-ába, ahol a „Thalia” útnak indult vég-céljuk, a jaffai kikötő felé.

A belépés a szent földre nem volt egy-szerű azokban a napokban. A primitív ki-kötő előtt óriási sziklák akadályozták a kikötést, ezért a hajó csak a part előtt köthetett ki. Innen apró arab lélekvesztők mentek a hajók elé.

A zarándokok érzékletesen írják le, ahogy az arab munkások felmentek a nagy turistahajóra, és az utasokat csomagjaikkal együtt labdaként adogat-ták egymás kezébe, majd az egész társaságot a csónakokba továbbították.

A jaffai kikötőben is megjelent fogadá-sukra az ereci rabbik és a mosávok száz-főnyi képviselete Kuk rabbi vezetésével, aki akkor Jaffa és a „mosávok” (zsidó fal-vak) rabbijaként funkcionált. A némileg megviselt utasok első „palesztinai” óráikat a kikötő közelében épült Kamenitz szállodában töltötték el.

1905 március 12-ét írtak. A zsidó naptár szerint 5665 ádár-bét 5-ét.

Másnap a zarándokok az akkori idők autóbuszán, lóvontatta delizsánszon utaztak Petach Tikvára, amelyet ma „ém hámosávot”-nak, a mosávok anyjának tisztelnek. A magyarországi utasok jól tudták, hogy a települést a magyar-zsidó Raab család és Jehosua Stamper alapította 1878-ban, alig egy emberöltő-vel korábban.

A következő napon, a reggeli ima után a Jaffa – Jeruzsálem vasút juttatta a zarán-dokokat útjuk magasztos céljához, Jeru-zsálembe.

A hosszú hegyi vonatozás viszontagságai után este szálltak le a szerelvényről. A szent város földjén állva kevesen látták az eléjük érkezett fogadóbizottságot. Nem a sötéttől, hanem könnyeiktől.

A zuhogó tavaszi eső sem akadályozta meg Krausz rabbit és a magyarországi küldöttséget, hogy első látogatásukkal ne a Kotelt, a Nyugati falat tiszteljék meg. Itt megindult imáikban fordultak a Fenn-valóhoz a mielőbbi megváltásért, család-jaikért, közösségeikért, Izrael szétszórt népéért.

A visszaemlékezésekben nagy szeretet-tel emlékezik meg a „Kollél Ungarn” jesiva-vezetőjéről, a jeruzsálemi askenázi ultraortodox zsidóság kiemelkedő egyéni-ségéről, Chájim Joszéf Sonnenfeld főrab-biról, aki a zarándok-küldöttséget lelkes szavakkal köszöntötte.

Krausz Vilmos és Sonnenfeld ifjúkori barátok voltak: barát-ságuk a híres pozsonyi jesivában kezdődött, ahol mind-ketten a legendás „Ktáv Szofér” tanít-ványai voltak. Ma a Báté Ungárin ne-gyedben utca őrzi nevét.

Az anticionista „Neturé Kártá” a maga előfutárát látja személyében; ezt azonban a cionista Krausz rabbi nem láthatta előre évtizedekkel…

A hajón összegyűjtött 7000 koronából 4000-et a jeruzsálemi közösségnek aján-lottak fel.

A megmaradt 3000-nek érdekes története van.

A régi Jeruzsálem elővárosában, Mocá-ban járva a zarándokcsoport tálit-„bájtlit” hordozó zsidókra lett figyelmes.

Megszólították őket: hol itt a zsinagóga? A zsidók azt válaszolták: zsinagóga az nincs, de van egy „chán”, egy szálló-féle, ahol a vendégek megszállnak és a lovak is megabrakolnak.

Szentföldi véreik eme szégyenét nem viselhették el a jómódú európai zarán-dokok. A megmaradt háromezret ennek a közösségnek adták, akik egy akkor tekintélyes épületet vásárolhattak, mellé egy másikat is, iskola céljaira.

Az egykori templom-épületet mindmáig szemügyre vehetjük, amikor az 1. számú gyorsforgalmi műúton a főváros felé hala-dunk. Mocánál, a kelet felé haladó út bal-odalán, a kanyarban ma is ott áll a jelleg-zetes, régi kőház.

v

Krausz Vilmos

(1853 – 1921)

Krausz Vilmos – héber nevén Binjámin Zeév – 1853 márciusában született a Somogy megyében lévő Szolád faluban. Vallásos, köztiszteletben álló család legfiatalabb gyermeke volt.

Édesapját, R’ Eliézer-Cvit korán elvesz-tette. A megözvegyült édesanya különös gondot fordított gyermekei nevelésére. Elhatározta, hogy az apjától elárvult fiából rabbit nevel. A tehetségét korán kimutató kisfiúnak péntek esténként „drásá”-t, Tóra-magyarázatot kellett tartania a ház népe előtt.

A tatai és tabi jesivák után a nagynevű po-zsonyi jesivában tanult. Itt nyerte el rabbi-képesítését is. Közben magánúton készült a tanítói képesítési vizsgára, ami-nek később nagy hasznát látta.

Amikor a szászrégeni hitközség a pozsonyi Ktáv Szofértől szigorúan vallásos és a vilá-giakban is művelt rabbijelöltet kért, a „ros jesivá”, az egyik legnagyobb tekintélyű Tanház feje az alig 20 éves Krausz Vilmost küldte.

Először a rabbihelyettesi hivatalt foglalta el 1873-ban; egyúttal a megnyíló zsidó ele-mi iskolát is igazgatta. A szászrégeni fő-rabbi, Pollák Hillél 1876-ban hozzáadta Berta lányát.

Életének következő állomása a kiskunhalasi ortodox hitközség volt, ahol 1887-ben mutatkozott be. A fiatal rabbi nagy nép-szerűséget vívott ki magának. Nem csak hívei szerették: a város is megbecsülte.

A debreceni status quo ante hitközség 1891 szeptember 6-án lezajlott közgyűlése meghívta Krausz Vilmos kiskunhalasi fő-rabbit. Ő megköszönte a debreceniek meg-tisztelő bizalmát, de azt a kérésüket, hogy már az őszi ünnepekre foglalja el állását, nem teljesíthette. „A közeli ünnepekre mégsem hagyhatom el a halasi szent gyüle-kezetet” – indokolta lépését.

Krausz Vilmos ortodox képesítésű rabbi volt. A meghívó status quo hitközség volt. Ezek a hitközségek nem fogadták el a magyarországi zsidó közösségek drámai szakadását ortodox és neológ hitközsé-gekre, hanem megmaradtak a maguk ősi, a Sulchán Áruch által megszabott, lényegé-ben ortodox hitelvei mellett.

A rabbiállásra meghirdetett pályázat nem-csak a vallási hagyományokban jártas, Tal-mud-tudós rabbit kívánt, hanem olyant is, aki a kor kívánalmainak megfelelő tudomá-nyos műveltség birtokosa is.

Mert, hogy a főrabbinak a gimnáziumokba járó zsidó tanulók vallásoktatását is el kellett látnia és ezekben az iskolákban egyetemet végzett tanárok mellett kellett működnie.

Krausz főrabbi ünnepélyes beiktatása 1897 december 6-án, vasárnap ment végbe. A debreceni vasútállomáson nem csak a hitközség apraja-nagyja, hanem a „civis város” színe-java is megjelent. A főrabbi – a korabeli sajtó tanúsága szerint – „talpra-esett magyar válaszában mondott köszö-netet a szíves fogadtatásért”.

AZ EGYKORI DEBRECENI NAGY-ZSINAGÓGA 1910 KÖRÜL

Harminc évig vezette nyáját. Ez a harminc év a debreceni zsidóság fénykora volt. Csak az utolsó éveket – 1919-től – átkozta meg a gyűlölet és az emberi korlátoltság első vulkánkitörése, a fehér különítmé-nyesek pogromjai, a felheccelt egyetemi hallgatók zsidóverései.

A ferencjózsefi korszak volt ez, az első évtized pedig a fényes milleniumi kor. A debreceni zsidóság létszáma az első világ-háború végén elérte a tízezer lelket.

Az építés lendületes korszaka az első világháborúig tartott. Természetesnek lát-szott, hogy a debreceni zsidóság a husza-dik században majd nyugodtan fogja élvez-ni az apák teremtette intézményeket és azok jól szervezett tevékenységét.

Nem így történt. A debreceni zsidóság – mint általában a magyarországiak – a vál-ságok, a szenvedések korszakába lépett.

Ám az, hogy a zsidó vezetők még sokáig derekasan meg tudtak küzdeni a közös-ségre zúduló bajokkal, azt éppen a század-forduló idején megszervezett intézmények sikeres működésének lehet köszönni.

E nemzedéknyi korszakban formálódott ki a debreceni zsidóság arculata: a hagyomá-nyos életre, tudásgyarapításra, áldozat-készségre nevelt, békét kedvelő zsidó társadalom.

És e korszak egyik oszlopa éppen Krausz Vilmos főrabbi volt.

Nehéz anyagi körülmények között élt. Nagy családjának fenntartási költségeit fizetése nem fedezte. Tizennégy gyermek ellátása, tanítása nehéz küzdelmet rótt a rabbi-családra.

Ám a sok gyermek mellett is volt hely mindig az asztalnál a szegény vendégek számára. Ebből az asztalból, amely annyi szegényt látott vendégül, készítették a koporsóját is.

Krausz Vilmos főrabbi hatása a debreceni zsidóságra igen nagy volt. Nemzedékek tanulták meg tőle, hogyan lehet a kultúra és a haladás útján járva is hűséggel ragaszkodni a zsidó hagyományokhoz.

Nagyszámú leszármazottai – zömük itt, Erec-Jiszráélben – , a Debrecenből elszár-mazott és a még mindig ott élő zsidóság nyolcvanegy évvel a hű és érdemes pásztor távozása után is áldja emlékét, tiszteli, tanulja életművét.

v

"..מי הם הבחורים " החרדים " האלה ? – שאלתי את בני אורן, אשר – לאחר שיחותינו בטלפון - יכולתי כבר ללחוץ ידו, באופן אישי.

- אחד מהם, הוא בני, יהושע זאב. אתה רואה, כאן אין ניגודים בין בחור צעיר, שיש לו פיאות ולבוש בקפטן שחור, לבין הבחור

הקיבוצניק שעגילים באזניו. אלה ואלה, דור החמישי של צאצאי קראוס. הקרע והפירוד בתוך העם היהודי, הוא אויבנו העיקרי ,

מסביר בני. 

הנה, הם משוחחים ביניהם…. "בחוץ", אף אם זה לא "בלתי-אפשרי" , אבל נדיר.

ייתכן שצאצאי קראוס מגשימים את אורח החיים הישראלי האידיאלי ? 

י יהושע זאב, דמות של צבר-בחור-ישיבה ויז'ניצאי. דור רביעי של צאצאי הרב קראוס. גאה מאד על סבא רבא שלו.

השקפת החיים שלו, מוגשמים בחיי הנין. 

מדבר בעברית של צעירים מלומדים – ללא דופי ובלי עגה. עיניו נוצצות, חיוכו כן. ידיעותיו מכחישות את גילו הצעיר.

בראותי ובשמעי אותו, אני מהרהר בדמיוני: כזה היה הרב קראוס בצעירותו…

…אחרי שרגא שמר, ניגש יהושע זאב אל המיקרופון. סוקר במבט חקרני את היושבים באולם ובשפה הייחודית שלו,

בעברית ספרותית, מברך את המשפחה הגדולה שבאולם.

….בסיום המפגש, חִלקו לבני המשפחה את שני הכרכים של ספר " מראה הבזק" שערך יהושע זאב , מתוך שרידי

כתבי היד של חיבורי הרב ב"ז ק ראוס. 

שוורץ בלה: "כנס המשפחה ב- ניר גלים " . המשך (2) . תרגום מהונגרית .\

......" על השולחנות, בין המוצגים " המוזיאוניים" של המשפחה, יש גם חוברת דקה:

בדף הכריכה, דמות של נער מחייך.

תחת התמונה הנ"ל, שני תאריכים: 1928 – 1948. תחת התאריכים, סמל של צה"ל.

היה חניך של תנועת נוער ציוני בסאסרעגען. בין המעטים במשפחתו, ששרדו מהשואה.

נפל במלחמת השיחרור.... חי 19 שנה . את שמו, בנימין זאב., ירש מסבו זצ"ל..

דניב, לשעבר "דנציג" מ-'SZIGET בנו של הרב דר. שמואל דנציג, אף הוא מחותן בבית קרוס:

רבה של קהילת סיגט (SZIGET), פעיל בארגון הסטודנטים הציונים "מכבאה" ( MAKABEA ),

אשתו היתה בת של הרב קראוס.

בנם, הילל דנציג ואשתו, אלישבע, היו בין האישים הבולטים של "בוני - הארץ" מפעילי ההסתדרות.

הילל היה העורך הראשי של העיתון היומי המנוקד בשם "אומר" ( לעולים ) וגם בחבר העורכים

של העיתון "דבר".

המשך (3 ) יבוא. אני מקווה, בהקדם. וילי .

תרגום מקצת הדברים*

A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió magyar nyelvű hír-szolgálata hullámhosszai illetve frekvenciái

a 31 méteres hullámsávban, azaz a 9434 kiloHerz frekvencián, és

a 19 méteres hullámsávban,

azaz a 15650 kiloHerz frekvencián.

Izrael középső területein az URH (FM) sáv 88,2 MHz-es frekvenciáján is.

FIGYELEM, ÚJDONSÁG!

A magyar adást – akárcsak a Kol Jiszráél valamennyi egyéb adását – minden, modem-mel és Internet-hozzáféréssel, valamint Real Audio programmal (és, természetesen, hangszóróval vagy fülhallgatóval) ellátott személyi számítógéppel is hallgatni lehet – szerte a Földkerekségen!

A honlap:

http://www.israelradio.org/iri.ram

AZ ADÁS IDŐPONTJA:

Izraelben, Erdélyben és a Kárpátalján este háromnegyed nyolctól nyolcig.

Magyarországon este háromnegyed héttől hétig

Nagy Britanniában este háromnegyed hattól hatig

Észak-Amerika keleti partvidékén déli három-negyed egytől egyig

v

Halmos László שמשון עופרי

újságíró עתונאי

Postacím:

76460 Rehovot

Rh. Levin Epstein 9/10

Telefon: 08-9465981

Mobil: 053-260834

e-mail: samsono@netvision.net.il

Fává terebélyesedő zsidó szellemiség

Nem mindennnapi esemény zajlott le nemrég a délvidéki Nir Galim köz-ségben. Könyvbemutató? Családi összejövetel? Ez is, de az is. Krausz Vilmos, (1853 – 1921) egykori debreceni főrabbi leszármazottai – háromszázhúszan! – gyűltek egybe, hogy leróják kegyeletüket a dinasztia alapítójának. A tisztelet, a nagytudású rabbi életművének elismerése két kötetes könyv kiadásában materializálódott: a dédunoka, Jehosuá-Zeév Oren szerkesztésében Máré Hábázák címen, amely a tudós ősapa fennmaradt kéziratait tartalmazza.

Nir Galimban, a Béth Háedut Házban – Tanúság Háza – egyike a Vészkor-szak dokumentumait őrző izraeli intézményeknek – tartották a családi össze-jövetelt, amelyen a rabbi 14 gyermekének fiai-lányai, azok fiai-lányai és uno-kái vettek részt, mintegy Izrael társadalmi keresztmetszetét példázva: valláso-sak és világiak, jesiva-bócherek és kibuctagok, értelmiségiek és a modern hazai mezőgazdaság dolgozói. A szemtanú sokat mesélhet az eseményről, amelyen számos könnyes-nevetős epizód történt: ott volt a 99 éves korelnök, Schwarz Béla-Jerechmiél, akinek Jeruzsálem című versét magyarul a szerző, héberül (Itámár Jáoz Keszt avatott fordításában) a negyedik nemzedék képviselője, Támi szavalta el. Jelen volt a könyv szerkesztője, a jesiva bócher, chárédi Jehosuá-Zeév Oren, nőtestvére, Eszter, aki férjével, Akibával az összejövetelt kezdeményezte, édesapjuk, a Krausz-unoka Benjámin Oren – Vili, Jehuda Schwarz, virágtermesztő, Simon Gottfried, tel-avivi ügyvéd, a szigeti Danzig-család leszármazottai, akik Daniv néven írták be nevüket az ország történelmébe és sokan-sokan a fává terebélyezedő család különféle ágazataiból. A rögtönzött családi múzeum egyik asztalán ott feküdt egy könyv, amely a Függetlenségi háborúban 19 évesen elesett szászrégeni szüle-tésű Benjámin Zeév Fixelnek állít emléket. Végülis: nem csupán három-százhúszan voltak jelen: velük voltak a család vészkorszakban elpusztult tagjai – mint Schwarz Béla szülei, felesége és öt gyermeke, Izrael védelmében elesett katonái, és mindazok akiknek a jelenlevők puszta létüket köszönhetik.

Az ötödik generációs, 14 éves Osher Oren elkészítette az összeállításunkban is látható családfa-grafikát. A Krausz-utódok szerteágazó családfája méltán példázza: minden elpusztítására törekvő igyekezet ellenére, Izrael népe él, tanul, szeret, dolgozik, családot alapít és utódot nemz, hogy továbbvigyék az ősapák akaratát, célkitűzéseit, a zsidó nép hagyományait – immár független és virágzó országukban, amelyet a cionista Krausz Vilmos debreceni rabbi még 1905-ben meglátogatott.

Krausz Vilmos élete és munkássága

Krausz Vilmos – héber nevén Benjámin Zeév – 1853 márciusában szüle-tett a Somogy megyei Szoládon, vallásos család legfiatalabb gyermekeként. Édesapja, Eliézer Cvi rabbi, korán elhunyt, édesanyja viselt nagy gondot gyer-mekei nevelésére.

Dr Schlesinger Sámuel debreceni főrabbi emlékbeszédében a követke-zőket írja nagy elődjéről:

„...Az első a palást, amit a Zohar szerint azért visel a főpap, hogy en-gesztelést szerezzen vele a rágalmak ellen. Az igazságnak palástja ez, a zsoltá-ros igazságé, amely a jámbor élet megjelenése. Ezt a palástot, amely(-et) munkás, eleven, szerető hittel édesanyánk varrja, reá is ő adta, amikor elhatározá, hogy a 14 éves árva fiából papot nevel Izráélnek. Ez a palást az egyetlen, amellyel vénségünkben is megmutatjatjuk hálánkat szülőanyánk iránt, amint ő megmutatta. Ez a palást készteti istenszolgálatra egész valón-kat, hogy megszilárdulunk meggyőződésünkben, tántoríthatlanok, konzer-vatívek leszünk elveinkben, mint ő volt. Ez a palást a hit, amely kifogyhatat-lan jóságban, szeretetben, nemcsak szóban, hanem tettekben is vezér, mint ő, aki tengődő nagy családját gyámolt vesztettekkel nagyobbítá és oltalmazó szárnyaival gondozott és nevelt, aki csak szívéhez talált. Ez az a palást, amely engesztel a rágalomért, mert ha minden közpályán forgó halandó a félreis-merés és a rosszakarat csípős légkörét járja is, a hitnek palástját ragyogó fényben, fényben, engesztelő szeretetben hagyta örökségül. Egy aranylemez volt a főpap homlokán ezzel a felirattal:’Szent az Örökkévaló’, amelyről úgy tartja a titkos tan, hogy meglágyítja a homlokok keménységét. A gondolatnak szentsége ez, a Tóra, mint a tudások forrása, amelyből ő olyan sokat merített. Alig 15 éves korában már előadásokban magyarázza a Bibliát, és úgy a tabi, mint a pozsonyi jesiván ő lesz a kedvenc tanítvány. Tudásának híre megy és több község keresi benne a nagy héber tudósnak (Ktáv Szofér – a szerkesztő megjegyzése) méltó képviselőjét. A Tóra életfájáról osztotta az ajkak gyümölcseit, nem annyira a hitszónoklat mes-terfogásaival, mint a Tóra hatalmával. Szavai mint pörölyütések a refor-mokra törekvő homlokokra, megpuhulnak és megőrzi hitközségének konzer-vatív tekintélyét.”

Krausz Vilmos a tatai, tabi és pozsonyi jesivákban folytatott tanulmá-nyokat, Pozsonyban nyerte el rabbi képesítését, a híres Ktáv Szofér ta-nítványaként. Eközben magánúton készült a tanítói vizsgákra is, ennek később nagy hasznát látta. Szászrégenbe kerül rabbihelyettesként – alig 20 évesen, ahol a zsidó elemi iskolát is igazgatta. 1876-ban megnősül: a szászrégeni főrabbi, Pollák Hillél Berta nevű leányát veszi feleségül. 1887 – 1991 között a kiskun-halasi ortodox hitközség rabbija. 1891-ben Debrecenbe hívják főrabbinak, az ottani status quo ante hitközségbe. A Debrecenben töltött harminc év egybeesik a debreceni zsidóság fénykorával. Hagyományhű életre, áldozatkészségre, békes-ségre formáslta híveit. Tizennégy gyermeke – 9 fiú és 5 leány – nevelése és taníttatása nagy terheket ótt a családra. Amint azt egyik utóda – a fennebb idézett Schlesinger Sámuel főrabbi is megemlíti, a csalás asztalánál mindig volt hely a szegények, az elesettek számára is. Krausz Vilmos felesége, Berta, méltó társa volt a rabbinak – mindenben támogatta, emberi jósága, lelki szépsége talán még a férjéét is túlszarnyalta.

A nagy debreceni főrabbi, Krausz Vilmos, életével és munkásságával maradandót alkotott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Nir Galimban – összegyűjtött beszédeinek kiadása alkalmával – megrendezett grandiózus családi találkozó.

Máré Hábázák – Gondolatok a könyvről

„Az élőlények járása-kelése olyannak látszott mint a villámlás.” (Jechezkiél: 1/14)

Krausz Vilmos, debreceni volt főrabbi nagyszerű művének előszavá-ban így ír a szerkesztő dédunoka:

„A mű címét megboldogult dédapánk adta (lásd a fenti idézetet), a gramziai Rabbi Élázárra hivatkozva: ’Minden ember be kell jegyezze saját nevét megjelent könyveibe (műveibe)’ Mivel dédapánk nevének – Benjamin Zeév Krausz – kezdőbetűi a B.Z.K. – ezért kapta a most megjelent könyv a fentemlített címet.”

Ha figyelmesen tanulmányozzuk a megjelent mű tartalmát, bebizonyosodik, hogy a cím mély értelme végigvonul az egész munkán. A 13. oldalon feltett kérdésre, hogy miért kezdődik a Tóra bét betűvel, ami az áléf-bét második betűje, és miért nem az áleffel, az adott válasz jóval eltér az általunk ismert Ráshi köztudott magyarázatától. És ez így vonul végig az egész terjedelmes anyagon, úgy a Tóra-magyarázatokon, mint Krausz főrabbi különböző alkalmakkor tartott szónoklatain.

A mű három nagy fejezetre oszlik. Az első, amiről említést tettünk, következik életének és munkásságának leírása, végül az utolsó fejezet családját és leszármazottait mutatja be.

Nem feladatunk, hogy a fejezeteket részletezzük. Akik majd tanulmányozni fogják a művet, annak minden sorát, sok lelki, szellemi élvezetben lesz részük, és sok új ismeretre fognak szert tenni.

Dícséretet érdemelnek mindazok (a család tagjai és a baráti kör), akik hangyaszorgalommal, lelkiismeretesen, fáradtságot nem kímélve összegyűjtöt-ték az anyagot, megszerkesztették és kiadták Krausz Vilmos életművét.

Engedtessék meg, hogy külön megemlítsük a szorgalmas és odaadó dédunokát, Jehosuá Zeév Orent, aki a szerkesztést végezte és a tartalmas előszót szignálja.

Kleinmann Aharon

בס"ד מפגש משפחתי / רעיונות אחדים ( טיוטא )

הנושאים ואפשרויות הביצוע, יידונו וייקבעו בצוות (סעיף 5 דלהלן), בתיאום / בידיעה של הוועדה המנחה ( באמצעותו של יצחק וייס ).

1. מטרת המפגש: טיפוח המודעות המשפחתית והידוק הקשרים בין בני משפחתנו, לרגל הופעתו בדפוס של ספר " מראה הבזק "

הכולל שניים מחיבוריו של סבנו / זקננו, רבי בנימין זאב קראוס זצ"ל . הספר ( כ - 650 עמוד, בשני כרכים ) יחולק במפגש זה.

2. אוכלוסיית הייעד: צאצאי המחבר ( דורות 3-5 ) ובני ביתם.

3. המועד המוצע : אסרו חג סכות תשס"ב, בשעות אחה"צ והערב .

4. מקום המפגש: " כרם ביבנה " , קבוצת יבנה, בקרבת אשדוד.

5. ארגון המפגש: צוות של 3-5 חברים, ( נינים / בני זוגם ). מרכז הצוות: קיבי ( עקיבא ארבל ). 

6. התכנית

7. המימון

הצעות לחברי הצוות , לפי הסעיפים הנ"ל:

1.1 משתתפי המפגש יענדו תו-הכר ( מ"ל דוגמא ) בו יירשמו: השם הפרטי, שמות ההורים, שם המשפחה ויישוב המגורים .

המוזמנים יתבקשו להודיע מראש לצוות את הפרטים הנ"ל , שם הכנת התווים, שיימסרו להם בהגעתם.

נוסף על הפרטים הנ"ל , יתבקשו להוסיף את מספרי הטלפון, הכתובת של הדאר האלקטרוני שלהם, הגיל, העיסוק,

תחומי ההתענינות והתחביבים. כל הפרטים הנ"ל ייכללו ב - "דפי הקשר" שיחולקו למשתתפי המפגש.

המשתתפים יקבלו גם דפים של "עץ המשפחה" ( צאצאי המחבר ). 

ייתכן שחלק מן הדפים המוכנים ב – לקט של תולדות המשפחה, יחולק למשתתפים במפגש זה.

2.1 לשקול, הזמנת אחדים מצאצאי פאללאק, שעשויים להיות מעונינים בהשתתפותם. 

3.1 לשקול : שילוב של נסיעת הילדים לאשדוד , ברכבת ( חיפה – אשדוד ) ; ביקור הילדים במשק ( הרפת ועוד )

או/ ובאחד ממרכזי השעשועים של ילדים/ נוער, שבאיזור ( בשעות שלפני התחלת המפגש המשפחתי ).

4.1 מפת ההגעה ברכב פרטי, תצורף להזמנה וכן לוח זמנים של תחבורה ציבורית ( רכבת ; אוטובוסים )

4.2 המפגש ייערך תחת כיפת השמיים / או באולם (150 מקומות ישיבה). יותקנו: מגברי-קול ומכשירי הקרנה על מסך ענק.

5.1 הכנת התכנית – באילוצי התוכן המגוון ושל הזמן הקצר – תתאפשר רק בעזרת מתנדבים נוספים, לעזרת הצוות.

חלוקת העבודה בתוך הצוות ושל מתנדבים נוספים , ייקבעו ע"י הצוות או המרכז.

6.1 במרכז התכנית, הקרנת תמונות של רבי הלל פולק של סבא וסבתא קראוס ושל הבנים / הבנות שלהם, בליווי דברי הסבר. 

הקרנת התמונות של בתי הכנסת ושל המצבות בדברצן, בליווי דברי הסבר קצרים.

קטעי ההסבר יוקראו, מתוך מקורות בכתב , בעיקר ע"י בני הדור הרביעי והחמישי של המחבר. החומר יישלח, מראש ,לביתם.

דברי הסבר קצרים על תוכן הספר , ע"י יוסי קראוס ויהושע זאב .

7.1 דמי השתתפות במפגש: - 100 ש"ח לבודד ( 50- ש"ח לחייל בשירות פעיל או לאברך בכולל ); 200 ש"ח לזוג (כולל ילדים קטינים )

לכיסוי ההוצאות כולל: הכנה, אירוח וכיבוד וכולל העלות של הספר " מראה הבזק " שיחולק בסיום המפגש.

אלה שהזמינו את הספרים , ע"י תרומות מראש, ישלמו דמי השתתפות הנ"ל בניכוי 50- ש"ח . 

יתקבל בתודה כל סכום נוסף, כתרומה לכיסוי החובות של הפקת הספר. ההכנסות יירשמו ע"י מקבלי הסכומים ( בשלש עמדות

של רישום המשתתפים - בכניסה לאולם - שני אנשים בכל עמדת רישום ) . פרטים אלה ייכללו בהזמנה למפגש.

הצוות המכין יערוך מראש תחזית של מספר המשתתפים במפגש , במשאל טלפוני בקרב 12 הנמענים של הלקט. ברשותי, מספרי הטלפון

והכתובות של כולם בדאר האלקטרוני שלהם[1]. ע"פ התחזית הנ"ל ייערך גם תקציב משוער ( הכנסות והוצאות ) . 

לאסתר וקיבי ,

הבוקר צלצלה אלינו שאצי . היה מרגש לשמוע את דבריה:

" בשבת הייתה חגיגה במשפחה. כל הכבוד לשוע … "

נאלצתי להפסיק את השיחה, בגלל צלצול בדלת והעברתי את השיחה לאמא. שאצי המשיכה:

"בעלה של פנינה התלהב מהקריאה בספר וביקש עותקים נוספים.

בעלה של רחל ביקש לקנות עותקים נוספים, כדי שכל אחד מן הבנים יתן ספר במתנה למְלַמד שלו…"

בעקבות השיחה, אני מציע לשקול הצעה:

התכנית שנועדה להעסיק בה את הדור הצעיר ולחזק בזה את "התודעה המשפחתית " שלהם , נראית לי יפה ומועילה.

אני מציע להקדיש גם , זמן קצר, ל - "שבת אחים גם יחד" באולם ( הגברים החרדים, בקטע נפרד באולם ) , בתחילת

המפגש ובסיומה.

בתחילת המפגש: דברי ברכה של קיבי , כולל ריענון של תכנית המפגש ומילות הערכה לכל אלה שהשקיעו בהפקת הספר.

בסיום המפגש , הוגו: תודה למארחים, למארגנים ולבאים למפגש והסבר על סדרי החלוקה של הספרים.

אני מציע שחלוקת הספרים תיעשה ע"י זקני המשפחה: בורי; לאה הכט; יצחק ויס; וולווי ואוטי ליד שלחן אחד שעליו 

בסמוך אליו יוכנו הספרים לחלוקה.

אני מציע שבזמן שיוקדש להרכבת הפזלים והרישום של השמות על העלים, ייערך לימוד של אחת הסימנים שב- יורה דעה "

מתוך הספר של סבא זצ"ל. הלימוד יוקדש לע"נ של בני המשפחה שאינם בחיים.

להודיע מראש על "הסוגיא" על המקורות ועל זמן שיוקדש לדיון.

המשתתפים יתבקשו להתכונן ללימוד זה. מנחה הלימוד: וולווי או שוע או אחר.

אפשר לברר מראש את הנושא המועדף , את הנכונות להשתתף ולשלוח למעונינים את תצלום הדף שבספר.

דש לכולם. וילי

[1] 12 האנשים , מ – 12 ענפים שונית של צאצאי קראוס. ייתכן שבאמצעותם אפשר לתקשר עם בני המשפחה האחרים ולקבל את המידע על מספר המשוער של המשתתפים במפגש[1] לפני כשנה ביקשתי מהם רשותם, לתקידי "הקישור" בעינין ה – " לקט של תולדות המשפחה " .

וילי שלום רב,

כמה מילים כשהחווייה עוד טריה.

הכנס היה מוצלח ביותר, כולנו חשנו התרוממות רוח ושמחה אמיתית וגדולה.

הכל אורגן על הצד הטוב ביותר ובטוב טעם, גם החלק ה"חומרי" וגם ה"רוחני", כולל האכסניה היפה .

יש לנו משפחה נהדרת - וחבל שנפגשים מעט.

אנא העבר לאסתר וקיבי (לא מוצא את כתובת הדוא"ל שלהם).

תודה רבה לכולכם על היוזמה והביצוע.

מאחלים לכולם בריאות ונחת - ולהתראות

משפחות קדם - מעגן.

תקליטור של כנס המשפחה בתשס"ג ולקראת הכנס בתשס"ד.( טיוטא ראשונה )

כ ל ל י

עורכי התקליטור ( בהתנדבות ): רחל עינב וחנה מרגלית. צוות היגוי של עריכת התקליטור ( הצעה ):

חנה מרגלית; רחל עינב; מיכל אלתר; עלי קדם; שי קדם. סיוע בתיאום ובמעקב: שרה ובנימין אורן; אסתר ויצחק וייס.

במבוא של התקליטור: הסברים והנחיות לאיתור ולקריאה בפרקים השונים של התקליטור.

נוסף על התקליטור: השלמה, עריכה, הדפסה והפצה של לקט "זכרונות המשפחה", כולל "נספחים" שלא ייכללו בתקליטור.

תכנון ועריכה:

- שילוב קלטות, תמונות ופילמים של הכנס ושל תמונות שנשלחו ע"י בני המשפחה. הצעה בדבר סדר ההצגה של התמונות:

תמונות של הכנס בניר-גלים . ב. תמונות משותפות של בני המשפחה, של בתי-כנסת, של מצבות ואח', לשלב בתוך הלקט,

לפי בית-האב, הענף, המשפחה הגרעינית או האישי, שבתמונה ( לפי הקבוצה הכוללת יותר שבתמונה ), בתוך כל דור ודור. 

בתמונה משותפת של מספר דורות: לפי הדור הצעיר יותר, בתמונה. )

- שילוב הלקט של "זכרונות המשפחה" . מ"ל לוח התוכן של פרקי "הלקט".

- התאמה לוידיאו ולמחשב.

- "קליק" למעברים - לפי שמות או לפי קודים בין הפרקים / הנושאים השונים בתקליטור: 

( האינדקס , לוחות השמות, ביוגרפיות, בתפוצות, "אילנות", תמונות, נספחים ועוד ).

הכנות מוקדמות ( הצעות ):

- צוות ההיגוי: 1. תכנון פרקי / נושאי התקליטור, תוכנם והיקפם . 2. תכנון הכנס בתשמ"ד. 3. תכנית עבודה ולוח זמנים. 

- עמי : הדפסת " קובץ ה -"אילנות" . בני אורן : תיקון / השלמה של השמות ורישום הקוד האישי שלהם, בתדפיס הנ"ל.

- - עמי : רישום הקוד האישי שבלקט "זכרונות המשפחה", גם ברשומות של " אילנות " ושל התיקונים וההשלמות הנ"ל.

לחלופין: תקציר של קורות חיים בקובץ "אילנות" בנספח לרשומת כל משפחה, בציון של "מראה מקום", לאיתור בלקט.

שרה: תמונות שנתקבלו מבני המשפחה: לרשום בעיפרון את השם של שולח התמונה. לשים כל תמונה במעטפה נפרדת . 

לשים בכל מעטפה, טופס בו רשומים השמות של הדמויות בתמונה לפי סדר המאפשר זהויים (יושבים, עומדים, שני מימין) 

להיעזר, לפי הצורך בשולחי התמונות / בבני משפחה אחרים. ) לתאם עם עורכי התקליטור את אופן השילוב בתקליטור.

משלוח טיוטות של תוכן התקליטור, אל הרכזים "של מוקדי הקשר" לשם קבלת הערות, הצעות, תיקונים והשלמות.

הכנס בתשס"ד הוצע ע"י עלי קדם בדברי הסיכום שלו בניר-גלים והצעתו נתקבלה בתשואות. 

היא תצליח, לפי הערכתי, רק אם יתנדבו כוחות צעירים במשפחה – בעוד מועד - לתכנון ולפעילות הדרושים לכך.

רכזי המוקדים מתבקשים לברר – כ"א בענף שלו – את מידת התעניינום והשתתפותם הצפוייה בכנס הנוסף, בשס"ד.

מוצע לערוך את המפגש בצפון הארץ, להקדישו לדור השני ( הבנים והבנות של בית קראוס בדברצן וצאצאיהם ) ולכלול בו

שני נושאים בלבד: 1. מפגשים של דורות ההמשך ( רצוי בחיק הטבע ). 2. תערוכת תמונות ומוצגים אחרים בנושא הכנס.

לרכזים של "מוקדי הקשר" במשפחתנו. בנימין אורן טלפקס 02-9932825 ת"ד 1516 אפרת 90435

יקירינו, שלום רב, נ"י בס"ד, אפרת , ט"ז באדר א' – 18.02.03

1. בנימין קדם (נווה - מגן) צילם את מהלך הכנס בניר גלים, ערך את התמונות בקלטת וידיאו והכין ההעתקים, עבורכם. 

אני מציע לעַניין את בני הענף שלכם בהעתקתו.

2. הכנס המשפחתי שלנו, באסרו חג – סוכות תשס"ג, נסקר בהרחבה בשני עיתונים , בהונגרית, שתפוצתם בארץ בחו"ל.[1]

מ"ל המאמרים הנ"ל, עבור קוראי הונגרית בענף שלכם.

3. כידוע לכם, בשנת תרס"ה 1905- השתתף סבנו, הרב ב"ז קראוס, בביקור מאורגן בא"י, של 150 יהודים, רובם מהונגריה.

בספר "מראה הבזק", הודפסו קטעי - זכרונות שהוקלטו מפי דודנו רבי מאיר יודא ( ליפִּי ב' ) ז"ל על המסע הנ"ל ומתוך

סקירות שפורסמו בספרים ובכתבי-עת, שבימים ההם.

לפני כשנה, המוזיאון היהודי בבודפשט פרסם מכרז -באינטרנט - על מכירת אלבום - תמונות, שצולמו במהלך הסיור הנ"ל. 

עותק נדיר, אולי האלבום היחידי, ששרד. יצחק וייס ( פ"ת ) ושמעון גוטפריד ( ת"א ) רכשו ביחד את האלבום הזה.

מ"ל ארבעה העתקים של תמונות מן האלבום, שבהן נראה גם סבא ז"ל .

4. המשלוח הזה התעכב אצלי, מספר חודשים, בהמתנה לתיעוד נוסף (החסר בלקט של תולדות המשפחה [2]) ולתמונות נוספות,

מבני המשפחה ( לעריכת תקליטור של תמונות המשפחה לדורותיה, כולל התמונות של הכנס המשפחתי בניר– גלים ). [3]

לצערי, קיבלנו – עד כה - רק חלק של התיעוד הזה ואני חוזר ומבקש, גם באמצעותכם, להמציא לי את המבוקש. 

"הלקט" של תולדות המשפחה, כולל כבר מעל 100 דפי - מחשב ואני מקווה להשלימם ולהפיצם, באמצעותכם.

בשלב ראשון, בדעתי לשלוח לרכזים של מוקדי הקשר, עוקדן ( מְמוּדָר לפי פרקי הלקט ), שיכלול דפים מוכנים להפצה.

5. ההדים החיוביים ממשתתפי הכנס בניר– גלים עוררו מחשבה בדבר מפגש נוסף, באסרו-חג סוכות תשס"ד, שיוקדש

לדור השני לבית קראוס, מדברצן. הוצע, שהתכנית של המפגש הבא , יכלול בעיקר: מפגשים והיכרויות חדשות בין

המשתתפים בכנס וסיור מודרך לאורך התצוגה של תמונות וביוגרפיות קצרות של 14 הצאצאים לבית קראוס

ושל בני/בנות הזוג שלהם, מתוך התיעוד שברשותנו והחומר הנוסף שנצליח לרַכֵּז, לקראת הכנס הבא, שמוצע לערוך

הפעם, בצפון הארץ.

כאמור, אלה מחשבות. . שלא גובשו לתכניות, התלויות - במידה רבה – בנכונותה של קבוצת צעירים, להתנדב למשימה.

6. אני מבקש מ -"רכזי- הענפים" להפיץ העתקים של הקלטת ושל מכתבי זה ונספחיו בקרב בני המשפחה, כ"א בענף שלו.

מי שאין באפשרותו לעשות זאת, מתבקש להודיעני על כך. תודה.

תלמידים, המעונינים בתיעוד לעבודת " שורשים " שלהם, בביה"ס, יכולים לקבל חומר שברשותי . 

לוטים, כנ"ל. ברכות, בני ( וילי ) אורן

[1] במאמרים קצרים, בעיתון "הצופה" ובעלון " חדשות של חבל יבנה "

[2] היה בדעתי לשלוח לכם, בהזדמנות זו, גם חלק מהלקט הנ"ל.

[3] שתיים מבנות המשפחה, התנדבו להפיק את התקליטור .