Folytatása itt:
foto:cukisag.blog.hu.mokus
ahogy várok,
csak egyre várok
hogy megszólaljon a telefon
tépett fátylammá lesz
a magamra gyűrt nyugalom
fülembe cseng anyám
áldott hangja
mikor búcsút vett
reggelente
vigyázz magadra
gyermekem nagyon!
mondtam én is
neked minden reggel
untalan
vittem volna
táskád
nyűgöd
a hátamon
hangtalan
átvállalnám most is tőled
a zimankót forró nyárt
szíved apró rezdülését
a mindennapok sok baját
hogy vigyázzak rád
kísérnélek utadon
a kegyetlen nagy világban
nem hagynálak el
tudod
ahogy várok
csak egyre várok
már látom gyérül a hajad is
az enyémbe ezüst szálat
a kor bosszúból még nem hint
a kertemben hervadni kezd majd
a sok illatos szép virág
s kis lábak
topognak melletted
ahogy letéped az orgonát
hangod enyém
s benne anyám sóhaja
ahogy mondta reggelente
gyermekem
vigyázz nagyon magadra!
kiáltanám még onnan is
de nem jön ki szó
a torkomon
zörgő avar közt
sunyi mód'
az elmúlás araszol
öreg tölgyfán
mókus rohan
vidáman és
nesztelen
az élet e csöpp testben
ad majd
a hantok közt
kevés vigaszt
gyermekem
2010.01.22.
Zsefy Zanett