Folytatása itt:
észre sem veszed,
ahogy
untalan követ...
istenné formált, vagy
sátánná torzult
érzésként rejlik benned,
sorsod, ha mégis fordul
nem könnyez helyetted,
lét-szelencédre bízza,
mennyire mélyre szántson,
esetleg mást is kegyeltként
dicsőn magába zárjon.
démonként magadra hagy,
ha úgy akarja árts,
egyedül vívhasd meg
vesztes csatád.
nélküle csupán test vagy,
formált, szenvtelen,
értelembe burkolt,
már-már embertelen.
vele alig vagy több,
de mégis végtelen...
- a szíved hozzá mérve
hangyányi sejtelem -,
csak egy kis rovátka
többezeréves kövön,
ami még megfejtetlen,
s nem kíséri közöny.
túlélő játszmában
örök 'győzhetetlen,
- a földi lét hiánya
neki elérhetetlen -
míg marad szellemed
éltető erőd,
lelked holtod után
tovaköltőző.
2009. okt. 26.
Zsefy Zsanett