súlytalanul...

...és akkor a sötétség elveszítette súlyát.

minden, mi addig volt könnyű lett, s csak úszkált.

Nyomasztó képeket álmodott színesbe,

salsát és flamencót járt a végtelenbe'.

Lebegett festetlen égen könnytelen,

titkolt mozdulatok éledtek nesztelen.

Kezek ima nélkül imára kulcsolva

ölelő karokban kúsztak fel a csúcsra.

...és akkor a sötétséget váltotta a hajnal,

bíbor palástban gyalogolt be robajjal,

szétrebbentette az izzó vágyakat,

kaján vigyorral azt is, ami megmaradt.

2010.03.02.

Zsefy Zsanett