súlytalanul...
...és akkor a sötétség elveszítette súlyát.
minden, mi addig volt könnyű lett, s csak úszkált.
Nyomasztó képeket álmodott színesbe,
salsát és flamencót járt a végtelenbe'.
Lebegett festetlen égen könnytelen,
titkolt mozdulatok éledtek nesztelen.
Kezek ima nélkül imára kulcsolva
ölelő karokban kúsztak fel a csúcsra.
...és akkor a sötétséget váltotta a hajnal,
bíbor palástban gyalogolt be robajjal,
szétrebbentette az izzó vágyakat,
kaján vigyorral azt is, ami megmaradt.
2010.03.02.
Zsefy Zsanett