Egy tini titkos gondolatai

Monológ az ablak előtt fel-alá..."szembeszomszédot" figyelve

( Sok év után került elő. Némi átdolgozás, és feltöltöttem..)

Őrület! Már egy órája, hogy takarítok, s még mindig nem fütyült. Mit lehet még csinálni? Ja, igen. Meglocsolom a virágokat.

Pedig már tíz óra!

Én szerencsétlen! Hiszen még alszanak. Le van engedve a roló..

És, ha nem? És, ha már fenn vannak? Vagy elmentek a strandra?

Ugyan! Mindig itthon szokott ilyenkor lenni. És mindig fütyül, vagy sziszeg..

Mióta a szemközti házba beköltöztek, nem volt olyan óra, hogy ne adott volna jelet magáról.

Kikönyököl az ablakba fehér ingben, vagy ha meleg van félmeztelen és fütyül. Nekem.

Eleinte szörnyen idegesített. Később megszoktam, s mint rendesen nem vettem róla tudomást...

Most..most hiányzik..Hova fajultam? Atya Isten!

Én, az osztály eszményképe, fiúkerülője, most egyszerűen remegek az idegességtől, hogy az az alak ott, szemben nem jelez..

Hát pukkadjon meg!

Igenis, pukkadjon! Van annyi büszkeség bennem, hogy ilyenből nem csinálok nagy ügyet.

Csak már sziszegne legalább!!

Vagy elutazott talán?

Csak estére itthon legyen! Szeretném látni az arcát, amikor elmegyek a moziba, s ő majd ott marad fancsali képpel, és nem tud mit csinálni.

Melyik ruhámat vegyem fel? A krémszínt? Á, nem! Az nagyon gyűrődik.Nem szeretek gyűröttben járni.

A barna szoknyámat?

Hm. Az talán jó lesz. Egészen szűk, sima, bár a mai mini-világban kifogásolni lehet a hosszát, de ezért jól áll.

Veszek hozzá kék blúzt, ami jól megy a szememhez. Barna körömcipő, barna retikül. Na meg még kék klipsz is kell!

Kicsit kisminkelem magam. Csak úgy, diszkréten. Nem szeretem, ha valakiről málik a vakolat..Persze kell adni magunkra, de csak ami jól áll. Tehát csak a szemem festem ki, azután bekapok valami kaját.

De, ha kimegyek a konyhába akkor nem hallom meg a hangját, pedig már úgy hiányzik!

-Te mafla! Most mit vagy úgy oda? Mit akarsz tőle? Igazán nem tetszik, lehet fiatalabb is, lehet alacsonyabb is nálad, s még a nevét sem tudod! Ilyen után bolondulsz? Hisz nem az ideálod. Akad ezerszer különb, csak egy biztató mosoly, egy rövid, mély pillantás kellene, s már ugrana, s örömmel udvarolna neked az ideálod..

-Jó. Ha nem is teljesen az ideálod, de legalább ahhoz hasonló.

Igaz. Az osztályból is hányan udvaroltak volna már! Az egyik kicsi, a másik csúnya és mafla, a harmadik helyes, de mindig dumál.. Nem szeretem, amikor valakinek be nem áll a szája egy percre sem. Mint a Kónya Jancsi. Az abból él a csajoknál..

Azt hitte nekem is imponál a nagy dumájával.

Nekem aztán nem!

-Tavaly a Balatonnál is akadt volna egy pesti, szörnyen helyes, rendes, csendes srác.

Azt is elszalasztottad.. Meg még hányat! Csak azt nem tudom, ki lenne jó már neked? Az ilyen, mint aki szemben lakik?

Nem mondom, egész rendesnek néz ki, de nem hozzád való.

Akkor most miért hiányzik?

-Majd kitör a frász, hogy lássad. És mit érsz vele? Amikor meglátod, akkor meg elmegy minden kedved tőle, s azon bosszankodol, hogy ez után epekedtél annyira..?

Csak ne lennék annyira egyedül!

Barátnő kellene?

Nincs igazi barátnő.

Aki nekem barátom volt többnyire érdekből.

Általánosban kitűnő voltam és jó magaviseletű, ennek ellenére jó súgó is. Szerencsére a tanárok ezt sosem vették észre. Most a gimiben szintén jeles vagyok, leckeírásban segítek és.. súgok. Szinte minden szünetben odajönnek hozzám:

-Súgjál Sacikám, hiszen te ezt olyan jól tudod!

S ebben olyan biztosak, hogyha azt mondanám, hogy egy árva mukkot se tanultam, nem hinnék el. Igaz nem is fordult még elő.

Jaj! Már 12 óra és még mindig csukva minden ablak. Kinyithatnák már, hiszen biztos, hogy otthon vannak Otthon hát!

Most megy el az öccse valahová. Ő nem annyira helyes. Hátra fésült haja keményebb, seprűsebb. Az arca nem csúnya, de szépnek se mondanám. Egészében túl gyerekes.

Vajon Ő suliba jár, vagy dolgozik? Képtelen vagyok rájönni.

Az öccse az dolgozik. Mindig fél négykor jön haza bicajjal. Hazafurikázik s azután hét óráig nem lehet otthon látni. Hol ide, hol oda szaladgál. Biztosan segít a szüleinek.. Legalábbis úgy gondolom.

De Ő, vajon Ő mit csinál? Ritkán lehet az utcán látni. Viszont reggel, délelőtt, délután, este feltűnik az alakja az ablakban egy pár pillanatra.

Borzalmas ez az állapot. Mostanában egyre inkább vágyok valaki után. Mindenhol keresem: utcán, villamoson, fürdőben, moziban..

Ja igen! Moziban..Hát az egy muris dolog.

Nincs olyan vasárnap, hogy ne mennék moziba, s mindig azzal a titkos gondolattal indulok útnak, hogy hátha most..

De nem.

Belépek a hetes páholyba, ahol már törzsvendég vagyok, s hol egy magányos, hetvenes bácsika, hol egy anyóka, vagy egy cseppet sem kellemes huligán pislog rám a szomszéd székről. Néha kisgyerek is kerül mellém. Az még a jobbik eset.

Ha mégis mellém kerül egy jóképű fiatal srác, úgy bámul egész vetítés alatt, hogy teljesen felingerel.

Jaj, de rossz lánynak lenni! Bezzeg a fiúknak mindent szabad. Ráadásul minden újjukra akad egy lány, akármilyen bambulik is legyenek. Úgy válogathatnak köztünk, mint nagyi a piacon.

Na, de velem nem toltok ki!

Azért sem adok rátok. Hátra vágom a fejem, s csak úgy..lenézek rátok. Ez hat. Ilyenkor megnéznek, biztosan megállapítják, hogy nem csúnya, nincs rossz alakja, szépen öltözik, de hogy a francban kellene megismerkedni vele? Hiszen úgy megy el mindenki mellett, mintha csak ő létezne.

Hahaha..Mind-mind ezt gondolják, vagy mondják!

Pedig, ha tudnák!

Szerényebb vagyok az átlagnál. Nem vagyok annyira büszke, mint ahogy mutatom, s bár nem bukom a srácokra, de ugyanúgy, mint más lány én is várok valakit..

Már arra is rájöttem, hogy miért. Divatból. Igen. Divatból, mert lassan már szégyen, ha egy tizenhét éves lánynak egyedül kell végig menni az utcán.

Pedig milyen jól megvagyok egyedül. De már mindenkinek udvarolnak az osztályból, csak nekem nem.

Ennek tudom én vagyok az oka. Nem akartam.

De most már unom a sajnálkozó pillantásokat.

- Még nem udvarol neked senki?

S ahogy végigmérnek!

Ezért várok valakit annyira. Hogy elhallgassanak..Hogy vége legyen mindenféle célozgatásnak..

Pedig hányszor csalódik az ember! S hányszor fogok még én is csalódni?!

De nem! Nem fogok.Várok türelmesen, vagy eljön a nagy Ő, vagy maradok vénlány. Olyan is kell. Legalább lesz bennem valami más. Lesz miről pletykálni húsz év múlva.

-Képzeld a Saci! Tudod, aki mellettem ült. Nem emlékszel? Dehogynem! Nem volt csúnya, kedves is volt, meg mindig súgott. Na ugye, hogy emlékszel!

Még mindig lány! Akkor se járt az senkivel komolyabban. Na mit szólsz? Ki gondolta volna..- mondja majd Zsófi a kebelbarátnőjének, aki - mint mindig -, most is helyeselve rezzenéstelen arccal bólogat, majd gúnyosan félre húzza a száját.

Hát valahogy így diskurálnak majd rólam.

Nem is érdekel.

Írtam is egy verset a bátor nemről. Sokaknak nagyon tetszik, pedig elég silányra sikeredett, de sok igazság van benne..

Szóval szakítok azzal a gondolattal, hogy a nőkön kívül még más is nemhiába él a földön..

Mit érdekelnek ezek engem!

Hajaj! Már fél öt! Rohannom kell, hogy le ne késsem a híradót.

Csak fütyülne már az a srác!

Már megint rá gondolok.

Ne fütyüljön! Hagyjon engem békén! Megvagyok nélküle.

Háromnegyed hat. Indulnom kell!

Megint egyedül megyek. De acélos szívvel, hátra vetett fejjel. Senkivel nem törődve! Pláne Velük nem..

Jaj, vajon ki ül majd mellettem....?

Zsefy Zsanett