Folytatása itt:
(Édesanyámnak)
Ha könnyes volt szemed,
én szóltam: Nyuszikám!,
s Te mosolygó szemmel
titkoltad el, hogy mi bánt.
Nem volt sok pénzünk,
de rám mindig jutott!
Csak azt nem értem,
miért téged ért annyi fájdalom?
Ha fáradt voltál, vagy beteg
hozzám még akkor is volt jó szavad,
s még Te biztattál engem,
bár gondod volt számtalan.
Te voltál, s vagy nekem
Anya és legjobb barát!
Ne haragudj érte, ha csak az vagyok
amilyennek látsz!
Ha olykor álmaidban
egy szöszke, csendes lány
boldog, könnytelen képe
nevet vissza rád:
az én vagyok!
Bár néha
lehet nem ismersz rám,
mert álmainkban mindig
rózsaszín a világ.
Bejegyezte: Zsefy Zsanett