Folytatása itt:
rongyos füzetbe írom verseim
a rozsdás rímek hörgő dalait
dől belőlük a múlt, s jelen füstje
korhadtak
rínak
búsan énekelnek
táncra perdülnek olykor
a betűk, a pontok
s a kor zenéje tompán
felnyikordul
a bíbor színű szerelmi dallam
süket fülekről halkan
lecsordul
pendül a húr
ez már másik nóta
húzom, hegedülöm, hogy fájjon
ki meghallja
dühödten ordít itt egy
fáradt rím
s az anapesztus bólint
ő is régen unja
ébred néha egy-egy új virág
nyújtózik, s szirmát
kibontja
unalmas szóvirágaim
ha elnémulok
szavaim ugyan ki hallja?
(1968. 2009.)
Rongyos füzetbe írom verseim,
a rozsdás rímek hörgő dalait.
Dől belőlük a múlt, s jelen füstje.
Korhadtak,
rínak,
búsan énekelnek.
Táncra perdülnek olykor
a betűk, a pontok,
s a kor zenéje tompán
felnyikordul.
A bíbor színű szerelmi dallam
süket fülekről halkan
lecsordul.
Pendül a húr.
Ez már másik nóta.
Húzom, hegedülöm, hogy fájjon,
ki meghallja.
Dühödten ordít itt
egy fáradt rím,
s az anapesztus bólint,
ő is régen unja.
Ébred néha egy-egy új virág.
Nyújtózik, s szirmát
kibontja.
Unalmas szóvirágaim,
ha elnémulok
szavaim ugyan ki hallja?
(1968. 2009.)
Bejegyezte: Zsefy Zsanett