Szűköl a Hold

holdfenyben-uvolto-farkas-kep: molothov

Megszoktad már, hogy mosolyog,

nyavalyáidon somolyog,

nem szégyelli, ha fogy-dagad,

éltedre mindig másként hat.

Szemek pásztázzák lenn és fenn,

de ő csak trónol peckesen.

A farkasüvöltést megszokta már,

kacsintva int jó éjszakát.

Mítoszok veszik őt körül,

közben fellegek közt csücsül.

Az sem zavarja, ha felkavar,

tudja az ember mást akar.

Tenyeredből etetheted,

ha kezedben tartod a kék eget,

imáidba, ha foglalod

szerelmed onnantól rabod.

De ki kérdi meg mi fáj neki?

Földünket mióta kergeti?

Van-e emléke mit ismer ő,

míg tudni szeretnéd a jövőt...?

Éjjel ha csendben figyeled,

hallhatod mit üzen neked,

halkan szűköl, meg-megremeg,

érzi mindig így nem mehet...

2010.02.03.

Zsefy Zsanett