Mi lennék?
Lennék virágkehely, s reggel
méhzümmögésre ébrednék fel,
lennék aranyló napsugár,
s cirógatnám fent anyám haját.
Ülnék a fákon estelent',
bagolyszemekkel lesve meg
erdő ezernyi titkait,
nem huhognám el ki hol lakik.
Lennék magamban csendesen,
remeteként egy nagy hegyen,
ennék illatos szamócát,
kerülném a gyilkos galócát.
Lennék fészek a lombokon,
rejteném magamba dalnokom,
lennék macska hogy simogass,
lábadnál cserge, hogy taposhass.
Lennék parázs talpad alatt,
de elhamvadnék, hogy ne bántsalak,
hamuként az úton végezném,
télen a jeget fékezném.
Lennék folyó ha nincs vized,
kút ami szomjat olt neked,
felhő vagy árnyék, ha tűz a Nap
bármi lennék, hogy elfogadj...
Bármi lennék, de mindért kár!
Nem leszek soha kis virág,
sem napsugár, bagoly, remete,
elhamvadt parázs, víz neked.
Felhő sem, de lehetek árnyék még,
bár hamuvá is hiába omlok szét,
akkor sem tudom mi kellene,
mi lennék akkor, ha lehetne...
2010.02.03.
Zsefy Zsanett