Macskajaj, kandúrbaj

Átirat:

A telihold, ha néha feljő

szerelmet hoz a nyári szellő.

A háztetőket kandúr rója,

érzelmes macskajajjal toldva:

- Szerelmem, itt a pásztoróra,

betérnék hozzád néhány csókra!

- Beszéljük meg ezt inkább máskor,

macskajaj mentes éjszakákon!

- Nem látod, mily szép a hátam?

Görbítem csak, hogy megkívánjad.

Rezgetem farkam, mint a nyárfa,

ne legyek többé olyan árva.

- Szívembe nem lophatsz Te kincset,

most ment el épp a szomszéd Cicce.

Lábam elé hozta a világot,

egérnyi szürke boldogságot.

A tegnapi ajándékért is kár volt,

szagoltam, kicsit már állott.

A szomszéd kandúr hozott frisset,

megettem, attól lettem fittebb.

De egérből, hogyha hoznál párat,

felmennék a tetőre nálad!

Simogathatnád fényes hátam,

nem hagynám el a puha ágyad.

- Nem lehetsz hozzám ilyen undok,

azt hiszed mindent idehordok?

Az utcán lelek száz fáin cirmost,

felét se kell nekik sírnom.

*

Így inkább ott jajong magában

a csillagfényes éjszakában.

Elsírja milyen szerencsétlen

kandúrnak lenni e vidéken.

De, ha a telihold újra feljő

őkelme is a tetőn ejtőz',

álmodozik a forró vágyról,

s megfosztott férfiasságáról...

2009. október 4.-2012.01.24.

Bejegyezte: Zsefy Zsanett