Macskajaj, kandúrbaj
Átirat:
A telihold, ha néha feljő
szerelmet hoz a nyári szellő.
A háztetőket kandúr rója,
érzelmes macskajajjal toldva:
- Szerelmem, itt a pásztoróra,
betérnék hozzád néhány csókra!
- Beszéljük meg ezt inkább máskor,
macskajaj mentes éjszakákon!
- Nem látod, mily szép a hátam?
Görbítem csak, hogy megkívánjad.
Rezgetem farkam, mint a nyárfa,
ne legyek többé olyan árva.
- Szívembe nem lophatsz Te kincset,
most ment el épp a szomszéd Cicce.
Lábam elé hozta a világot,
egérnyi szürke boldogságot.
A tegnapi ajándékért is kár volt,
szagoltam, kicsit már állott.
A szomszéd kandúr hozott frisset,
megettem, attól lettem fittebb.
De egérből, hogyha hoznál párat,
felmennék a tetőre nálad!
Simogathatnád fényes hátam,
nem hagynám el a puha ágyad.
- Nem lehetsz hozzám ilyen undok,
azt hiszed mindent idehordok?
Az utcán lelek száz fáin cirmost,
felét se kell nekik sírnom.
*
Így inkább ott jajong magában
a csillagfényes éjszakában.
Elsírja milyen szerencsétlen
kandúrnak lenni e vidéken.
De, ha a telihold újra feljő
őkelme is a tetőn ejtőz',
álmodozik a forró vágyról,
s megfosztott férfiasságáról...
2009. október 4.-2012.01.24.
Bejegyezte: Zsefy Zsanett