futnak a napok

Fotó: Juhos Rózsa

Csak futnak a napok egymás után

bársonyos léptekkel nap nap után,

hetekből halmoznak hótalan hót,

triumvirátusból négy ad egy jót...

Futnak a napok egymás után,

hallgat a tücsök, fecske sincs már,

nem surrog éjjel zöld lombú ág,

délre húzott a vándormadár.

Rövid az este, a dal elcsitul,

pityókás vendég hazaindul,

fonnyad a fűben a réti virág,

víz után vágyott, szárad a szár.

Erdei padon egy szürke veréb

nem talál magot, morzsát remél,

sás között béka ül, már nem vidám,

hideg az éjszaka, szökik a nyár.

Aszú szemekben arany rekedt,

dolgos kezektől kincs lesz neked,

telik a hordó, csordul a lé,

jó magyar bornak minek cégér?

Táncol az avar, szélzene jár,

felkap egy halvány reménysugárt,

lengeti haját a napkorona,

bágyadtan néz be a kis fasorba.

Csak futnak a napok egymás után,

tükörbe néznem kár is talán,

rezdülő vágyak rozsdafalán

karcolom mélyre a nyár illatát.

2009. október 9.

Bejegyezte: Zsefy Zsanett