a huncut asszony
egy kis bevillanás
szemet vetett rád a szerelem
kétségbe esetten kerested
s most öledbe pottyant
de te nyomban
menekülsz
elülsz tornácod sarkába
s a határba üldözöd a kéjt
magányos asszonyként
párban élsz
de róka fejjel nyitogatsz napokat
cselezel loholsz
s tévesztesz utat
majd gyönyörű prémed hogy csodálják
elönt a félelem
talán visszakozzt is csinálnál
ha tudnád
holnap kabátra kell az életed...
2010.02.24.
Zsefy Zsanett