a huncut asszony

egy kis bevillanás

szemet vetett rád a szerelem

kétségbe esetten kerested

s most öledbe pottyant

de te nyomban

menekülsz

elülsz tornácod sarkába

s a határba üldözöd a kéjt

magányos asszonyként

párban élsz

de róka fejjel nyitogatsz napokat

cselezel loholsz

s tévesztesz utat

majd gyönyörű prémed hogy csodálják

elönt a félelem

talán visszakozzt is csinálnál

ha tudnád

holnap kabátra kell az életed...

2010.02.24.

Zsefy Zsanett