Bemutatkozom

Bemutatkozom - dióhéjban

Mivel is kezdhetném, így a sokadik x után?

Ezt már megértem. Amit magam mögött hagytam az egy egyszerű, hétköznapi életút.

Debrecenben születtem és ott is élek, házasságban. Két felnőtt fiunk van.

Tanultam, mert szüleim arra neveltek, ösztönöztek, hogy „azt” nem vehetik el tőlem.

Boldog gyermekkorom példaképei szüleim voltak. Édesanyám szeretete, toleranciája, betegsége ellenére is örök vidámsága, édesapám állandó tettrekészsége, amit mindig valós tettek követtek, örök tudásvágya - felnőtt fejjel is állandóan képezte magát -, kitartása, precizitása volt követendő előttem.

- Sohase mondhatod, hogy eleget tudsz!- mondta édesapám egy-egy ötösért kapott dicséret fűszerezéseként. Ez mindmáig bennem maradt, azzal a mondatával együtt, hogy - Ne te dicsérd magadat, azt - ha kiérdemelted – majd megteszik mások!

Lehet emiatt is igyekeztem mindig jól tanulni. Az általános iskolában kórusban, trióban énekeltem, hét évig hegedülni tanultam, ami inkább csak a zeneszeretet elmélyítéséhez volt elegendő, rajzoltam, festettem, de ez utóbbi képességem kibontakoztatására, budapesti tanulmányokra már nem futotta volna egy keresetből. Így a KLTE Gyakorló Gimnáziumába jelentkeztem fiz-kém szakra.

Azután - 1969 - ben - a mai TEVA Gyógyszergyár elődjénél, a BIOGAL-ban kezdtem el dolgozni, miközben a Vegyipari Technikumban vegyésztechnikusi oklevelet is szereztem.

Furcsa dolgokat produkál az élet: Soha nem akartam - hiába voltam kémiából is jeles - vegyészettel foglalkozni. De már az első hónapokban megpecsételődött a sorsom: a kutatás területén annyi érdekességet, szépséget találtam, s nem utolsó sorban egy manapság már ritka jelenséget: egy fantasztikusan összetartó, tettre kész csapatot, hogy - szüleim bánatára - letettem az orvosi pályáról.

Ekkortájt kezdtem el komolyabban verseket írni...

Honnan volt bennem erre késztetés? Az olvasás szeretetét szüleimtől, az irodalom, s azon belül a versekhez vonzódásomat - így visszatekintve - Dr.Kiss Tamás költő tanáromnak tulajdonítom.

Majd nagyon hosszú szünet következett. Család, gyerekek, munkamánia. Ritkázott kicsapongások a versírás, prózaírás csodált, de nem könnyű birodalmába.

Miután az utolsó másfél évtizedben végzett környezetvédelmi előadói, és labortechnikusi munkám nyugállományba vonulásommal a „szép emlékek” dobozába kerültek, újra előjött a vágy - s az internet meg is adta a lehetőséget -, hogy írogassak, s azt másokkal is megosszam.

Jelen voltam, és vagyok több portálon, internetes újságban. Virtus, Irodalmi Szempontok, 4Dimenzió, Art presszó, Újkaptár, Közkincs, Napvilág Íróklub, Csillagszemek, Poet, Héttorony, dunapArt café.

Mindenhonnan elcsenek néhány sugarat, amiket megpróbálok csokorba fogni, hogy ebből azután akkora fénynyaláb legyen, ami legalább a kontúromat megvilágítja, hogy mások számára is látható legyek...Ez persze már csak rajtam múlik, mert hiába jók a betűk, ha a sorrend hibádzik...

Nem vagyok „termékeny”. Keveset írok, és megfontoltan, lassan. Van olyan versem, prózám, ami egy teljes év alatt érett be. Nem igazán érzem magamat a mai modern stílus követőjének, de nem idegen tőlem.

Verseim, történeteim leginkább érzéseket, érzelmeket közvetítenek. Számomra öröm, ha valakinek a lelkéhez szólhatok. A Verselő Antológia 2009, és a Megbúvó csillagok c. kötetben jelent meg néhány versem.

Lehet, naiv vagyok. Nem adok ki kötetet. Ha jónak találják az írásaimat, esetleg elkérik, felkérnek a kiadásukra. Ha nem – ami valószínűbb – a neten megtalálhatja, aki keresi.

Több honlapom van ahova verseket, prózákat gyűjtök a szerzők engedélyével (Zsefy-Cédrus-versek, Zsefy-Cédrus-versek2, Zsefy Zsanett-Villanások-innen-onnan), és több honlapom van saját írásaimmal: mint ez is ahonnan a folytatásába (Suttogó Árnyak), továbbá blogomba (Zsefy: Estike), valamint a Mézes Madzag honlapomba, - ami inkább csak útmutató, vagy próbálkozás a honlap építéshez - illetve a fentebb említett honlapjaimba is eltalálsz...az oldalsávról.

Zsefy Zsanett

/alias Bakkné Szentesi Csilla/

2010.06.03.