Folytatása itt:
Bagolyka /Szabó Csilla Judit/ emlékére - ismeretlenül
fotó:taneszköz.hu
Lement a nap. Bealkonyult.
A kertben a fán egy kis bagoly.
Éhes vagy ugye kedvesem?
A mező rád vár, s a kék hegyek!
Borzolja tollát téli szél,
hangját nem hallom, nem beszél.
Nagyokat pislog, mint gyertyafény,
okos szemében versfüzér.
Csak néz rám, mintha bűvölne,
s mondaná nem Hozzá készültem!
Repülni vágytam még soká',
de el kell már mennem, nincs tovább.
Egy pillanat volt, hogy messze szállt.
Tán vadászni hívta a határ?
Hiába várom nap mint nap,
- könnyes szemekkel - nem virrad.
Egy szemvillanás, s már ott se volt.
Ostobán bámult a rideg Hold.
Reggel egy rezgő tollpihe
szállt el a fáról a semmibe.