Folytatása itt:
Hagyjatok meg engem a magányban,
fedetlen keblű őszi rónaságban!
Szúrós torzsokon hadd lépdelek,
hagyj szenvedni, ha szenvedek!
Hagyjatok meg engem a magányban,
a vihartól tépett rút világban,
hol liánként kapaszkodom s hagyom,
hogy ugráljon csapongó gondolatom!
Hagyjatok meg engem a magányban,
hadd legyen az kút, forrás a mában,
szomjamat hadd oltsam még vele,
gondolatcseppekbe merülve le!
Hagyjatok meg engem a magányban,
utat keresni, s ha megtaláltam
mondjátok: nem tettél semmi nagyot,
te hagytad üresen azt a lapot!
http://www.youtube.com/watch?v=NMTDwnXMnGA
2009.nov.29.
Zsefy Zsanett