Folytatása itt:
A mosoly végigcsorog az arcomon.
Várja a szemérmes hajnalt,
hogy elhessentse angyalom.
A fény rések között bujkál.
Gonoszkodik a kis hamis.
Álmokat csenni indul,
s örömmel falja vágyaim.
Csak még egy percet hagyjál
álmaimból meg nekem,
azután megosztom veled, hidd el ,
csodás, hamis éjjelem!
Csak a pillanat burkába
szőtt magányos kép
maradjon még, s ne tépje szét
a ködbe fulladt értelem!
Csak egy remegve kúszó, áttetsző reménysugár
melengesse homlokredőimnek mély sorát!
Csak egy pillanat, az itt felejtett kósza ábránd
simítsa szét gyűrött párnám zegzugát!
Csak egy pillanat, csak egy perc!
Már ébredek.
A függöny mögül beles még
utolszor egy álomfoszlány,
s én beletörődve búcsúzom: Isten veled.
Holnap tán tovább engedlek játszani
te zabolátlan képzelet.
2009.09.12.
Bejegyezte: Zsefy Zsanett