Folytatása itt:
Nem írhatom ki magamból,
mert akkor az agyamban törölnéd el.
Szétkennéd bennem amit kerestem,
s hiába igyekeztem, nem leltem fel.
Magamba zártam. Magamba' fájva
kutatok utána. Már nem érem el.
Pedig körmömmel téptem,
sebembe véstem azt a képet,
de lelkemben jártál, s nem vigyáztál.
Most talpadról lehullott homok vagyok.
Könnyekben hoztam, magamból loptam
neked a mindenség egy szeletét..
Már nem írhatom ki magamból,
belém fagyott a naptól rohanva elcsent
törékeny fény. Az érzés amit véltem,
rég árnyékba égett. Tán nem is volt.
Nem írhatom ki magamból,
hát üvöltöm, hogy hangomtól
végre te is fájj, nagyon,
de a nyilakat most is kihúzom,
már heg sem marad a múlton,
s amíg szívemre simítalak,
ölelő karom kettőnket
egy pók hálóján szelíden
újra elringathat...
2010.03.23.-2011.01.19.
Zsefy Zsanett
Georges Moustaki Le Métèque
eredeti:
Igen! Fáj, de
nem írhatom ki magamból,
mert akkor az agyamban törölnéd el.
Szétkennéd bennem amit kerestem,
s hiába igyekeztem, nem leltem fel.
Magamba zártam. Magamba' fájva
kutatok utána. Már nem érem el.
Pedig körmömmel téptem,
sebembe véstem azt a képet.
Lelkemben jártál, s nem vigyáztál.
Talpadról lehullott homok vagyok.
Könnyekben hoztam, magamból loptam
neked a mindenség egy szeletét..
- A parton álltam, s ahogy felszálltam,
visszanéztem a földre még.
Karom kitártam, csak akkor láttam,
egyedül maradtam a part fövenyén. -
Nem írhatom ki magamból,
belém fagyott a naptól rohanva elcsent
törékeny fény. Az érzés amit véltem,
rég árnyékba égett. Talán nem is volt.
Nem írhatom ki magamból,
hát üvöltöm, hogy hangomtól
végre te is fájj, nagyon,
de a nyilakat most is kihúzom,
már heg sem marad a múlton,
s amíg szívemre simítalak,
ölelő karom kettőnket
egy pók hálóján szelíden
újra elringathat...
2010.03.23.
Zsefy Zsanett