magamba' fájva

Georges Moustaki Le Métèque

átdolgozás:

Nem írhatom ki magamból,

mert akkor az agyamban törölnéd el.

Szétkennéd bennem amit kerestem,

s hiába igyekeztem, nem leltem fel.

Magamba zártam. Magamba' fájva

kutatok utána. Már nem érem el.

Pedig körmömmel téptem,

sebembe véstem azt a képet,

de lelkemben jártál, s nem vigyáztál.

Most talpadról lehullott homok vagyok.

Könnyekben hoztam, magamból loptam

neked a mindenség egy szeletét..

Már nem írhatom ki magamból,

belém fagyott a naptól rohanva elcsent

törékeny fény. Az érzés amit véltem,

rég árnyékba égett. Tán nem is volt.

Nem írhatom ki magamból,

hát üvöltöm, hogy hangomtól

végre te is fájj, nagyon,

de a nyilakat most is kihúzom,

már heg sem marad a múlton,

s amíg szívemre simítalak,

ölelő karom kettőnket

egy pók hálóján szelíden

újra elringathat...

2010.03.23.-2011.01.19.

Zsefy Zsanett

Georges Moustaki Le Métèque

eredeti:

Igen! Fáj, de

nem írhatom ki magamból,

mert akkor az agyamban törölnéd el.

Szétkennéd bennem amit kerestem,

s hiába igyekeztem, nem leltem fel.

Magamba zártam. Magamba' fájva

kutatok utána. Már nem érem el.

Pedig körmömmel téptem,

sebembe véstem azt a képet.

Lelkemben jártál, s nem vigyáztál.

Talpadról lehullott homok vagyok.

Könnyekben hoztam, magamból loptam

neked a mindenség egy szeletét..

- A parton álltam, s ahogy felszálltam,

visszanéztem a földre még.

Karom kitártam, csak akkor láttam,

egyedül maradtam a part fövenyén. -

Nem írhatom ki magamból,

belém fagyott a naptól rohanva elcsent

törékeny fény. Az érzés amit véltem,

rég árnyékba égett. Talán nem is volt.

Nem írhatom ki magamból,

hát üvöltöm, hogy hangomtól

végre te is fájj, nagyon,

de a nyilakat most is kihúzom,

már heg sem marad a múlton,

s amíg szívemre simítalak,

ölelő karom kettőnket

egy pók hálóján szelíden

újra elringathat...

2010.03.23.

Zsefy Zsanett