Folytatása itt:
"A költői kép - energiasűrítés."
(Nagy László)
Kalauzunk nem készülhetett volna el Szikszainé Nagy Irma Stilisztika című remek könyve nélkül. Hogy a gyakorlatban is megmérhesd magad mint Szókép Szakértőt, kattints a Fifikás Fura Feladatokra!
A költői nyelv színét s illatát adják a költői képek. A szemléletesség eszközei ők: megragadható formába öntenek megragadhatatlan jelenségeket. "Munkájukban" az érzékletesség elve vezérli őket. E képek új és tágasabb teret nyitnak a vers befogadásához, megértéséhez és élvezetéhez. Őket mutatjuk most be...
Hasonlóságon alapuló igen gyakori szókép. A hasonlattól az különbözteti meg, hogy a metafora nem jelöli a hasonlítás tényét - ugyanakkor minden metafora "kibővíthető" hasonlattá.
Bolyhos felhők vonultak az égen, mint megannyi hófehér bárányka.
¯
Felhő-báránykák kocogtak az égen.
¯
Báránykák vonultak fenn az égen.
Ezen az ábrán láthatod, hogyan alakítható át egy hasonlat (hasonlított és hasonló) előbb teljes (azonosító és azonosított) majd csonka (csak azonosító) metaforává.
A metafora tulajdonképpen tömörített hasonlat.
A metafora eredetisége, kifejező ereje az egymástól értelmükben igen távol álló tagok kapcsolódásán alapul.
Metaforákkal azonban nemcsak az irodalomban (pl. A fákon piros láz van.) és a népköltészetben (virágmetaforák: Szeretsz-e édes rózsám?) találkozunk, hanem a hétköznapi életben is. A metaforikus szemlélet régóta része az emberiség antropomorf gondolkodásának (hegyláb, hegygerinc, hegyhát stb.). A köznyelvi metaforák általában igen szemléletesek (tűzforró, ingujj stb.), de metaforákban még a tudományos nyelv sem szenved hiányt (DNS-lánc, benzolgyűrű).
Akárcsak a metaforák esetében, a megszemélyesítés gyökerét is az ember antropomorf gondolkodásában lelhetjük. Az élettelen természet vagy a tárgyi világ élő tulajdonságokkal való felruházása ott rejtezik az embergyerekek szemléletében csakúgy, mint ősünk világképében. Így lehet az, hogy a Nap lenyugszik majd felkel, vagy a susognak a fák, ha fúj a szél.
A megszemélyesítésben tehát élettelennek tulajdonított dolgot emberre jellemző cselekvéssel, tulajdonsággal vagy érzéssel ruházunk fel.
Görögül a képletes beszédet nevezték így. Ma két meghatározást is adhatunk rá.
1.) Az allegória a metafora egyik válfaja: olyan metafora vagy megszemélyesítés, mely a mű több strófáján, hosszabb gondolatsoron húzódik végig. Legismertebb példa az allegória eme meghatározására Arany Toldijának álom-allegóriája vagy A magyarokhoz I. című Berzsenyi-vers híres tölgy-allegóriája.
2.) Az allegóriának azonban létezik egy másik meghatározása is. Elsősorban a középkori festményeken és színjátékokban találkozhatunk az ún. allegorikus figurákkal. Ilyen figurák személyesítették meg a közérthetőség kedvéért az erényeket csakúgy, mint a főbűnöket. A legismertebb allegorikus figurák közé tartozik a halál alakja, akit rendszerint csontvázként halotti lepelben és kaszával a kézben ábrázolnak.
Az allegória ez utóbbi meghatározása tehát így hangzik: egy eszme jelképes megszemélyesítése.
Bár a meghökkentő érzéki hatásokra törekvő XX. századi avantgárd egyik kedvelt költői képe, azonban ne higgyük, hogy a múlt század szüleménye a szinesztézia. Korábban is bizony találkozhatunk egy-egy szerzőnél az érzéki hatások különös összemosásával. Dante Poklában olvashatjuk például, hogy költőnk oly tájra vetődik, ahol a "nap hallgat". Azaz sötét van.
A szinesztézia a teljes metafora egyik fajtája, amely az öt érzéki területről érkező képzetek szokatlan társítását, összekapcsolását alkalmazza.
Eredetileg szimbolonnak azt az ismertetőjelet nevezték, aminek egy-egy részét magánál hordozta a szerelmes vagy a két üzleti partner. Ilyen lehetett a máig divatos kettétört pénzérme viselése.
Ma szimbólumnak, vagyis jelképnek nevezünk minden olyan dolgot, amiben valamilyen eszme, gondolat, esetleg érzelem nyilvánul meg.
Rendszerint a szimbólum egy egyszerű tárgy, amihez többlettartalmat kapcsolunk. A következő ábrán a szimbólum születését követheted nyomon:
A metonímia esetében a kapcsolat a kép elemei között valóságos érintkezésen alapul: ilyenkor az érintkezők felek egyikének nevét átvisszük a másikra.
Az érintkezés lehet térbeli (Alszik a ház), időbeli (Századok munkája alkotta) vagy anyagbeli (Egy vasam sincs).
A metonímia alfajának tartják. A szó fogalmi terjedelmének megváltoztatásán alapszik a szinekdoché. Stílushatása a rész-egész viszony felcseréléséből fakad. Pl. Észak felé fordította az (hajó) orrát.
A hasonlat nem szókép valójában, bár szerepét tekintve ugyanúgy a szemléletességre, kifejező erő növelésére törekszik, mint a szóképek.
A hasonlat valójában két fogalom hasonló tulajdonságok alapján történő párhuzamba állítását jelöli.
Könnyen felismerhető a mint illetve az akár szócskáról, de előfordul, hogy a -ként toldalék utal csak rá.
Milyen költői képek rejteznek a következő idézetekben?
Adj Hippónaxnak télire kabátot,
sapkát, szandált, meg hatvan aranyat,
hogy eláshassa az ágya alatt.
(Hippónax)
Szalmüdészosznál köpte ki meztelenül és undorral az Égei-tenger…
(Arkhilokhosz)
Egyik kezében ekeszarva,
Másik kezében kard,
Igy látni a szegény jó népet...
(Petőfi Sándor)
Trák csikócska, mért nézel rám
Ferdén és miért fordulsz el?
(Anakreón: Egy trák leányhoz)
De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.
(Petőfi Sándor)
"elűzött a magasságtól / ama vidékre, ahol a nap hallgat…"
(Dante)
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Oly szende vagy, mint egy leány,
Fiam, s nem figyelsz reám…
(Anakreón)
"A folyó oly simán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében."
(Petőfi Sándor)
Timokritosz hős volt, igazi férfi.
Ő nyugszik itt a márványtömb alatt.
(Anakreón)
"Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
Hát lengeti a tengeri."
(Radnóti Miklós)
A ház is alszik, holtan és bután
Mint majd száz év után,
ha összeomlik…
(Kosztolányi Dezső)
Nézd, ez az ősz. De jön tél.
Hulló tollától a föld fehér.
(Juhász Ferenc)
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van…
(Ady Endre)
Nincs már egy vasam sem.
Milyen költői képek rejteznek a következő idézetekben?
Adj Hippónaxnak télire kabátot,
sapkát, szandált, meg hatvan aranyat, => metonímia
hogy eláshassa az ágya alatt.
(Hippónax)
Szalmüdészosznál köpte ki meztelenül és undorral az Égei-tenger… => megszemélyesítés
(Arkhilokhosz)
Egyik kezében ekeszarva,
Másik kezében kard, => szimbólum
Igy látni a szegény jó népet...
(Petőfi Sándor)
Trák csikócska, mért nézel rám => metafora
Ferdén és miért fordulsz el?
(Anakreón: Egy trák leányhoz)
De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat, => szinekdoché
Hóval söpörték be a szelek az utat.
(Petőfi Sándor)
"elűzött a magasságtól / ama vidékre, ahol a nap hallgat…" => szinesztézia
(Dante)
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. => metafora
Oly szende vagy, mint egy leány, => hasonlat
Fiam, s nem figyelsz reám…
(Anakreón)
"A folyó oly simán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében." => megszemélyesítés
(Petőfi Sándor)
Timokritosz hős volt, igazi férfi.
Ő nyugszik itt a márványtömb alatt. => metonímia
(Anakreón)
"Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait => metafora
eldobni még nem meri,
Hát lengeti a tengeri."
(Radnóti Miklós)
A ház is alszik, holtan és bután => metonímia
Mint majd száz év után,
ha összeomlik…
(Kosztolányi Dezső)
Nézd, ez az ősz. De jön tél.
Hulló tollától a föld fehér. => metafora
(Juhász Ferenc)
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van… => szinesztézia
(Ady Endre)
Nincs már egy vasam sem. => metonímia