Folytatása itt:
"Valamikor" kisebbik fiamnak írtam,
(s számítógépen rajzoltam).
Petinek olykor be nem áll a szája,
Tanárai szerint is csak ritkán tartja zárva.
Bár reggel, ha felkel nem kotyog, csak morog,
s anyját noszogatja, hisz az még nem koros...
Vasal inget, pólót, nadrágot, meg zoknit,
ami nem száradt meg éjjel, reggel szárítja ki.
Asztalon a tea, szalonna meg kenyér,
Petihez nem szólhat sem ember, sem egér..
Hét óra táján már csak magához tére,
zselés, centis haját szárítgatja élre.
Háromnegyed nyolcra kell suliba menni,
ezért fél nyolckor már tükrét kérdezgeti:
nem hosszú? Nem rövid? Jól áll? Avagy még sem?
Mire elindul az első órának is vége.
Az iskolába ő szívesebben járna,
Ha egy tucat leány várakozna rája.
De, koedukált osztály nem adatott neki
így udvarolni este Józsára jára ki.
Na, de nem szaporítom a 'marasztaló szókat,
hisz ugyanennyi, vagy több jót is tudok róla.
Precíz, ha szükséges, s tanulni is szeret,
a reál tárgyakból hoz haza több jelest.
Esze az van bőven, s legtöbbször használja,
remélem megmarad e jó tulajdonsága!
Amit fejébe vesz azt véghez is viszi,
akaratereje sokszor megsegíti.
A takarítás igaz nem éppen vágyálma,
De egy szép kislányért azt is kipróbálja.
Sok jó tulajdonság rejlik személyében,
millió szeretet dobogó szívében.
Maradj meg ilyennek, s legyél nagyon boldog!
(Amit, ha kihagytam egyszer majd elmondom:)
Bejegyezte: Zsefy Zsanett