Folytatása itt:
Sajtot talált a holló, fölvitte a fára.
Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.
Magas a fa, magasan ül a holló rajta.
Csõrébõl a zsákmányát azért is kicsalja!
"Holló asszony – szól neki –, örülök, hogy látom;
nincs kegyednél gyönyörûbb madár a világon!"
Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.
A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.
Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:
"De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!"
"Rút a hangom? – A hollót elfutja a méreg,
s károgni kezd: – Ez neked nem elég szép ének?"
"De még milyen!" – nevet a róka, és a sajttal,
mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal.