hiába

hiába nyomkodom, kattintgatom,

Nitro-Dur tapaszom is levakarom,

dülledő szemeim ráfagytak,

zsibbadó ujjaim elakadtak,

csak nézem a monitort, s nem értem,

mit akarok én itt, mi fenét remélek

az útszéli dög rám régen nem hat

szerelmes dalként, csak undort,

dühöt, - miattad

ki eltapostad, majd otthagytad.

kell a mocsok,

jó kis játék,

röhög , köpköd, fröcsköl, anyáz,

beletapossa otthoni sérelmeit,

szőrcsomó-gerjesztett félelmeit,

kiéli magát, s más örömét fitymálja,

így mutat példát

követhet a sok ifjonti szív

a sárba tipró, érzéketlen alvilágba

Bejegyezte: Zsefy Zsanett