Folytatása itt:
Egy 1995-ös, a LITTERA NOVA KIADÓ által meghirdetett irodalmi pályázatra beküldött versem ez, melyet a zsűri úgy értékelt, hogy 1996-ban a VALLOMÁSOK c. versantológiában - anyagi önrész vállalása mellett - megjelenteti a "Talán Te tudod" c. versemmel együtt. Nem jött össze...
Keresed és nem találod
szövögeted álmaid a csendben,
s dúdolgatsz rég feledt' dalokat,
miközben felcsörren a hajnal zenéje
te kitárod ablakodat
ásítasz unottan, vagy bosszankodva,
de feledve álmod képeit,
rohansz a siető nap-halomba,
s nem sejted életed perceit
kutyagolsz a csaholó utcán
még csak hat óra, s te már tekeregsz,
elmerülsz munkád tavában,
s későn veszed észre szerettedet
bolyongsz hazafelé az úton,
akácok közt bandukolsz magányosan
félve tekintesz a holnapra,
de feledni igyekszel múltadat
otthon hűs szobád zugában
egy ócska vekker döngicsél,
kikopott már, rászolgált honára,
de újat venni ugyan kiért
jazz van a rádióban,
albérleti szobád dübörög,
s te lehalkítod pianóra,
a szomszéd csendért könyörög
buli van az egyik srácnál
meghívtak, elmenjél? - még nem tudod,
az óra unottan zakatol,
őszirózsa van az asztalodon
lefekszel, lesed az éjjelt,
számolsz holt csillagokat,
míg álomba ringat egy régi óra,
hisz magányodon csak ő virraszt
Bejegyezte: Zsefy Zsanett