Ha az ünnep elillan

Hó se hull most, felhő sem vacog,

csend öleli át a kopasz nyárfasort.

Utam a ködben semmibe vezet,

tarka köntöse közben felfeslett.

Nem hinti az éj már csillagos porát,

szürke napokat hord ember és határ.

Kezem zsebembe rejtem, s keresem

az ünneppel elillant könnyű perceket.

Sóhajok hídja lett ismét az öröm,

sivár szívekből messze költözött.

Bambán bámulom az elfogyó utat.

Hogy most egy kanyar jön?

Levágom.

..s akkor mi van...?

http://youtu.be/rr42uMJ9_fs

2009.12.25.-2011.12.30.

Zsefy Zsanett