némán

csak a csend vág a szavamba

kerítés mögül suhan a szabadba

zárt cellájából kitörő féktelen gondolat

tornádó tölcsérében szakad millió darabra

mint a tisztesség elcsépelt kopott angyala

becsületbe burkolózott vágyak

szárnyszegetten semmire vadásznak

s míg elfonnyadva földbe porlanak

eltitkolt bűneink egyre csak dagadnak

s csak feszít a csend az elfojtott indulat

2009. szeptember 1., kedd

Bejegyezte: Zsefy Zsanett