Egy porcelántál szerelmi vallomása

...a málnás piskótához..a "születéstől" az "elmúlásig"....:))

Rendhagyó szerelmi vallomás.

Olykor bennem rejtezel, amíg testem átölel,

s kéjes mámorban szívom be illatod.

Lágyan elomlasz bennem, és én hagylak,

hogy részegíts, míg én rólad álmodom:

Ahogy a semmitől körbeveszlek,

óvom sárgálló titkodat,

ahogy kavarogsz egyre édesebben,

szádat ízlelem: mily' mézes kábulat.

Ahogy táncra kelsz fehér habokkal,

s betöltesz engem: jó nagyon.

Ahogy lecsillapodva hozzám bújsz,

nevetve, eszembe se jut,

hogy már megint hazudsz.

Bennem rejtezel.

Fehér álomporba zárod a vágyad,

majd némán távozol,

hogy lágyan elomolhass

- engem feledve -

lángoktól ölelt, forró ágyadon.

Amíg málna illatú felhőfoszlánnyal

teríted be elképzelt otthonom,

még elpirulsz, de szégyen nélkül

kínálod magad, s kéjesen hagyod,

hogy az utánad sóvárgó

éhes ajkak tömege beléd hatol'.

Olyankor én őrjöngve őrzöm

rajtam felejtett édes cseppjeid,

és öntudatlan mámorban

idézem egy málnás piskóta

semmivé lett, vonzó bájait.

Megbocsátod nekem ugye ezt,

te könnyen elmúló Végzetem?

Mit is tehetne egy ilyen agg,

szerelmes porcelán tál

- így hatvan felett - Édesem...

(Korábbi címe: Olykor bennem rejtezel)

A fehér porcelán tálat egyebek mellett Édesanyámtól örököltem, aki 1948-ban kapta nászajándékba. A piskótakészítés elmaradhatatlan eszköze volt neki is, és az lett most már nekem is, oly annyira, hogy ma már ez a tál és a piskóta , - mint fogalom - az én agyamban valóságos szimbiózisban él egymással. Ha ebben készítem elő a süteményt mindig eszembe jut a régi idők sok-sok boldog pillanata.

Talán ezért is jutott eszembe az abszurd ötlet, hogy ez a tál vajon hogyan vallana szerelmet a benne készülő, sütőben illatozva sülő, majd elkészült málnás piskótának...

Néhány Kedves - többnyire férfi - Olvasó kedvéért, ha még nem ismerné a receptet:

Gyümölcsös piskóta

10 tojás sárgáját 10 evőkanál kristálycukorral simára keverek.

A maradék 10 tojásfehérjét - miután kemény habbá vertem - óvatosan a cukros tojássárgájával elegyítem. Ezután laza mozdulatokkal, kézi

habverővel keverve - kanalanként - 10 evőkanál lisztet adok az előbbiekhez.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, s a tetejét sűrűn telerakom friss málnaszemekkel, vagy meggyel. (Ez utóbbinál mirelitet is használhatunk.) Finom még sárgabarackkal is.

10 percig előmelegített sütőben kb. fél órán át sütöm nagyjából 170 fokon.

Ha megsült, kockára vágva - esetleg porcukorral enyhén meghintve - kínálom.

Bejegyezte: Zsefy Zsanett

Feltöltve: Virtus /V/, dunapARTcafé /D/

Hozzászólások a Virtuson: