Folytatása itt:
Szóhiányos csendes este
emlékekbe temetkezve
versek felett elmerengek,
mindenben téged kereslek.
Bíbor fényű alkonyatban,
délre húzó madarakban,
a búcsúzó nyárutóban,
mindenben téged kereslek.
Korhadó fák nyögésében,
a viharos őszi szélben,
fagyos éjek köpenyében,
mindenben téged kereslek.
Temetőben sírod felett
kinyújtanám mindkét kezem,
ölelnélek – nem tehetem,
mindenben téged kereslek.
2009. október 21.
Zsefy Zsanett