Embedded Files
Folytatása itt:
...a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve a dédmamám.
Sápadt arcán nyugalom.
Bennem félelmet keltett a halál.
Gyerekként ésszel nem fogtam fel...
Mindig a kis padon láttam ülni őt,
feketében a ház előtt,
ahogy a botján megpihent
fáradt kezében az idő.
Várta a semmibe révedve
a reménytelennek tűnő holnapot,
kongó kolomp hangjára
riadt fel minden reggel,
míg nem jöttek érte az angyalok.
Minden nap többször mondtam el:
szeretlek, ne halj meg, Dédike!
Ő megsimogatta fejemet,
és súgta: ne félj, nem halok meg!
Ha eljön a kaszás, elűzzük messzire.
Akkor én eldugtam a kaszát,
hogy ne leljenek sehol se rá..
De mégis
a tiszta szobában az asztalon
volt kiterítve a dédmamám.
Dédi elment.
A sírjánál nem értettem,
minek a föld neki?
Mindig azt mondta nem kell az.
A családját annál jobban szereti.
A tiszta szobában az asztalon
játszottam azelőtt oly' sokat...
Dédi szót se ejtve aludt el éjjel,
és már nem hallotta, hogy súgom:
Jó utat...!
2009.dec.20.-2011.06.15.
Zsefy Zsanett
Page updated
Google Sites
Report abuse