Folytatása itt:
vakond kaland...
A minap a kicsi Perte, - vagy inkább
kis Serte-Perte - kifutott a téli kertbe.
Anyja mondta: ne menj kincsem,
odakint még semmi sincsen!
Nem hallgatott rá a balga,
játszani nagyon akarna.
Gyorsan vaksin kezdett ásni,
anyja közben földet hányni.
Miközben csak egyre ásít,
- téli álom náluk híján,
agya nagyon álmos, nyilván -
nem tért magához még nagyon,
lustálkodna a pamlagon.
Fordulna hát oldalára,
de bevillant: Perte lánya
elment biz' a vakvilágba.
Így anyaszíve tele gonddal:
vásott kölyke vajon hol van?
Gondolt akkor hú, de nagyot,
hogy becsukja az ablakot..
Igaz mindezt csak magában.
Vaksi vakond tanyájában,
föld alatt, hét lakat alatt
nem kell védeni a honát.
Ajtaján nem kopog senki,
ablaka sincs nyilván neki.
Alagútnak sötétjébe
nem világít az ég kékje.
De nem kell ott utat látni,
nem juthatna be akárki.
Orra, lába a segédje,
jó szimattal ér végére.
Miközben így vakon kutat,
végig szagol minden lukat,
földes lett az összes térgye.
Jó hogy szőrrel le volt védve.
Szeme-szája úgy bedagadt,
sárral, kosszal tele ragadt.
Addig is a semmit látta,
onnantól már azt is bánta..
Mégis könnyen ért végére,
mert hallotta, Perte kérte:
Nagyon fázom, vigyél haza!
Havas lett a vakond gatya.
Nem szököm el, megígérem,
vagy csak nyáron kinn a réten
túrom orrom...
- rontom-bontom! – szólt az anyja -
Nem úgy mondom. Majd a földet
turkálom csak, nem kell félned!
Azzal orrát, azt a csupaszt
anyjához nyomta a ravasz.
Tudta hogy kell hatni rája,
anyja olvadt, s mint a rája
siklottak egymással haza.
Tövis nélkül nyilván kafa.
Azóta a vakond végen
persze, ha még ottan élnek,
minden rosszcsont kis vakondnak
gatyás Pertéről mesélnek.
www.otthon.hu/data/cikk/65/65/cikk_6565/1.jpg
2010.03.07. -2011.10.19.
Zsaefy Zsanett