Rozsdaboglya

Házi műhelyünkben ez uttóbbi a legegyszerübben kivitelezhető.

A passzív védelem azon alapul hogy a fémtisztára oxidmentesített, zsirtalanított fémet, valamilyen passzíváló anyaggal kezeljük, majd a kisebb sérülések esetén védő rozsdagátló alapozóval vonjuk be. Ezt egy minél vastagabb, rugalmas, ellenálló (védő) fedő réteggel vonjuk át.

A pergő bevonat és oxidréteget spaklival, kefével távolítsuk el, majd csiszoló vászonnal fémtisztára csiszojuk a felületet.

Nitrohigítóval zsitalanítsuk a felületet.

Ha ezzel végeztünk, haladéktalanul vigyük fel a passzívaló anyagot. Ez foszfát bevonatot hoz létre a fémen. Ez önmagában is véd már. Ha a száradás utan szürkésfehér porszerű bevonatot találunk akkor azt kefével tisztítsuk le és ismételjük meg a kezelést.

Ezutan vigyük fel a rozsda gátló alapozót.

Ennek megszáradasa utan a fedőfestéket. Ez állhat egyréteg, a fedőlakk színével azonos alapozójából, és a fedőlakkból legalább egy-egy rétegben (jobb az egy réteg alpozó, két réteg lakk). Vagy több réteg fedő lakkból.

Ha magasabb eszétikai elvárasnak kell teljesülnie, akkor a rozsdagatló alapozó és a fedőlakk közé egy-két réteg simára csiszolt gittel is beilleszthetünk.

Az elkészült és megszaradt bevonatról a felgyülemlő port rendszeres mosással távolítsuk el. A felületen összegyűlő por károsítja a bevonatot. A statikus töltöttsége miatt erőssen tapad a felülethez, a hőmozgások hatására beékelődik a rugalmas felületbe, vékony repedést létre hozva. A többit elintézi a nedvesség.

Amennyiben a bevonatunkat olaj, vagy üzemanyag érheti, úgy a bevonat valamilyen járműipari , vagy egyébb olaj, benzin álló lakk legyen. Megfelelő az is ha az utolsó réteg olaj, és benzinálló.

Léteznek olyan festékek is, amelyeket elég egy vagy két rétegben felvinni. Ezek egyesítik magukban a passzíválas, rozsdagátlás, fedőlakk feladatát.

Ezen bevonatok nem léteznek olaj, benzin álló kivitelben.

A bevonatok felhordására kézenfekvó az ecsetek hasznalata. Dekoratívabb végeredményt hoznak a különféle szivacs és teddy hengerek. Ezekkel gyorsabb a festés, sokkal olcsóbbak az ecseteknél, így eldobhatók. Nem kell kimosni őket. Egy elktromos, vagy sűrítettlevegős szórópisztoly még szebb eredményt hoz, de kerti gépeken lévő használatuk, a kis felületek miatt gazdaságtalan.

A legpraktikusabb, leggazdasagosabb talán a festékes spray-használata.

Fűnyírók gépvázai, rotaciós kapa burkolatok aljára, a lehető legvastagabb, legellenállóbb bevonatot készítsük.

Kritikus pont az acél üzemanyag tartályok belsőfelületén kialakuló rozsda.

Nem is a tartaly kilyukadasától kell tartani-mert az csak évtizedek alatt következik be-hanem a tartály aljára leülő, tartályszűrőt eltömítő és a karburatorba bejutó dugulást okozó hosszúság. Ez ellen csak teli tankal lehet védekezni. De ha sokáig nem használjuk a gépet akkor, az üzemanyag megy tönkre. Hosszabb állás elött egy deciliter nagyon (2t) olajos benzinnel lötyköljük át a tartályt.

Ha esetleg valaki (Gutbrod Motostandard) Terra-t vagy más nyugati gépet szeretne restaurálni itt megtalálja azok eredeti szineit.

További veszélynek vannak kitéve a motor és a hajtómű gépelemei. Ezeket rendszeres olajcserével óvhatjuk meg. A bennük lévő korróziógátló anyagok az üzemközben fellépő és a páralecsapódásból eredő oxidáció ellen védenek (Ezért ajanlott téli üzemszünet elött pár cm³ motorolajat juttatni a hengerbe.). Szabadég alatt tárolt, beázó hajtóművet, karburátor/kipufogó nélkül tárolt motort nem csak a bejutó por, de a bejutó nedvesség is veszélyezteti. Mindig fedett helyen tároljuk, a nyílásait olajos rongyal tömítsük.

Léteznek "nyitott" hajtóművek is. Ahol nincs minden tengelykivezetés szimeringel tömítve. Pl.: régebbi fűnyírótraktorok, szentkirályi kf, hajtóművei. Az itt bejutó víz komoly károkat tud okozni.