JLO

A Rockwell Manufacturing Company vásárolta meg a gyárat.

Ipari, és általanos célú motorokat gyártanak kapálógépekhez, kertitraktorokhoz.

A termelés volumene megközelitetze az "arany korszakot".

A '60-as években skandináv, Észak-Amerikai piacra gyártottak motorosszán motorokat. Új piacot nyitott volt a gokart motorgyártás.

Az évtized végére felújítottak minden épületet, új öntödét, szerelőcsarnokot nyitottak. 20'000m²-en több mint 280'000 motort gyártottak.

A '70-es években drasztikusan-a felére-esett vissza a termelés. Megjelentek az olcsó amerikai motorok Európában. Elárasztották a japánok a piacot olcsó és jóminőségű motorokkal. Két év alatt a felére esett a termelés.

1977-ben kevesebb mint 300 alkalmazottal eladjak a gyárat a Tecumseh Co.-nak. Újból beindul a termelés. Kompresszorokat, hajtóműveket, két,- és négyütemű motorokat gyártanak. Pótalkatrészeket is gyártanak ILO motorokhoz. Motoralkatrészeket készítenek más gyártóknak.

1986-ban ünnepelte az ILO a fennállásának 75. évfordulóját.

Folyamatosan csökkenő bevételek után 1987-ben már veszteséget termelt a gyár egészen az 1990-es bezárásáig.

Az egykori gyár helyén ma ILO motorgyár múzeum van. A múzeum bemutattja a gyár történetét, a gyártott motorokat, hajtóműveket. Évente találkozót szerveznek az egykori gyár alkalmazottainak, az ILO motoros járművek, gépek gyűjtőinek.

Az ILO-Motorenwerke, egykor a legnagyobb kétütemű motor gyár volt Németországban.

A márkanév az eszperantó nyelvből származik. Jelentése: eszköz. Az "I" betű a logóban azért látszik "J"-nek mivel egy kézzel írott "I" betüt formáz. Nyomtatott betükkel helyesen : ILO.

A céget 1911-ben Heinrich Christiansen alapította

1918-ban 2T motoros generátort fejlesztenek ki. Ez volt az első 2T motora a gyárnak.

Motoros aláverőgépet gyártottak vasuti pályamunkakhoz.

Az l. Világháború miatt 1918-tól fegyvergyártassal foglalkoztak.

1922-ben eladták az aláverőgép gyartási jogait a szintén német Krupp AG.-nak.

A fő profil a 2T motor gyártás lett. Elsősorban motorkerékpárokhoz, kisteherautókhoz készültek ezek a motorok. Nem volt nagy német gyár akiknek ne szállítottak volna motorokat.

1927-tól, kerékpárra szerelhető segédmotorokat is gyártottak.

1929-től 2T motorokat gyártottak kapálógépekhez és szivattyúkhoz.

1930-tól használták a motorokon az ILO (JLO) feliratot mint márkajelzést.

A ll.Világháború alatt ismét hadiüzemmé alakultak. Ekkor a gyár területén 160 munkaszolgálatos hadifogly is dolgozott a gyárban. A gyárterületén barakokban helyezték el őket. Az ILO azon kevés német üzemek közé tartozott amelyek nem szenvedek el bombatámadást.

Miután a Britt megszállók leszerelték a gyárat, nehezen indul újra a termelés. Eleinte, fémedényeket, öngyújtókat, mankókat, egyéb fém tömegcikket gyártottak. Olyanokat amik a haború után hiánycikkek voltak.

Meglepő módon az első motorgyártási megrendelés a Britt hadseregből érkezett.

Az első civil ügyfelek 1947-ben a hamburgi Vidal und Shone, akik motoros tricikliket gyártottak.

1948-tól ismét fellendül a motor gyártás. Mivel a hború alatt is folyamatosan fejlesztettek, kutattak, a legjobb motorokat gyártották. Minden motorkerékpárgyár ILO motort akart.

1950-ben a legyártott motorok száma meghaladta az 56'000db-ot. 600 dolgoztak az üzemben három műszakban, de nem tudtak kielégíteni a keresletet. Ezért ebben az évben München-ben új 8750 m²-s gyárat építenek.

Elsősorban moped motorokat gyártanak. A legismertebbek az:

ILO Piano (olaszul: halkan/csendesen) fogasszijjas hajtóművel rendelkezett.

ILO Twin (angolul: ikrek) ez egy kéthengeres 250cm³ motor volt.

Már évente 184'000 db motort gártottak 1500 alkalmazottal. Így az ILO lett a legnagyobb 2T motorgyártó Németországban.

Az '50-es évek közepére lecsengett a motor vásárlásiláz. Ahogy javult a német gazdaság, úgy egyre több ember engedhette meg magának az autót. Sorra mentek csődbe a motorkerékpr gyártók.

A ILO 1959-ben ment csődbe 600 alkalmazottal.