Téli idill

I.

Nézd csak az utcát,

hol vacogó házak fejebúbján

megköt a hószin öregség,

hol meztelen állnak a fák,

és fázik a gőg a szivükben,

hol dideregnek a tűzoltócsapok is,

ráhúzzák kipirult füleikre

kapucni gyanánt a ködöt,

hol csak a villamosok

dudorásznak a néma hidegben,

nézd, csupa csend és hó ez az utca.

II.

Mi meg itt a melegben ücsörgünk,

én forrócsokizom, te fagyizgatsz,

ó, te leánya a nyári napoknak,

könnyü fagyizni neked,

nincs rajtad semmi a télből

(se kesztyü, se sapka, se pulcsi)

és szemeidből isteni szép tehenek

szeme néz legelészve, szelíden,

és a hajadnak eper szaga van,

és tenyeredben a boldogság

négy pinduri bokra virágzik.

III.

És benned vagyok én is,

zöld a szemem, bámulom

önmagamat tebelőled, görbe

fiúcska, nem épp akinél

lecsapódik a müzlifogyasztás,

egyszerre lelki busongás vesz rajtam

erőt, benn a hasamban a csőrös

semmi karattyol, emelgeti szárnyát,

lassan előredőlök pusziért,

telitődve e téli idill üresével

lassan előredőlök pusziért

IV.

(jaj, idenézz, bazmeg, kiborult az epersék,

minden tiszta ragacs, kis rózsaszinű patakocska

zubog le miattam a földre, végigömlik a padlón,

jönnek a sok takarítók széjjelkenni a séket

mind az egész nagy börgerkingbe miattam).