(A kötetbeli szövegváltozat)
A busz ilyenkor este mindig sokáig állt a végállomáson, és indulásra rendszerint meg is telt. A lány még éppen kifogott egy üres helyet egy szigorú arcú öreg hölgy mellett, aki kedvetlenül vette ölbe a szatyrát, és jól végigmérte a betolakodót.
Azon tűnődöm, vajon felbukkan-e ez a rövid barna hajú szereplő másutt is. Na, felbukkan? A lehetséges valóságok inventáriuma oly gazdag, a megvalósuló történetek pedig vagy a szemünk előtt játszódnak, vagy egyszerűen rejtve maradnak szereplőikkel együtt. Kapjon azért a biztonság kedvéért valami nevet. Hívjuk, mondjuk… Nórának.
Nóra nehezen bírta mostanában az állást, de nem jelenthette be mindenkinek, hogy terhes. Nem is látszott rajta egyébként, alig domborodott valami, azt is takarta a blúz. Leült, pásztázta az utasokat, aztán törölgette ki a régi üzeneteket a mobiljából. Hirtelen felnézett, mert a többiek is felnéztek. Az első ajtótól jött a hang.
Valaki föl akart szállni, kiabálva tudakolta, hogy merre megy a busz. A sofőr kitárta a vezetőfülke ajtaját, úgy kiabált vissza, hogy Budára. Biztos egy részeg volt, szitkozódott, nem szállt fel. Végül amikor járni kezdett a motor, mégiscsak felkászálódott a középső ajtón.
Félmeztelen, mocskos fiú volt. Kiálltak a bordái, lihegett, a nadrágja véresen lógott. Behúzódott a csuklós részbe, és orrához emelte a kezében tartott nejlonzacskót. Mohón lélegzett, a zacskó ütemre dagadt meg és lappadt le, mint valami léghólyag. A buszban pillanatok alatt szétterült a ragasztószag. A fiú, úgy látszik, jobban lett, mert föleszmélt és körbenézett, hogy hol is van. Elindult a busz, ellenséges szemek meredtek rá. Egy kanyarnál hirtelen a hasához kapott, összegörnyedt, aztán újra a zacskóba kezdett lélegezni.
Nem lehetett tudni, hol sérült meg, de időről időre feljajdult, az ágyékát tapogatta. A sérülést talán a ruha rejtette, de az is lehet, hogy valahol följebb volt, csak nem látszott a mocsoktól.
Pár megálló után jobban lett. Dühösen jártatta szemét az utasokon, kötekedni kezdett:
– Mit nézel, bazdmeg? És te? Faszomat nézed te is. Sok geci állat.
Ezen a ponton már igazán le lehetett volna szállítani a Nórának elnevezett szereplőt a buszról, tisztességes elbeszélő bizonyára ezt tette volna. A lány maga azonban egyáltalán nem akart leszállni, nem jelezte, hogy szeretne kilépni a busz, vagyis az elbeszélés teréből. Figyelte a fiút, és amikor az újra összegörnyedt, odaszólt neki:
– Ülj le.
A srác lerogyott, gyanakodva pislogott fel. Megint elővette a zacskót, most már az egész takonyban úszó arcát belefúrta. Gyűlölte ezt a kis csírát, amiért átadta neki a helyet, és gyűlölte az összes többi utast is.
Nem állítom, hogy ez nem volt kölcsönös, ám a többi utas már nem csak őt figyelte viszolyogva, hanem a fiatal nőt is, aki felállt ennek a mocsoknak. Mit feltűnősködik, bajt akar? Az öreg hölgy mindjárt felpattant, és úgy szorította a szatyrát, mintha Nóra és a fiú együtt akarták volna kitépni a kezéből. Le is szállt, de előtte még egyszer végigmérte a két jómadarat.
Nóra majdnem a végállomásig ment, fel a hegyre. A megállóban leszállt és elindult visszafelé. A bal oldalon haladt az utcalámpák alatt, a túlsó, bokros részen ugyanis nem volt világítás. Épp a kereszteződésnél tartott, amikor a fiú a buszon váratlanul beszart, összerondítva a már eleve húgyszagú és véres nadrágot. Valami komoly baja lehetett, mert még fektében is a hasát szorította.
A végállomásig ment, ott aztán lassan magához tért. Fogalma se volt, hol van, de nagyon elege lett ebből az egész büdös városból. Elindult át a hegyeken, toronyiránt, haza a falujába. Na, másnapra haza is ért. Kérdezték tőle, milyen volt Pesten, hát mondta, hogy szar volt nagyon. A ruháit az anyja szépen kimosta, aztán hó elején vett neki egy kínai Puma pólót a segélyből, mert már rég olyant akart a gyerek. Fehéret, amin szökik a jószág. Hát megvette neki, ha már nem hozott a messzi Pestről.
Az előbb nem jól meséltem el a történetet. A végállomásig ment, aztán ott lassan magához tért. Fogalma se volt, hol van, de egy jószívű budai polgárnak megesett rajta a szíve. Azt mondta neki, hogy ne raboljál meg bűnözzél, fiam, csak azért, mert cigány vagy. Szedd le szépen azt a sok ragasztót a képedről, aztán gyere velem haza, akad nálunk kerti munka épp elég, csak embereld meg magad. És legközelebb vegyél föl egy szvettert, hát hogy nézel ki.
Jaj, megint nem jól mondtam el, de most már figyelni fogok. Szóval: a végállomásig ment, aztán ott lassan magához tért. Sajnos felállni nem tudott, ezért a buszt se tudta elhagyni, pedig erre a buszvezető nyomatékosan felszólította. Megint a hasához kapott, aztán a ragasztójához, és mire a következő induláshoz be kellett volna állni, ott feküdt megint a padlón. A sofőr egy másik buszvezetővel jött vissza, és azon tanakodtak, mentőt hívjanak-e, vagy rendőrt. Ránéztek, és a rendőrre szavaztak, mondván, hív az majd mentőt, ha kell. Aztán fogták és a lábánál fogva lehúzták, lefektették a murvára. Már az maga szabálysértés volt, ahogy kinézett, de tényleg.
Nóra a meredek mellékutcán, amire rákanyarodott közben, már majdnem felért a házig. Megtorpant a járdán, mert hirtelen szélgörcse lett, vagy mi. Ijedten várta, csillapodik-e a bizsergés. A hasára tette a kezét, és érezte, hogy odabent másodszor is, félreérthetetlenül megmozdul a gyerek.