Közzététel dátuma: Jun 03, 2017 1:55:50 PM
Bár volna tél még, bár havazna hó!
De vigyorog a nap. Tavasz van, ó.
Nyúlik megint a vágyak kurta titka,
miként ha füst, fonódik ujjaidra.
Volnék nyakadra csöppent körtelé,
volnék ruhádba kent hasonlatok,
apró göröngy, ha megbotolsz belé,
kicsiny bogár, ha eltaposgatod.
Dacolnék érted kisgyerek gyanánt,
peregne rólam minden intelem,
köhögnék érted, szívnék rossz dohányt,
vacognék érted éjjel ingtelen.
* * *
Szánalmas házaló a vers emitt,
hivatlan álldogál az udvaron,
előpakolja ócska rímeit:
"Magának, kedves, ingyenér adom."
Csilingelnek szavában kincsei,
batyujában csupán a csillagok.
Az ember arról ír, mi nincs neki.
Azt adja el, amit kölcsönkapott.