7. fejezet, avagy a váll története

(A kötetbeli szövegváltozat)

A Miki egér a homokos tengerparton a fürdőruhás kislány mellé áll, és átöleli. Nem, nem az előbbi kislány mellé, hiszen ez egy másik történet egy másik időből.

Annyi csak a hasonlóság, hogy ez a kislány se hajlandó mosolyogni, kimondottan durcásan néz a képbe. A Miki egér erre felkapja, a gyerek üvölteni kezd. Mögöttük a kék tenger, előttük a tanácstalan szülők. A kép végül nem készül el, a család elmegy a fagyizó irányába. A Miki egér felhajtja a fejet, és törölgeti izzadó homlokát, aztán deréktól felfelé lesodorja magáról a jelmezt. Harminc és negyven közötti férfi, csatakos a háta.

Gavriela és Cosmina a napozószékből nézik, ahogy hátrahajolva iszik. Gavriela ötlete volt a török tengerpart, Cosmina még sose járt itt. A strandolók azt hiszik róluk, hogy helyi, török asszonyok, de innen közelről jól hallani, hogy franciául beszélgetnek egymással. Göndör, erős hajuk van, és már nem fiatalok, úgyhogy egymástól függetlenül a fekete, egyberészes fürdőruha mellett döntöttek. Az egyikük félig román, félig magyar, a másikuk görög zsidó, vagyis teljesen átlagos francia asszonyok már nyugdíjas korú, közalkalmazott francia férjekkel. Nem beszélnek se románul, se magyarul, se héberül, se görögül, és minthogy franciák, más nyelven se.

Az iménti jelenetnél mindketten a saját fiukra gondoltak. Gavriela most megkéri Cosminát, hogy kenje be a vállát. Egyszer már bekente, de most más irányból süt a nap, és erősebben éri. Cosmina feláll, széles fehér combján és vastag vádliján kék erek futnak. Lekotorja a flakon nyakáról a krémbe tapadt homokot, és bekeni Gavriela mindkét vállát, aztán visszaül. Hallgatnak.

Gavriela elég sokára azt mondja, hogy köszönöm, aztán nézi a vizet. Nagy hullámokat vet a tenger, a strandolók visongva ugrálják át a tajtékot. Váratlanul szólal meg, még mindig a fia jár az eszében.

– Valamit akartam mesélni.

Mivel nem jön válasz, belevág.

– Tudod, amikor Jean-Philippe meg akart halni.

– Tudom.

– Nem egy nő miatt akart.

– Nem.

Gavriela most újra elhallgat, de lehet, hogy csak erőt gyűjt.

– Egy férfi miatt.

Most Cosminán a sor, ő hallgat. Sokára szólal csak meg, és Davidról beszél, a fiáról. Ezt azért muszáj hozzátennünk, mert a párbeszédükből ez nem derül ki egyértelműen.

– Szerintem nekem se lesz unokám.

Megint hosszú szünet következik, nem is várjuk ki a végét, inkább röviden összefoglaljuk, mit mond még. Nagy mögöttük a morajlás, és mindkét nő szaggatottan beszél, úgyhogy nem könnyű, de szükséges. Cosmina azt fejtegeti, hogy David, a fia, aki a történet idején harminckilenc éves, valamiért Romániába akar költözni. Pedig nincs is ott már egyetlen élő rokona se. De előtte még eltölt egy évet Magyarországon egy sebészeten, aztán jövőre betársul egy klinikába. Szépségklinika lesz Bukarest mellett. Már meg is kapta hozzá a hiteleket.

Gavriela pontosan tudja, hogy David már Budapesten van, és nem nagyon érti az egész történetet. Az a fiú egy szót se tud magyarul, mi dolga lehet ott? Klinikák mindenhol vannak, minek elmenni a fenébe. A higiéniáról nem is beszélve. Igazából nem is érdekli, mert a saját fia, Jean-Philippe körül járnak a gondolatai. De nem akarja megbántani Cosminát, úgyhogy válaszol.

– Miért ne menne? Ott is megnősülhet.

Ezzel azt akarja mondani, hogy neki legalább van esélye a családra, nem úgy, mint az ő fiának. Hogy hozhat valami feleséget onnan a világ végéről is. Legalább elvben.

Cosmina erre nem tud mit felelni, úgyhogy most ő kéri meg Gavrielát, hogy kenje be a vállát, mert nagyon ég. Gavriela bekeni, közben Cosmina vontatottan folytatja.

– Nem kéne ezzel foglalkoznod: így van, és kész. Az a lényeg, hogy megtalálja a helyét. David valahogy nem találja. Tudod…

Cosmina szétkeni a saját vállán a maradék krémet, lehúz belőle kicsit a karjára is.

– …Tudod, lehet, hogy hülyeségnek tűnik, de szerintem az egész a zsidóság miatt van. Hogy még mindig arról van szó.

Gavriela rettenetesen szokta unni ezt a témát.

– De te nem is vagy zsidó.

– Mindenki zsidó – összegzi pár perc után Cosmina a napszemüveg mögött.

Gavriela ezt most egyáltalán nem érti, ülnek a napsütésben. A mikiegeres férfi megint talált egy gyereket, ezúttal sikerül megcsinálni a Tengerparti emlék felirattal ellátott fotót.

Este hatkor áll csak fel a két nő a napozóágyból, kirázzák a homokot a törölközőkből. Papucsba bújnak, vizsgálgatják egymást hátulról. Mindkettőjük válla csúnyán leégett.

Népszabadság - Hétvége melléklet, 2010. augusztus 14.

A váll története

A Miki egér a homokos tengerparton a fürdőruhás kislány mellé áll, és átöleli. A kislány nem hajlandó mosolyogni, kimondottan durcásan néz a képbe. A Miki egér erre felkapja, a gyerek üvölteni kezd. Mögöttük a kék tenger, előttük a tanácstalan szülők. A kép végül nem készül el, a család elmegy a fagyizó irányába. A Miki egér felhajtja a fejet, és törölgeti izzadó homlokát, aztán deréktól felfelé lesodorja magáról a jelmezt. Harminc és negyven közötti férfi, csatakos a háta.

Gavriela és Cosmina a napozószékből nézik, ahogy hátrahajolva iszik. Gavriela ötlete volt a török tengerpart, Cosmina még sose járt itt. A strandolók azt hiszik róluk, hogy helyi, török asszonyok, de innen közelről jól hallani, hogy franciául beszélgetnek egymással. Göndör, erős hajuk van, és már nem fiatalok, úgyhogy egymástól függetlenül a fekete, egyrészes fürdőruha mellett döntöttek. Az egyikük félig román, félig magyar, a másikuk görög zsidó, vagyis teljesen átlagos francia asszonyok közalkalmazott francia férjekkel. Nem beszélnek se románul, se magyarul, se héberül, se görögül, és minthogy franciák, más nyelven se.

Az iménti jelenetnél mindketten a saját fiukra gondoltak. Gavriela most megkéri Cosminát, hogy kenje be a vállát. Egyszer már bekente, de most más irányból süt a nap, és erősebben éri. Cosmina feláll, széles, fehér combján és vastag vádliján kék erek futnak. Lekotorja a flakon nyakáról a krémbe tapadt homokot, és bekeni Gavriela mindkét vállát, aztán visszaül. Hallgatnak.

Gavriela elég sokára azt mondja, hogy köszönöm, aztán nézi a vizet.

Nagy hullámokat vet a tenger, a strandolók visongva ugrálják át a tajtékot. Váratlanul szólal meg, még mindig a fia jár az eszében.

– Valamit akartam mesélni.

Mivel nem jön válasz, belevág.

– Tudod, amikor Jean-Philippe megakart halni.

– Tudom.

– Nem egy nő miatt akart.

– Nem.

Gavriela most újra elhallgat, de lehet, hogy csak erőt gyűjt.

– Egy férfi miatt.

Most Cosminán a sor, ő hallgat. Sokára szólal csak meg, és Davidról beszél, a fiáról. Ezt azért muszáj hozzátennünk, mert a párbeszédükből ez nem derül ki egyértelműen.

– Szerintem nekem se lesz unokám.Megint hosszú szünet következik, nem is várjuk ki a végét, inkább röviden összefoglaljuk, mit mond még. Nagy mögöttük a morajlás, és mindkét nő szaggatottan beszél, úgyhogy nem könnyű, de szükséges. Cosmina azt fejtegeti, hogy David, a fia, aki a történet idején harminckilenc éves, valamiért Romániába akar költözni. Pedig nincs is ott már egyetlen élő rokona se. De előtte még eltölt egy évet Magyarországon egy sebészeten, aztán jövőre betársul egy klinikába. Szépségklinika lesz Bukarest mellett. Már meg is kapta hozzá a hiteleket.

Gavriela pontosan tudja, hogy David már Budapesten van, és nem nagyon érti az egész történetet. Az a fiú egy szót se tud magyarul, mi dolga lehet ott? Klinikák mindenhol vannak, minek elmenni a fenébe. A higiéniáról nem is beszélve. Igazából nem is érdekli, mert a saját fia, Jean-Philippe körül járnak a gondolatai. De nem akarja megbántani Cosminát, úgyhogy válaszol.

– Miért ne menne? Ott is megnősülhet.

Ezzel azt akarja mondani, hogy neki legalább van esélye a családra, nem úgy, mint az ő fiának. Hogy hozhat valami feleséget onnan a világ végéről is. Legalább elvben.

Cosmina erre nem tud mit felelni, úgyhogy most ő kéri meg Gavrielát, hogy kenje be a vállát, mert nagyon ég. Gavriela bekeni, közben Cosmina vontatottan folytatja.

– Nem kéne ezzel foglalkoznod: így van, és kész. Az a lényeg, hogy megtalálja a helyét. David valahogy nem találja. Tudod.

Cosmina szétkeni a saját vállán a maradék krémet, lehúz belőle kicsit a karjára is.

– Tudod, lehet hogy hülyeségnek tűnik, de szerintem az egész a zsidóság miatt van. Hogy még mindig arról van szó.

Gavriela rettenetesen szokta unni ezt a témát.

– De te nem is vagy zsidó.

– Mindenki zsidó – összegzi pár perc után Cosmina a napszemüveg mögött. Gavriela ezt most egyáltalán nem érti, ülnek a napsütésben. A Miki egeres férfi megint talált egy gyereket, ezúttal sikerül megcsinálni a Tengerparti emlék felirattal ellátott fotót.

Este hatkor áll csak fel a két nő a napozóágyból, kirázzák a homokot a törülközőkből. Papucsba bújnak, vizsgálgatják egymást hátulról. Mindkettőjük válla csúnyán leégett.