Embedded Files
A kontextusváltás jelentésképző szerepe Tóth Krisztina tárcanovelláinak szövegváltozataiban
Valójában minden szöveg a maga (inter/multi)medialitásában válik értelmezhetővé, ezért a szöveg médiuma könnyen jelentésképző tényezővé léphet elő. Tóth Krisztina tárcanovelláinak olvasásakor különösen érvényes ez a megállapítás, mivel a költőként debütált író a sajtó és az irodalom határán mozgó szövegeihez – az orgánum, a tárcanovellagyűjtemény, a szerzői kötet feltételezett olvasóközönsége, diskurzusa miatt – más-más értelmezési kulcsot kínál. Ezért érdemes megvizsgálni tárcanovelláinak alakváltozásait abból a szempontból, hogy a különböző megjelenési helyeken milyen szövegvariációkat olvashatunk; illetve, hogy az esetleges változtatások mit árulnak el az adott szöveghordozó diskurzusáról, a társadalmi nemi szerepekre vonatkozó normákról, valamint beszélhetünk-e a közegek jelentésképző szerepéről az író tárcáival kapcsolatban.
Ezt figyelembe véve Tóth Krisztina tárcáinak négy megjelenési közegét vizsgálom; a Nők Lapját, a Népszabadság Hétvége mellékletét, az Expander című tárcanovellás gyűjtemény1 Tóth Krisztina novelláit tartalmazó fejezetét, és az ezekből építkező Pixel2 című kötetet.3 Szembetűnő ugyanis, hogy az egyes szövegeknek eltérő szövegváltozatai vannak, s ezek a különbségek a közegükhöz kötődő szerkesztési mintákról, olvasási alakzatokról árulkodnak.
1 Dragomán György, Háy János, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina, Expander, Pécs, Alexandra, 2010.
2 Tóth Krisztina, Pixel, Bp., Magvető, 2011.
3 A Nők Lapján és a Népszabadságon kívül a Jelenkor és a Mozgó Világ hasábjain is megjelentek a Pixel tárcanovellái. Ezek azért nem képezik elemzésem tárgyát, mivel csak egy-egy tárca megjelenési közegeként szolgáltak, illetve mert ezek kifejezetten szépirodalmi szövegek közlését felvállaló irodalmi folyóiratok, vagyis a sajtónak a Népszabadságétól és a Nők Lapjáétól egy egészen más szegmensében kapnak helyet.
A szövegváltozatok egymáshoz való viszonya látható az ábrán. A Nők Lapja és a Népszabadság elkülönülését az magyarázza, hogy a két orgánumban nem találunk párhuzamos közléseket, tehát Tóth Krisztina vagy a napilapban, vagy a női lapban publikálta az írásait. Az Expander kötet pedig azért van a Népszabadság halmazán belül, mivel az ott megjelent tárcákat foglalja magában, mégpedig Dragomán György, Háy János, Parti Nagy Lajos Népszabadság-beli tárcáinak a társaságában. A Pixel mind a három közegben megjelent tárcáknak a gyűjtőhelye. Tehát a négy – többé-kevésbé eltérő – kiadványban publikált szövegváltozatokat hasonlítom össze. Egyfelől azért, hogy következtetéseket vonjak le a szöveghordozókról, a bennük uralkodó diskurzusokról; másfelől pedig azt vizsgálom, hogy az írások közegfüggő változékonysága mögött mennyire tudatos írói, szerkesztői elgondolások húzódnak. A szövegváltozatok összehasonlításában kezdetben nehézséget okozott, hogy a szövegalakulásban elfoglalt helyük nem volt egyértelműen megállapítható. Nehezen lehetett eldönteni, hogy melyik szövegállapot – a lapokban vagy a kötetekben közölt – volt előbb. Bár a sajtóorgánumokban megjelent tárcák pontos dátummal vannak jelölve, ezt nem tekinthettem biztos keletkezési dátumnak, mivel akár az is előfordulhatott, hogy a későbbi dátummal jelölt kötetbeli novella keletkezett előbb, és ez került átírásra a női lap vagy a napilap koncepciója szerint. Az általam vizsgált szövegváltozatokat ezért nem időbeli, hanem kontextusfüggő változatoknak tekintem, ugyanis azt feltételezem, hogy kontextus- és médiumfüggő jelentés kapcsolódik a közlésekhez, ami meghatározza a szövegek alakítását, befogadását, kijelöli a lehetséges olvasók körét, és értelmezési keretet nyújt számukra.
Az előzetes sajtómegjelenés és a szövegváltozatok egyenrangú kezelése határozta meg az elemzési módszer megválasztását. A szövegváltozatokat ugyanis megjelenési közegükkel együtt a diskurzuselemzés technikájával értelmezem, mivel a négy közeg tárcaszerkesztési metódusai számomra olyan diskurzusoknak tekinthetők, amelyek feltárhatóvá teszik a szövegösszefüggések szabályainak működését. Az alapvető gyakorlati kérdés az, milyen módon lehetséges a diskurzusok egyedi azonosítása; mi biztosítja a diszkurzív egységek összetartozását. A diskurzus foucault-i fogalma4 azért is kulcsfontosságú az összehasonlítás szempontjából, mivel igyekszik átfogni mindazokat a társadalmi gyakorlatokat, amelyek a szövegek előállítására és társadalmi kezelésére (ellenőrzésére, ritkítására), illetve a hozzáférés szabályozására irányulnak. Fontos, hogy a szépirodalmi, szerzői kötetben megjelent tárcanovellákat egyenrangúnak tekintem a sajtóban megjelent szövegekkel. Tehát az a fajta konvencionális attitűd, amely a szépirodalmi közeget kitüntetetten kezeli, és figyelmen kívül hagyja az előzetes sajtóban való megjelenés fontosságát, nem érvényesül.
4 Intézményesült gondolkodási mód, amely meghatározza, hogy egy adott témáról hogyan lehet beszélni, írni a társadalmi nyilvánosság különféle közegeiben. Vö. Michel Foucault, A fantasztikus könyvtár = M. F., A diskurzus rendje, vál. és ford. Romhányi Török Gábor, Bp., Pallas Stúdió – Attraktor Kft., 1998, 50–51.
A tárca
A 19. század második felében az újság médiumát mint teret két élesen megkülönböztetett részre bontották: a vonal alatti, és a vonal fölötti részre.5 Vagyis, a vonal fölött az objektivitás-elvárás, míg a vonal alatt a szubjektivitás-elvárás érvényesült. Ez utóbbiban jelenik meg a tárca sajátos formája, amely egyszerre hordozza a sajtórendszer, illetve az irodalmi rendszer sajátosságait. Ez a kettőség hatványozódik, illetve az irodalmi kommunikációs formák felé közelít, amikor a tárcák szépirodalmi közegbe, könyvkiadó által szerkesztett, publikált kötetbe rendeződnek. A műfaj fontos jellemzőihez tartozik az is, hogy nem a történeten van a hangsúly, hanem egy világszemlélet bemutatásán. A mai posztmodern tárcanovellisztikában ugyanis erősödni látszanak az olyan törekvések, amelyek egy létező igény, a valósághoz való viszony újragondolására keresik a válaszokat. Az író az olvasóval közös életvilágának elemeit teszi a művészi ábrázolásának tárgyává: az ismertet emeli a megfigyelés, az ítéletalkotás, az önreflexió útján az irodalmi alakítás tartományába, így kielégíti az önmagára és a környezetére ismerés alapvető olvasói elvárásait.6 A tárca határterülete – az irodalom és a sajtó átjárhatóságának kérdésköre – tehát különösen izgalmas értelmezési lehetőségeket rejt magában, amennyiben feltételezzük, hogy a szövegek médiuma olyan jelentésképző tényező, amely meghatározza olvasatukat. Ahogyan a kötetbeli novella elválaszthatatlan a könyvtesttől, és a paratextusokkal, szereplőkkel, motívumokkal pedig mediális komplexumot alkot, úgy a folyóiratbeli novella is egységet alkot a lap írásmódjával, paratextusaival. Viszont a mai orgánumokban megjelent tárcasorozatok ilyen szempontú együtt olvasása már csak a megjelenésük között eltelt időszak és a médium által preferált olvasási mód miatt sem túl gyakori, pedig mindebből jelentős következtetéseket vonhatunk le. Például a Pixel Boka történetének (11.)7 megjelenése a Nők Lapja 2009-es karácsonyi számában (Téli troli címmel) jól mutatja, hogy a Nők Lapja olyan érzelmes olvasókat konstruál, akiknek érzelmes cikkeket írhatnak szerzői. Szintén a lap témavilágához illeszkedik az Angyalhaj című tárca a Nők Lapja 2010-es karácsonyi számában, amely a Haj története (12.) címmel kerül be a novelláskötetbe. A Nők Lapja férfi nézőpontot tárgyaló tematikus számában közlik a női testet részletező Hüvely történetét (10.), még ha – paradox módon, ám a közeg elvárásainak megfelelően – a lapbeli változatban éppen a férfi nézőpont számolódik fel.8 Tehát a lap tematikája a riportok, cikkek mellett erősen meghatározza a benne közölt tárcák tematizáltságát, poétikai felépítettségét és így az interpretációját is.
5 Vö. Tóth Benedek, Élet és/vagy irodalom: A heti csevegés (tárca) a 19. század második felének elkülönülő sajtórendszerében = Klasszikus-magyar-irodalom-történet: tanulmányok, szerk. Dajkó Pál, Labádi Gergely, Szeged, Tiszatáj, 2003, 215.
6 Luchmann Zsuzsanna, „…Megint rám, az elbeszélőre kell hagyatkozniuk…” – avagy a tárca posztmodern csevegése (Tóth Krisztina: Pixel), Jelenkor, 2011/10, 1090–1094.
7 A Pixel fejezeteinek címe a kötetben mindig a következő szerkezetű: Első fejezet, avagy a kéz története; Második fejezet, avagy a nyak története és így tovább. A hosszú cím körülményes idézhetősége miatt egy rövidített, egységes címmegjelölést alkalmazok: Kéz története (1.), Nyak története (2.) stb.
8 A Nők Lapja 2010. szeptember 22-i szám főszerkesztői Hangolójának címe „Ahogy a férfi lát…”. Valószínű, hogy emiatt került a lapba a férfi szemét követő, a férfi szorongást tematizáló Hüvely története (10.), és mégis, a lapban már nem ezt a funkcióját tölti be, a férfi nézőpont nem jelenik meg.
A Pixel közegének jelentésképző szerepe
Tóth Krisztina harmadik novelláskötete harminc rövid fejezetből épül fel, amelyek egy-egy testrész történetét tartalmazzák. A novellák mikronarratívái között a narrátor úgy hoz létre egy makronarratívát, hogy a kötetben szüntelenül reflektál az írás folyamatára, tehát a novellák megalkotottságának képzetét sugallja az olvasó felé, egy megkonstruált szövegtestet hoz létre. Erre utalnak a narrátor mindentudást sejtető megnyilatkozásai, aki sokszor ironikus játékot űz az olvasóval. A posztmodern prózapoétika egyik bevett eljárást mozgósítja tehát a szöveg, s ennek köszönhetően a narrátor olykor már túl harsány, már-már unalmasan önreflexív alakja szinte megfoghatóvá válik. Tehát mintha itt is egy irodalmi diskurzushoz való alkalmazkodásról lenne szó. A tárca posztmodern csevegésének nevezi ezt Luchmann Zsuzsanna: szerinte a 19–20. század egy alapvető kommunikációs paradigmaváltást is jelöl, amely az író és olvasó közös életvilágának elemeit tette meg a művészi ábrázolás tárgyává, az ismertet emelte be a megfigyelés, a reflexió útján az irodalmi alakítás tartományába.9
A Pixel fejezeteinek összetartozását elsősorban a paratextusok jelölik ki. A cím, az alcím (Szövegtest), a fejezetek címei (a testrészek nevei) és a fülszöveg által az olvasók azonnal irányítva vannak, úgy olvassák az egyes fejezeteket, mint pixeleket, és abban bíznak, hogy mire a könyv utolsó történetét is elolvassák, egy egész képet, egy kerek történetet kapnak. A kötet tehát rendkívül izgalmas invención alapul: egy metaforikus ötleten, ami összefogja az egész kötetet, és meghatározza az olvasását. Ez irányítja a befogadót, aki megpróbál odafigyelni minden egyes kis mozzanatra, hiszen ezen múlhat, hogy a végén képes lesz-e egészben látni a történetet, egységes képpé formálni a széttartó mozaikokat: emiatt egyfajta feszültség hatja át a befogadást. A cím, az alcím, a fülszöveg a Pixel esetében már-már harsány módon irányítja az értelmezést. Tehát a novellák interpretációját az irodalmi közeg bevett eljárásai határozzák meg.
A tárcák együttolvasását erősíti a Térd történetének (28.) mise en abymeként való interpretálása is.10 A novellát ugyanis nagyon nehéz úgy olvasni, hogy a benne ábrázolt művet, a szárított teafilterekből kirakott torzó férfitestet, amelyet a kötet egyetlen művész szereplője, Jean-Philippe készített, ne azonosítsuk a kötettel, a könyv alcímével, a szövegtesttel. Vagyis a kicsinyítő tükör mint a mű autotextuális része értelmezi a mű egészét, amit előzőleg metonimikus történetalakító szerepével épített fel. A Térd története (28.) ráadásul egyik újságban sem jelent meg korábban, ami jelzi, hogy ennek a fejezetnek a kötetben van funkciója: a mű a műben értelmezés csak ebben a közegben érvényesül. A történetben az is nagy jelentőséggel bír, hogy a korábbi fejezetekben még fiatal Jean-Philippe itt már megöregedett, és a műtermében láthatjuk, amint éppen művét fotózza, amelynek formálódásáról évtizedek óta készít felvételeket. Egy emelőszerkezetet is tervezett hozzá, hogy bármelyik pontjához hozzáférhessen, s az egészre is ráláthasson. Ez a fejezet mintha magába sűrítené, és ily módon megidézné azt a folyamatot, ahogyan a Pixel darabjai először még egyedül, külön-külön, más közegekben, újságokban jelentek meg, aztán a hozzáférést segítő berendezés, a kötet koncepciójának megtervezése után ezek egyesültek és megkapták fejezetcímeiket.
A mise an abymeként való értelmezést a kötet borítója erősíti tovább, amely egy teafilterekből kirakott installációt ábrázol. Vagyis ahogyan a Térd történetében (28.) lévő férfitorzó, úgy maga a korpusz is kiszárított teafilterekből áll. A retrospektív kicsinyítő tükör – amely a kötet végén található meg – leegyszerűsíti a mű összetettségét, egyidejűvé teszi az egymás után következő fejezeteket, s így lényegében egy autorizált olvasási kódot csatol a szöveghez. Látható tehát, hogy a Pixel történeteinek értelmezését nagyban befolyásolja a kötetben elfoglalt helyük. A kötet kontextusa teremt lehetőséget arra, hogy a történetek egy egységes törvényszerűséget fogalmaznak meg: „Akkor a sors – még utoljára – többféle lehetséges történetet felkínált. A valóság pedig mindig a legrosszabbra bökött rá.” (83.) Ennek a törvényszerűségnek a kötetben más funkciója is van, mint a lapokban. Az utóbbiban ebből következtethetünk a narrátor szemléletére, az előbbiben pedig ez utal arra, hogy a harminc tárcanovella narrátora azonos. Ugyancsak a kötetben fedezhetjük fel azt is, hogy aki egyik történetben főszereplő, a másikban távoli rokonná, leszármazottá, egy kisebb pixellé zsugorodik. Fontos számot vetni azzal is, hogy a Pixelnek – más novelláskötettel ellentétben– nincs tartalomjegyzéke. Ez pedig egy újabb olyan (hiányzó) paratextus, amely – elmosva a kötet részei közötti határokat – együtt olvasásukra alludál. Tehát belső jelentéstér keletkezik a kötetben, amit az építkezési modell, a kötetrend, a szövegek elhelyezése, egymáshoz kapcsolása, a motivikus összefüggések megteremtése, a kicsinyítő tükör, a paratextusok tesznek lehetővé. Mindezeknek a megemlítése újabb ok arra, hogy a kötetben megjelent tárcanovella-sorozatot másképpen kell olvasni, mint a lapokban közölt tárcákat,11 de mégis azok irányából.
A kötet uralkodó diskurzusa tehát elsősorban a paratextusok által meghatározott: nem véletlen, hogy kötetet megfejteni kívánó kritikusok többsége innen – a cím, a testrészek és az önreflexív elbeszélői értelmezési irány felől – közelít az értelmezéséhez.12
9 Vö. Luchmann, i. m., 1090–1094.
10 Lucien Dällenbach „kicsinyítő tükör”-elméletének a lényege így foglalható össze: „A mise an abyme, kicsinyítő tükör […] olyan metanyelvi olvasatot kínál, amely azt leplezi le, hogy az őt körülvevő szöveg miről szól, olyan öntükröző beágyazott narratíva a narratíván belül, mely »dióhéjban mindent tartalmaz, ami működőképessé teszi a regényt«.” Jablonczay Tímea, Önreflexív alakzatok a narratív diskurzusban = Narratív beágyazás és reflexivitás, szerk. Bene Adrián, Jablonczay Tímea, Bp., Kijárat, 2007, 13.
11 „Míg a könyv médiumához eredendően az elejétől a végéig tartó »kronologikus« olvasásmód tartozik, addig a hírlap médiuma többféle olvasásmódot implikál.” Szajbély Mihály, Jókai Mór, Pozsony, Kalligram, 2010, 149.
12 Takács Tímea (Testrészek és sorsnyomok, Litera, http://www.litera.hu/hirek/testreszek_es_sorsnyomok, [Letöltés ideje: 2013. május 30.]) és Horváth Györgyi (Instant közelkép, Magyar Narancs, 2011. 06. 30.) egyaránt ezt az interpretációs fonalat felvéve tárgyalja a kötetet. Debreczeni Boglárka (Pixel, Szépirodalmi Figyelő, 2011/4, 79–81.) ugyancsak a pixelkockák összerakásán dolgozik szemléjében, nem tudja semlegesíteni a kötet uralkodó diskurzusát.
Az Expander jelentésképző szerepe
Tóth Krisztina Népszabadságban megjelent tizenkét tárcája közül hatot olvashatunk az Expander című kötetben. A kötet közegének jelentésképző szerepe úgy vált a leginkább megfejthetővé, hogy a napilapban, az Expanderben és a Pixelben megjelent szövegváltozatokat összevetettem, és következtetéseket vontam le az eltérő részek nyomán. Tehát a három tárcanovella-változat egymás mellé helyezése – hasonlóan a genetikus szövegkiadás gyakorlatához – által következtettem a közegek uralkodó diskurzusára.
A szövegváltozatok közötti különbségek azonnal megmutatták a szövegek szerkesztésére, válogatására, hozzáférésére vonatkozó diskurzust szabályozó eljárásokat. Az első ilyen eltérés a napilap tárcáinak kötetbe helyezésekor megfigyelhető címváltozás: Az agy története című tárcának A fej története címűre változtatása. A fej története címet azonban nem csak az Expanderben viseli, hanem a Pixelben is. Ez azért lehet lényeges, mivel ez magyarázhatja meg a címváltozás okát. Megfigyelhető ugyanis, hogy a Pixel harminc testrésze közül csupán egyetlen belső szerv, a Szív történetét (22.) olvashatjuk. Ebből arra is következtethetünk, hogy a Népszabadságban publikált tárcákat szinte közvetlenül a megjelenésük után kezdte el az író kötetbe, egymás mellé és egymásba szerkeszteni, és ekkor jöhetett rá, hogy a Fej története (5.) cím megfelelőbb a kötet szempontjából. A két kötet tárcái közötti legmarkánsabb különbség az, hogy az Expanderből leginkább azok a motivikus elemek, azok a paratextusok hiányoznak, amelyek összefűzik a Pixelben lévő történeteket. Ilyen elem a szereplők nevei. Például: „A nő a metróülés szélén ül egy budapesti metróban közvetlen az ajtó mellett.” (Népszabadság; Expander; A szem története13) „A nő a metróülés szélén ül egy budapesti metróban közvetlen az ajtó mellett. Éppen ott, ahol Gavriela és Cosmina ültek…” (Pixel; Szem története [3]14).
Ilyen összefűző elem a korábbi fejezetekre való narrátori utalás is: „Már akkor se voltak fiatalok, mostanra viszont bizonyosságként volt az arcukra írva mindaz, ami akkor csak lehetőség volt.” (Népszabadság15; Expander16; A mell története) „Már akkor se voltak fiatalok, amikor egy korábbi fejezetben először megláttuk őket, mostanra viszont bizonyosságként volt az arcukra írva mindaz, ami akkor csak lehetőség volt.” (Pixel; Mell története [16]17). A szövegváltozatok feltárt különbségéből kirajzolódó formációs szabályok azt bizonyítják, hogy az Expander Tóth Krisztina írásait tartalmazó része és a Pixel egy időben szerkesztődnek kötetekbe. A közöttük látott eltérések hátterében eltérő szerkesztési eljárások állnak, hiszen egy szerzői kötet és egy tárcanovella válogatás montírozása jelentős differenciákat mutat. Ezt csak tovább fokozza a Pixel egészben való olvasására utaló metadiskurzusok markáns jelenléte, amely más olvasási kódot ír elő.
13 A szem története, Népszabadság Hétvége, 2009. 12. 24. http://nol.hu/lap/hetvege/20091224-a_szem_tortenete [Letöltés ideje: 2013. június 28.].
14 Pixel, i. m., 13.
15 A mell története, Népszabadság Hétvége, 2010.03. 27. http://nol.hu/noller/20100327-a_mell_tortenete [Letöltés ideje: 2013. június 28.].
16 Expander, i. m., 140.
17 Pixel, i. m., 84.
A Nők Lapja jelentésképző szerepe
A Nők Lapja folyóirat elsősorban női olvasókat feltételez és úgynevezett női témákat mutat be. A nő fogalma azonban konstruált fogalom, és látványosan a nő hagyományos szerepeit részesíti előnyben, és nem igazán preferálja az ezeken kívül állókat.
Foucault szerint a társadalom kizáró eljárásai, tilalmai a szexualitás és a politika területein a leghangsúlyosabbak, hiszen, aki a szexualitásról beszél, bizonyos mértékig kivonja magát a testiségtől sterilizált nyelvet érvényesítő hatalom fennhatósága alól.18 Mivel a Pixelből, de még inkább a Hüvely történetéből hiányzik a szemérmesség, és mivel a magyar kortárs irodalomban egyre több testiséget, szexualitást középpontba állító kötet jelenik meg, nem biztos, hogy beszélhetünk az irodalom prüdériájáról. A Pixel is testrészekből építkezik, a női, a férfi test, a szerelem, a vágy éppúgy tárgyai, mint akár a metró utazóközönsége, vagyis a kötet már megpróbálja áthágni a prüdéria határait, és nyíltan beszél a testről. De ezt kizárólag mint szépirodalom teheti meg, vagyis akkor, amikor irodalmat ír. Újságbeli megjelenéskor inkább elleplező és prűd nyelvet használ a szerző, mert igazodni próbál az újság feltételezett olvasóközönségéhez, diskurzusához. Jó példa erre a 2010. szeptember 22-én, Bejgli címen megjelent tárca, melynek jelentősen áthangolt változata lesz a Hüvely története (10.) a Pixelben. A címváltozás is elsősorban a médiumváltással van összefüggésben, mivel a lap szempontjából a Bejgli cím mint a tárca főmotívumát jelölő megnevezés a megfelelőbb.
A Hüvely történetében is bejglit süt egy lány francia barátjának, és ténylegesen a sütés körül forog a történet egy ideig, viszont a lány eközben a szeretkezésre gondol, amit később a narrátor rendkívüli részletességgel le is ír. A kötet Hüvely története és az újság Bejgli tárcája közötti egyezések és eltérések közül azokat kívánom bemutatni, amelyek a legmarkánsabban tükrözik a lap diskurzusának köszönhető redukálási folyamatot. Fontos hangsúlyozni, hogy a szövegen való változtatások végrehajtását nem egyértelműen a szerkesztők redakciójának tekintem, hiszen ők nem hajthatnak végre radikális változtatásokat a szerzőkkel való egyeztetés nélkül. Tehát valószínűbb, hogy a szerző alkalmazkodott a lap diskurzusához, és ebből fakad az ellentét a Hüvely történetének szexualitástól fűtött hangneme és a Bejgli erotikamentessége között.
A Hüvely történetében, amikor a lány betolja a sütőbe a tojásfehérjével megkent bejglit, a tojásfehérje a spermára emlékezteti, és arra gondol, hogy teherbe akar esni. Ez az erősen szexuális olvasatot megengedő rész, melyben a sütő a hüvellyel, a bejgli a férfi péniszével, a rákent tojásfehérje pedig a spermával azonosul, a Nők Lapjából teljesen kimaradt. A Pixelben a lány a tükör előtt azon gondolkozik, hogy melyik póz a legalkalmasabb megtermékenyülésére, a Bejgliben ugyanebben a részben a lány azon tűnődik, hogy mit vegyen fel. Amíg a Hüvely történetében a férfi a kivágott fehér ruhában a lány mellét bámulja, és a gyönyör miatt elhatározza, hogy nem szakít a lánnyal, sőt, inkább magáévá teszi, addig a Nők Lapjában csupán arról esik szó, hogy milyen szépen mutat a lány ruhájában. A Pixelben részletesen olvashatunk a szeretkezésről, a Bejgliben erre csupán így történik utalás: „Éjfél körül a lány karjában fekszik a frissen mosott takarón, és bámul a sötétbe.”19 A Hüvely történetében a fiú végül elhagyja a lányt, az újságban ilyenről szó sincs. Ez az elhallgatás a társadalom szexuális dikciót tiltó diskurzussal való egyetértésként is értelmezhető, ugyanakkor ez van kihatással a Nők Lapja által preferált nőképre is, hiszen a társadalmi szerepek mellett háttérbe szorul a nemiség.
A Bejgli cím nemcsak a süteményre utal, hanem a lány kutyájára, akit így hívnak, és akit a lány randevúja miatt vitt át a szomszédba. A Hüvely történetében háziállatról szó sincs, vagyis a Nők Lapjában a randevúra való készülődés, az emiatti áldozathozatal kerül a központba. Előzmények bemutatása; sütés, öltözködés, hajmosás, jó benyomás keltése, sejtetés, mindezek a Bejgli hangsúlyos momentumai. Ezzel ellentétben Hüvely történetében minden a szexualitásra, a meghódításra, a testiségre alludál. Mindebből arra következtethetünk, hogy a Nők Lapja szerkesztői paradox módon lányregénybeli fejezetté alakítottak egy olyan novellát, amely természetesen beszél a szexualitásról, s ennek köszönheti erotikus olvasatát.
Tóth Krisztina szövegváltozatinak összehasonlítása és elemzése alapján úgy gondolom, hogy reflektálttá váltak a szépirodalom és a sajtó olvasási alakzatai. Megjelenési közegük diskurzusai ugyanis olyan kicsinyítő tükrökként értelmezhetők, amelyek a szerző, a szerkesztők mellett az olvasókról is beszélnek, megmutatják konstrukciójukat. Ezenkívül azonosíthatók diszciplínájuk, intézményrendszerük egészével, hiszen a szövegek mögött meghúzódó diskurzusok valójában olyan intézményes alapú igazságvágyak gyakorlásának leképezései, amelyek a női és a napisajtón át jelen vannak a szépirodalomban is. Tehát Tóth Krisztina tárcanovelláinak olvasásakor, vizsgálatakor figyelembe kell vennünk megjelenési közegüknek jelentésképző szerepét, illetve számot kell vetni a szépirodalom és a sajtó olvasásformáló erejével.
18 Michel Foucault, A szexualitás története I.: A tudás akarása, ford. Ádám Péter, Bp., Atlantisz, 1996, 23.
19 Nők Lapja, 2010. szeptember 22., 72.
Herczeg-Szép Szilvia 1989-ben született Debrecenben. A tanulmány megírásakor a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom mesterszakos hallgatója volt, a DETEP résztvevője.
Page updated
Google Sites
Report abuse