(A kötetbeli szövegváltozat)
David szeretője elhelyezi tepsiben a bejglit. Lekeni, ahogy olvasta, és betolja a meleg sütőbe, aztán rácsukja az ajtót. A tojásfehérje a spermára emlékezteti.
Arra gondol, hogy ma nem fogja engedni magából kiszállni a férfit: teherbe akar esni. Pont középidőben van, nyugodtan megtörténhet. Elmosolyodik, föltekeri a sütőórát és kimegy, vissza a saját lakásába.
Ahol eddig volt, az a szomszéd nő konyhája. Neki nincs saját sütője, főzni se nagyon szokott, nemhogy sütni, a rezsót csak melegítésre használja. Most viszont megnézte az interneten, hogy kell bejglit csinálni, mert meglepetést akar szerezni.
A francia fiú imádja a mákos dolgokat. Még alig ismerték egymást, amikor elmondta a lánynak, hogy gyerekkorában az anyja barátnője sütött neki mákos kiflit.
Ez egy görög nő volt, David sokat emlegeti. Mindig vitte őt is, ha a fiával mentek bevásárolni. A Marais apró üzlete volt az egyetlen hely akkoriban Párizsban, ahol legálisan mákot lehetett venni.
A lány közben visszaér a saját lakásába, és azon gondolkodik, hogy melyik póz a legalkalmasabb a megtermékenyülésre. Talán a misszionárius. Nézi magát a gardróbszekrény tükrében, leül az ágyra. Hirtelen ötlettel összefogja négy sarkánál a plédet, és kiviszi a mosásba a díszpárnával együtt: hadd legyen illatos. Kánikula van, az erkélyen megszárad estig.
Hajat mos, aztán kinyitja a laptopot, csöpög a víz a hajáról a billentyűzetre. Fél, hogy David esetleg üzent: többször mondott már le megbeszélt találkozókat. De nincs új üzenet, becsukja a gépet. Megszárítja a haját, és eszébe jut, hogy rá kéne nézni a bejglire. Keresi a szomszéd lakás kulcsát, nincs sehol. Bemegy a szobába, aztán vissza, ki a konyhába. Megrémül. A fürdőszobába szalad, leguggol a mosógép elé. A gép forgó dobjában jól hallhatóan zörög valami. A kulcsot összefogta a takaróval és bedobta a mosásba. Pánikba esik, próbálja leállítani a programot, de nem lehet kinyitni a biztonsági zárat. A dob tele van vízzel, a habban jól kivehető a piros pléd ölében hánykolódó árva kulcs. A szomszédból közben érezhetően szivárog át a bejgli szaga, a lány a fürdőszobában zokog a földön. David még csak most ébredt. Nincs kedve az esti találkozóhoz. Szakítani akar a lánnyal, de fél, hogy veszekedni, esetleg sírni fog. Pedig már most is sír, és közvetve ez is miatta van, bár erről Davidnak fogalma sem lehet. Nincs mód ezeken a dolgokon változtatni, bár az elbeszélő szívesen megtenné, főleg az iménti fürdőszobai jelenet után. A sors többféle lehetőséget kínált fel, és a valóság a legrosszabbra bökött rá, hogy jó, akkor történjen ez. David valahonnan ismeri ezt az örök törvényt, és minduntalan ki akarja játszani. A sors viszont jóval ravaszabb nála: az elbeszélőt még csak-csak el lehet téríteni, a sorsot soha. David nem válogathat a lehetséges valóságok között, legfeljebb meglapulhat egy időre a történetek réseiben. Az ilyen helyzetekben úgyis lapulni szokott, egyszerűen nem jelentkezik többet. Tulajdonképpen szép tőle, hogy most hét óra tízkor mégiscsak becsönget a lány ajtaján.
Őt már délelőtt tizenegy óta nem láttuk, eléggé megváltozott azóta. A haja frissen van mosva, az arcán finom smink. Kivágott fehér ruhát visel, David a mellét nézi. Ja, azt le akartam írni, csak közbejött az a bonyodalom a kulccsal, hogy ennek a lánynak feltűnően nagy, fehér melle van, és akkora rózsaszín mellbimbója, mint egy csészealátét. Ez az óriási mellbimbó mintha átderengene a ruhán, jelentősen megnehezítve David dolgát.
A bejgli nem égett oda, sőt, a csodával határos módon éppen megfelelő állagúra sült. A lány fölszeleteli, David bort tölt. Esznek. Én azért beszélhetek közben, úgyhogy gyorsan elmondom, hogy a szomszédasszony (az, akinek a lakásában a bejgli készült) hazaért közben, és meg akarta lesni a lépcsőházban az érkező férfit, de nem sikerült neki. Már csak a csöngetést hallotta.
David a gyerekkoráról mesél és arról, hogy fel szeretné kutatni a dédnagyapja sírját Kolozsváron. Meg kell valahol lennie, Kozmának hívták az öreget, Kozma Áronnak. A lánynak a Kozmáról, ne ítéljük el ezért, a sütő jut eszébe, Kolozsvárról meg az, hogy David magával vihetné. Bízzuk a mellekre a történet befejezését. A kolozsvári nagypapa egy lakótelep-jellegű urnafalban nyugszik. Valahogy túlélte a háború poklát, de Ceauşescu mennyországát már nem. Még éppen értesült David születéséről, és igen rossz ötletnek tartotta a David nevet, de az utolsó levél, amelyben azt kifejthette volna, sajnos már nem íródott meg. Vagy ezt már elmondtam egyszer?
David most a konyhát pásztázza. Nem, ez így nem pontos: időnként megpróbálja levenni a szemét a lány dekoltázsáról. Hirtelen észreveszi, hogy nincs sütő. Megkérdezi a mellbimbóktól, hogy hol a sütő. A lány azt feleli, hogy nincs, aztán fülig vörösödik. Miközben a szomszédasszonyról magyaráz, David hirtelen elérzékenyül. Biztos benne, hogy a lány hozatta a bejglit vagy megkért valakit, hogy csinálja meg neki. Ettől szinte meghatódik: annyira mindenképpen, hogy eldönti, mégiscsak lefekszik vele.
Nagyon hosszan szeretkeznek, nem írunk le ebből minden részletet, csak ami lényegesnek látszik. David először a konyhaasztalra dönti a lányt, mert mindig így szokta, olyan ez neki, mint sakkpartiban a bevált nyitás. Aztán benyúl a fehér ruha alá, és ellenőrzi, hogy tényleg a mellbimbókat látta-e a ruhán keresztül. Azt kell hinnünk, hogy nem, hogy Davidot egyszerűen elragadta a fantáziája: a lányon betétes melltartó van, amelynek kikapcsolása nem is egyszerű feladat. Alul tangát visel, ezt már sokkal könnyebb lehúzni, bár talán nem kellene a bejglis tálcára dobni. Hajítsa David inkább az egyik székre: ez az! Később az ágyon folytatják, David benyúl a lány combja közé. A lány hüvelye sikamlós és forró, szinte magába szippantja. A fiú lassan mozog. A lány érzi, hogy hamarosan elélvez. Mindeközben az agya valahogy függetleníti magát az ágyékától és az jut eszébe, hogy milyen érdekes a nyelv. Hogy magyarul azt mondják, elmenni, franciául meg azt, hogy érkezni. Nem is sejti, hogy ennek most mekkora jelentősége van, hogy a helyzet bizony éppen fordított, mert ő mostanra érkezett meg a kapcsolatba, David viszont menthetetlenül el fog menni.
A kilövellés előtti másodpercekben David kitépi magát a lányból és félrefordul, saját kezébe veszi a hímtagját. Ezt fontos leírni, mert ez mindig, kivétel nélkül mindig így zajlik. David az élvezet pillanatában mélységesen magára szokott maradni. Most is háttal fekszik a lánynak, megközelíthetetlenül, a tenyerébe ömlött spermával. A lány is nagyon egyedül van. Átizzadtan, üres és égő hüvellyel fekszik egy magába zárult idegen test mellett.
Időbe telik, míg David visszatalál a jelenbe, saját belső folyosóiról ismét kibotorkál a szoba sötétjébe. Eszébe jut a bejgli és megfordul. Megkeresi a lányt a sötétben. Simogatja a mellét, miközben azt gondolja, hogy soha többé nem jön. Közelebb is húzódik hozzá. Már most se akar itt aludni, csak időt próbál nyerni. Gyengéden átöleli a lányt és belefog egy hosszú történetbe. Elmeséli, amit annak idején annyiszor hallott Gavrielától: hogy hogyan jöttek a görögök Magyarországra a polgárháború után. Gavrielának is él itt valami ismeretlen unokatestvére, róla szól a történet. Illetve a szavak elvesztéséről. David bársonyos, megnyugtató hangon meséli a sötétben nyitott szemmel fekvő lánynak a nyelv történetét.
Nők Lapja, 2010. szeptember 22.
Bejgli