Nem sikerült a bravúr, Zerbst - Répcelak: 6,5 - 1,5

2017. január 28.

Szombaton kora délután történetük során harmadszor feszült egymásnak a SKV Rot-Weiß Zerbst 1999 és a Répcelaki SE tekecsapata, a legutóbbi Világkupa-győztes német-, és NBC-kupa aranyérmes magyar együttesek ezúttal is a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében mérték össze az erejüket, a favorit pedig az újabb BL-trófeára hajtó hazai gárda volt.

A kifejezetten eredményes zerbsti csarnokban megrendezett összecsapás első sora felemásan alakult. Az U23-as világbajnok Ritter Tamás 60 gurítás követően 2-0-ás hátrányba került Axel Schondelmaierrel szemben, így a répcelaki szakvezető, Kiss Zsolt cserélt, és a 120 vegyes penzum második felére ifj. Móricz Zoltán állt be. A korábbi kétszeres U23-as vb. ezüstérmes Móricz 2 szett alatt is megszorongatta német riválisát (a 3. játszmát be is húzta), de a pont végül Schondelmaier neve mellé került (619-580, 3-1).

A másik párban a szintén ifi világelső Vörös Milán világklasszis teljesítménnyel rukkolt ki, és nagy csatában, 673 fát ütve (a nap legjobbja!) utasította maga mögé a hazaiak egyik legstabilabb játékosát, a pár hete 693 fás teljesítményt felmutató Matthias Webert, aki ezúttal is kimagaslóan gurított (656 fa).

Az első sor után tehát 1-1 volt az állás, és a Zerbst vezetett 22 egységgel.

Vörös Milán csúcsformában gurított

A második kört nagyon biztatóan kezdte a Zapletán-Molnár páros, ugyanis mindkét tekésünk megnyerte az első szettet Fabian Seitz és Uros Stoklas ellen. A második 30 gurításban a rutinos Stoklas már ellépett Molnártól, Zapletán viszont növelte az előnyét, és úgy tűnt, közel jár a pontszerzéshez. A 3. szettben Molnár ismét villantott, így még abban is reménykedhettek a répcelaki szurkolók, hogy mindkét sportolónk győzelemmel zár. Sajnos a végjátékban teljesen felborult a pálya, és mind az óriási javuláson áteső Seitz (666-631), mint pedig Stoklas (654-593) állva hagyta a két magyar tekézőt, így már 3-1-es, 118 fás előnnyel a hazai gárda várhatta nyugodtabban a finist.

A harmadik sorban annak ellenére, hogy a német együttes utcahossznyi előnnyel vezetett, továbbra is nagy volt a tét, ugyanis adott esetben egy 5-3-as vereség, és minél több szettpont begyűjtése is aranyat érhetett a Répcelaknak (ha a két mérkőzést követően egyenlő a csapatpontok állása, akkor a szettpontok döntenek, ha ott is egál, akkor „hirtelen halál”, azaz szétdobás következik).

Ahogy abban reménykedni lehetett, a sérülésből felépülő Kakuk Levente elsöprően kezdett a zerbsti legenda, Timo Hoffmann ellen (180-160), és ifj. Brancsek János is lőtávon belül tartotta Boris Benediket (172-158 a hazai tekésnek), sőt, a második játszmában egalizált, illetve a maga javára fordította a párharc állását a fiatal magyar reménység! Hoffman közben felzárkózott, így teljesen nyitott volt, hogy milyen állásnál ér véget az ütközet. A befejező gurításokra mindkét zerbsti versenyző felszívta magát, és míg Hoffmann megmentett egy rendkívül értékes fél pontot (650-650), addig Brancsek kikapott a magabiztosan záró Benediktől (632-607).

Az összecsapás ezzel 6,5-1,5-es (3877-3734, illetve a szettarány 13-11) német győzelemmel zárult, így ha nem is reménytelen (hazai környezetben sosem lehet leírni a Répcelakot...), de könnyűnek egyáltalán nem nevezhető helyzetből várhatja a február 18-i, magyarországi visszavágót a nagyot küzdő, és ezúttal is jó csapatfát ütő vasi csapat.