Tankönyv: 203-205. oldal vagy https://player.nkp.hu/play/160078/false/undefined 203-205. oldal Olvasd el, majd a tankönyv segítségével válaszold meg a házi feladat kérdéseit!

A Naptól kapott övezetek

A levegő felmelegedése a megközelítően gömb alakú Földön a napsugarak földfelszínnel bezárt hajlásszögétől függ. Mivel a Napból párhuzamosnak tekinthető sugárnyalábok érik bolygónk felszínét, ezért a felmelegedés mértéke alapvetően a földrajzi szélességtől függ. Emiatt a napsugarak hajlásszöge az Egyenlítőtől a sarkok, vagyis az alacsony földrajzi szélességektől a magas szélességek felé csökken

A Föld az ekliptika síkjában keringve egy év alatt kerüli meg a Napot. A Föld forgástengelyének ferdesége miatt a napsugarak hajlásszöge, és így a felmelegedés mértéke ugyanazon a földrajzi szélességen napról napra változik. A Föld Nap körüli keringésének és a forgástengely ferdeségének következménye tehát a felmelegedés évszakos váltakozása. A földrajzi szélesség szerint különböző mértékű besugárzás szoláris övezetességet alakít ki a Földön .

A szoláris forró övezet

A napsugarak deleléskor lehetséges legnagyobb hajlásszöge 90°, ekkor deleléskor a napsugarak merőlegesen érik a földfelszínt. Mivel a Föld forgástengelye a keringés síkjával 66,5°-os szöget zár be, a Nap 90°-os delelési magassága az év folyamán az északi és a déli szélesség 23,5°-a között vándorol. Ez jelöli ki a Földön a Ráktérítő és a Baktérítő földrajzi szélességét. E két térítőkör közötti terület kapja a Napból a legnagyobb meleg mennyiséget. A térítők felett évente egy-egy napon, a térítők között évente kétszer delel merőlegesen a Nap.

A szoláris hideg övezet

A Föld forgástengelyének és keringési síkjának bezárt szögéből következik az is, hogy a Nap az északi, illetve a déli szélesség 66,5°-án túl (természetesen félgömbönként ellentétesen) évente legalább egy napon nem kel fel, illetve nem nyugszik le. Ezért húzódik az Északi és a Déli sarkkör éppen e szélességek mentén. A sarkkörök és a sarkok közötti területen a legkisebb a napsugarak hajlásszöge, oda érkezik a legkisebb meleg mennyiség.

A szoláris mérsékelt övezet

A térítőkörök és a sarkkörök között mindkét félgömbön átmeneti helyzet van. A Nap minden nap felkel és lenyugszik, de a napsugarak hajlásszöge sohasem éri el a 90°-ot. Ezért e területek több meleget kapnak, mint a hideg, de kevesebbet, mint a forró övezet

A valós éghajlati övezetek

Ha a Föld felszíne egynemű anyagból álló sík felület lenne, az éghajlati övezetek a szoláris éghajlati övezetek szabályos futását követnék. Valójában azonban a szárazföldek és a tengerek földi elhelyezkedése, a domborzati viszonyok, a szélrendszerek és a tengeráramlások jelentősen módosítják a szoláris éghajlati övezetek határát. Így már valós éghajlati övezetekről beszélhetünk. A magashegységekben pedig – mivel a természeti tényezők a magassággal változnak – a függőleges éghajlati övezetesség rendszere alakul ki.

A szoláris övezetesség következménye

A természetes növénytakaró, valamint az állatvilág helyi sajátosságait rendkívül erősen befolyásolja az éghajlat. E tényezők a talajképződésért is felelnek (zonális talajok), de az éghajlathoz igazodik többnyire a folyók vízjárása is. Emiatt a növény- és állatvilág, a talajtakaró, valamint a vízjárás is övezetes elrendeződésű. Az éghajlat szerepe döntő lehet az aprózódás és mállás folyamataiban, a víz, a jég vagy épp a szél felszínformálásának irányításában: rendkívüli erősen meghatározza a külső erők munkáját is. Így a kialakított felszínformák is övezetesen rendeződnek. Az éghajlat, a természetes növényzet, az állatvilág, a talaj, a felszínformáló erők és általuk részben az emberi tevékenység együttes övezetes megjelenését a Földön földrajzi övezetességnek nevezzük.

A földrajzi övezetek helyzete nem állandó: az éghajlat változásának megfelelően eltolódnak a határaik, és az adott övön belül is megváltozik a befolyásoló tényezők ereje, szerepe.

A meleget vagy a hideget viseljük el könnyebben?

A földrajzi övezetesség meghatározó volt az emberi nagyrasszok kialakulásában. Például a trópusokon élők sötét bőrszíne védi őket az erős közvetett sugárzástól, az északi népeknél erre nincs szükség, épp ezért a bőrszínük sokkal világosabb. Az éghajlat hatással van az ember öltözködésére is.

Az éghajlati tényezők hatással vannak az ember komfortérzetére. A hőmérséklet és a levegő páratartalma alapvetően meghatározza a közérzetünket. Talán a hőmérsékletre vagyunk a legérzékenyebbek. A Föld melegebb területei jobban megfelelnek élettani szükségleteinknek, mint a hidegebbek. A nagyon hideg sokkal inkább korlátozza az ember elterjedését, mint a rendkívüli meleg.

Hol, miből építünk hajlékot?

Az ember ősidők óta felhasználta a környezete biztosította nyersanyagokat a hajléka, háza elkészítéséhez. Sokszor használ növényi eredetű alapanyagot (pl. fát, szalmát). Ezeknek a bősége az övezetesség függvénye. De az építmény szerkezetét, stílusát, alakját is meghatározzák az övezetesség törvényszerűségei.

A tető alakjáról lehet következtetni a csapadék mennyiségére és típusára, a falak színéből, az ablakok méretéből a hőmérsékletre. Általában a tetőformák jellemzőek egy-egy táj arculatára, és jelentős különbségek figyelhetők meg az Európa különböző területein alkalmazott tetők között. A legnagyobb eltérést az éghajlati különbségek eredményezik, hiszen az észak-európai meredek tetők csapadékos időjárási hatás ellen készültek, az alpesi laposabb tetők viszont a tartós vastag hóréteg hőszigetelő hatását is felhasználják.