2020. 03. 23. tankönyv: 72-73. oldal (Rokokó és anakreoni dalok) és 77-78. oldal: A tihanyi Ekhóhoz
vázlatmásolás beküldendő: 03. 24. (kedd)
ÓRAVÁZLAT a füzetbe
Csokonai szerelmes versei – a Lilla-versek
A Lilla iránti szerelem jelentősége Csokonai életében:
- 1797-ben Komáromban ismeri meg Vajda Juliannát (egy jómódú kereskedő lánya), szerelme viszonzásra talál
- ez a szerelem az egyetlen boldog korszakot hozza a költő hányatott életében
- Lilla jelenti számára az egyetlen esélyt az életre, az embert és polgárt megillető létre, a magány és a hányattatások megszűnésére
- kapcsolatukban kezdettől fogva jelen van az aggódás és fenyegetettség érzése is – ennek oka: eltérő a társadalmi helyzetük (Csokonai szegény, nincstelen, nincs biztos megélhetése); Lilla apja ellenzi ezt a kapcsolatot, végül majd házasságra kényszeríti lányát
- a Lilla-szerelem új fejezetet nyit Csokonai költészetében, az addigi sokféle téma kiegészül a boldog-keserű szerelem verseivel
- a Lillához írott verseket ciklusba rendezte: változatos formák, többféle hangnem és költői magatartás jellemző a ciklus verseire. Az első versek a boldogságot, a játékosságot szemléltetik, a ciklust záró versek a fájdalmas magányérzetről, a veszteségről szólnak.
Néhány Lilla-versről:
Az esküvés: A népdalok közvetlenségével, a rokokó gáláns udvarlás eszközeivel vallja meg érzéseit; a miniatűr versbe a természeti metaforák és az ismétlések visznek érzelmi feszültséget.
Tartózkodó kérelem: a vers egy nagy érzés (szerelem) miniatűr terjedelmű, de nagy hatású kifejezése. A rokokó stílusjegyei dominálnak a műben. A vers mondanivalója 3 fordulatban (a szerkezeti tagolás szerint) bomlik ki:
1. a szerelem emésztő tüzére csak a kedvese adhat gyógyírt
- a kedves megszólítása virágmetaforával, ezt követi az udvarló póz /szerep, ill. az őszinte vallomás; fokozó jelzők és zeneiség (tiszta keresztrímek)
2. a kedves szépségét részletezi érzékletes metaforákkal
- pl. szemek ragyogása = eleven tűz; ajkak – harmatos, angyali szó
- gyöngédség és kicsinyítés --- ezek is a szerelem érzését erősítik
3. a címben ígért „kérelem”, kérés kimondása
- a kérelem játékos, de kicsit bizonytalannak, nem egyértelműnek tűnik: csók vagy angyali szavak?
- az „ambrózia csókkal” kifejezés elvonttá teszi a csókot
A tihanyi Ekhóhoz (1803)
A költemény a magányélmény megszólaltatása – Lilla elvesztése után fokozódik az elhagyatottság érzése, a költő magánya teljessé válik.
1. A vers közvetlen élményből született: keletkezésekor Csokonai Balatonfüreden és környékén tartózkodott. A költő jellemzi helyzetét/ létállapotát és kifejezi ezzel kapcsolatos érzelmeit.
2. Alaphangulata: szomorú – a csalódások okozta keserűség és fájdalom, a magányosság és kitaszítottság érzése teremti meg a vers alaphangját.
3. A klasszicizmus és szentimentalizmus stílusjegyei egyaránt szerephez jutnak a versben.
a) klasszicista jegyek: a formai zártság, a szerkezeti tagolás és a virtuóz rímtechnika (ababcdd)
b) szentimentális jegyek: az alaphang, a vershelyzet, az érzelmek túlsúlya
4. A vers szerkezete: a vers alapszerkezetét egy nagy ellentét, feszültség határozza meg: a költő szemben áll a világgal
I. (1-2. versszak): a konkrét helyszín bemutatása és önjellemzés
- invokációval indul a vers, a megszemélyesített Ekhóhoz (visszhang) menekül a megértést, együttérző szívet kereső ember
- pontos helyzetképvázolás – ez nem nyugalmat áraszt, hanem a vádoló panaszt készíti elő, a valóságos táj képe keserű, elégikus hangulatú képpé formálódik az Ekhó megszemélyesítésével
- az Ekhó a költő panaszait erősíti fel
- saját sorsát állítja szembe a Füreden gondtalanul vigadozókéval
II. (3-6. versszak): a költő / lírai én fájdalmának, magányának okai
- kapcsolódik az előző részhez a természeti képet tekintve, de el is szakad tőle: itt már a bércekhez, erdőkhöz szól (tágul a kép)
- a komor képek készítik elő a vers alapgondolatát: a számkivetettség és magára maradottság érzésének kinyilvánítását – embertársai kitaszították, barátai ellene fordultak, mindenki közömbös az ő sorsa iránt
- a panaszsor csúcsán Lilla elvesztését, szerelmi csalódását említi meg. Ez a csalódás fedi fel legmélyebben kitaszítottságának okait:
a) „tiran törvény” – a zsarnoki törvények (társadalmi törvények)
b) „a szokás” – a megrögzött társadalmi szokások, hagyományok (ezek ellen legtöbbször nehezebb harcolni, és sokszor kegyetlenebbek, mint a zsarnoki törvények)
a kialakult zsarnoki szokásokon megtörnek a legszebb, legemberibb érzelmek is
ezeknek a szokásoknak behódolt Lilla is, de nem hibáztatja ezért
III. (7-10. versszak): a fájdalmas lemondás és a magányba menekülés képei jelennek meg
- nincs belső megnyugvás
- új emberi tartalmat ad életének – a tudatosan vállalt magánnyal tiltakozik a hálátlan, könyörtelen világ ellen, jövőbeli életéből kizárja a meggyűlölt civilizációt (rousseau-i gondolat: Vissza a természethez!)
- magánya nem azonos a tétlen remeteséggel, hanem bátorságot kívánó cselekedet – a magányban, a természetben bölccsé válik és „ember és polgár leszek”
- a felvilágosult ember öntudata kap hangot a verset lezáró részben
- az utolsó versszakban a jelenben megbántott, kitaszított, meg nem értett költő a jövőtől várja érdemei, tehetsége elismerését, igazolását (ez az optimizmus jellemző a felvilágosult gondolkodókra)