2020. 04. 07.
tananyag: a Szabó Magda-tétel folytatása
A szereplők: (folytatás, eddig volt Gina, Vitay tábornok és Marszell)
Mimó néni: Gina bájos vénkisasszony nagynénje, aki tulajdonképpen egy nagyra nőtt gyerek. Nincs veszélyérzete, nem tud elfogadni semmi szomorúságot, nem bír komoly lenni, gondtalan, fegyelmezetlen, könnyed. Nem lehet titkokat bízni rá. A budapesti társasági életet képviseli estélyeivel-teadélutánjaival, rengeteg férfi vendégével, romantikus képzelgéseivel, csacsogásaival, csecsebecséivel.
Torma Gedeon: a Matula igazgatója. A „fekete ember fekete ruhában feketét nevet, és feketét tüszköl, és feketét álmodik”, olyan férfi, aki ”ha bűnön kapja rajta magát, még saját magát is kicsapja”. Egészében olyan, mint a gimnáziuma: merev, a szabályok őre, a kiváltságok ellensége, a hit védelmezője, aki mégis a legmegbízhatóbb bástya, aki a végsőkig védelmezi a humánumot, a rábízott növendékeket. Torma Piroska nagybátyja, akit bár szeret, ezt nehezen tudja kimutatni (illetve úgy szeret, ahogy szeretni képes, a maga tekintélyelvűségével, távolságtartásával, tiszteletreméltóságával).
Zsuzsanna: az ötödikesek diakonisszája, a testvér, aki a tanulókra figyel és nevelésüket végzi. Rettenetesen szigorú és hűvös, „szent”, a szabályoknak él és sose szegi meg a kötelességeit. Tanulóit szereti és felelősnek érzi értük magát, de távolságot tart, mint a Matula, sose kivételez, sose mutat túlzott bizalmat. Elkeseríti, ha becsapják, fáj neki a hazugság, a rosszindulat, és minden vétek a Biblia és az erkölcs ellen. Még az egyszerű emberi gyarlóságokat is nehezen viseli: nehezen tűri, hogy Gina túl sokat költött karácsonykor, fegyelmeznie kell magát, mikor a tilalom ellenére a lányok felállnak a helyükről a légiriadó alatt, hogy kibéküljenek. Régóta és tiszta szívből szereti Kőniget, mert jóságos és tiszta és nem árt soha senkinek. Ginával a kapcsolata nem túl harmonikus a tanár úr miatt, - különösen a regény végén – védi Kőniget a megaláztatás ellen, miközben magáért sose szólna semmit. Az utolsó fejezetben Kőnig, Vitay és az igazság érdekében hajlandó hazudni: az erkölcsi parancs előrébb való, mint a leírt, földi hatalmak által meghatározott tilalmak.
Kalmár Péter: az ötödikesek osztályfőnöke, „Szent György”. Az egyetlen férfiszerű férfi az egész Matulában. Nagyon csinos és nagyon kellemes jelenség (ezzel tisztában is van), akibe minden növendék szerelmes. A háború abszolút híve, történelemtanár és honvédelmi parancsnok, aki az ellenálló legnagyobb ellensége. Becsapta a propaganda, és még mindig bízik az ügy győzelmében és igazában. Bátor és szenvedélyes. Viszonzatlanul, őszintén szerelmes Zsuzsannába, hónapokig harcol a prefekta kegyeiéért, akit azonban nem sikerül meghódítania. A visszautasítás megviseli, elsősorban Kőniggel szemben mutatja ezt, aki miatt kosarat kapott; nevetségesnek és szánalmasnak tartja kollegáját, ezt többször érezteti is vele. A közelebbről megismert matulás nevelők közül a legemberibb: nyíltan felvállalja a küzdelmet Kőniggel szemben, és nem riad vissza semmiféle fegyvertől, a megaláztatástól sem, többször halált kíván az árkodi ellenállóra is. Ginával kivételez is, szövetségesként tekint rá, mert Vitay társa a Kőnig iránti ellenszenvben és háborúban. Alapvető jóindulatával, indulatosságával és bizonyos önteltségével, illetve bosszúvágyával hasonlít Ginához, legalábbis a regény elején megismert Ginához. A műből kiderül, hogy később meghal a fronton.
Kőnig: Gina után a regény kulcsszereplője, az a figura, aki minden szálat mozgat. Valós személy ihlette, Szabó Magda franciatanára. A Matulában az egyetlen tanár, aki jóindulatú és barátságosan, megértéssel, szigor nélkül közeledik a diákokhoz, gyengeségéért és jószívűségéért azonban Zsuzsanna kivételével mindenki megveti. A vértől fél, a könny meghatja, a szomorú történeteken elérzékenyül, rettenetes ízlése van, és csak a hasára tud gondolni. Hiába bántják és gúnyolják ki, fel se tűnik neki, érzéketlen minden kellemetlenséggel szemben. Feltűnően élvezi Horn Mici társaságát (akiről a történet végén derül ki, hogy szövetségese az ellenállásban). Csakis Zsuzsanna iránt mutat határozottságot, szinte brutalitást: őt következetesen elutasítja és megalázza, hogy maga ellen fordítsa. Valójában ezzel egyetlen célja, hogy védje a diakonisszát: nagyon régóta és túlságosan mélyen szereti ahhoz, hogy veszélynek tegye ki. Valójában csak álca mindaz, aminek mutatja magát. Ő Abigél, és ő az árkodi ellenálló. Nagyon okos, nagyon megfontolt és előrelátó, rettenetesen bátor, nagyvonalú, jóindulatú és hősies. Mindenkit meg akar menteni, és nem zavarja, hogy ezért nem jár köszönet, sőt, semmibe veszik. Nem tart haragot soha senkivel szemben, és felelősséget vállal mindenkiért, ha nem is kérik rá. Nagyon óvatos és körültekintő, életekért felel, de ez nem rettenti meg (egyedül Zsuzsannát félti). Csak apróságokban árulja el magát, például a szobája nagyon jó ízlésről árulkodik, és látni lehet, hogy nem szívesen bántja meg a prefektát.
Kuncz Feri: hadnagy, Gina nagy szerelme, akiről a lány azt hiszi, tiszta és őszinte érzelmeket táplál iránta. A regény végén kiderül, hogy végig a tábornok ellen dolgozott, és csak azért udvarolt „Zsininek”, hogy közelebb kerülhessen az apjához.
Horn Mici: Volt matulás, aki még az I. világháború alatt járt az iskolába. Rengeteg különböző hagyomány fűződik a nevéhez. Bolondos, vidám asszony, az egyetlen, aki valóban megérti a kislányok helyzetét: mindent elkövet, hogy könnyítsen a napjaikon. Szívesen tréfál, szemtelenkedik, nem riad meg semmitől, bármikor ellenszegül Torma Gedeonnak is. Kőnig jó barátja, már végzős kora óta (az esküvőjén a kezdőtanár volt a tanú), az ő kedvéért változott Abigéllá, hogy segítsen neki és a vőlegényének. Mici karakterének a tragikuma csak a történet végén bontakozik ki: elvesztette a férjét és a fiát, mindenét, amit valaha szeretett – amit bohókásan művel, az csak alakoskodás, álca, hogy közben végezhesse feladatát az ellenállók között. Szeretne megkímélni másokat a maga fájdalmától. Belül nagyon magányos és keserű.
Mráz: üveges Árkodon. Kőnig és Mici társa, segíti az ellenállást, és Gina szökésében is szerepe van. Kuncz Feri terve miatta hiúsul meg, a Gedeon-napi menekülésnél pedig ő viszi biztonságba Vitayt. Másnap is ő fogja elszállítani a gyereket, új személyazonossággal („Nevem Makó Anna, születtem Bolitán”).
és a növendékek közül:
Torma Piroska: az egyik ötödikes matulás, Torma Gedeon igazgató unokahúga. Egész életét az intézményben élte le, mivel nincs élő rokona. Az osztályból a legszelídebb és legjóindulatúbb lány, ő sajnálja meg először Ginát, és Vitay is vele köti a legszorosabb kapcsolatot. Együtt töltik a karácsonyt, többször bajba kerülnek közösen, de mindig segítenek egymáson.
Bánki Anna: zsidó származású ötödikes, akit Abigél-Kőnig ment meg a haláltól, három másik matulással és a szüleikkel egyetemben. Nagyon komoly, felnőttes és az egyik legjobb tanuló az egész iskolában. Gina szereti, mert titkos kapocs közöttük, hogy komolyabb és sokkal veszélyesebb titkot bíztak rájuk, mint a többiekre. Veszélyben vannak, és nem diáklányoknak való feladatok nehezednek rájuk. Bánki Gina közreműködéséért cserében levelet ír Kuncz hadnagynak, mert azt hiszi, így összehozhatja a szerelmeseket.
Kis Mari: az ötödikesek vezetője. Csak a tandíj negyedét kell kifizetnie, mert szegények. Nagyon kreatív és nagyon vidám – minden játékban benne van, és igazán jóságos, de ha megsértik, haragtartó tud lenni, és megingathatatlan marad. Sziklaszilárdan ellenáll Ginának és az osztály elsősorban miatta nem fogadja be a pesti lányt. Később ők ketten is legjobb barátnők lesznek.