Az óravázlatot másoljátok be a füzetbe, és a füzetről készült fotóitokat kérlek, küldjétek el a beadando.thi@gmail.com e-amil címre 2020. április 21., keddig!
tananyag: a Szabó Magda: Abigél - tétel folytatása
A Matula, a cselekmény fő helyszíne
Bár a valóságban nem létezik a Matula püspökről elnevezett református gimnázium (ahogy Árkod városa sem), az intézmény valós élményekből táplálkozik, Szabó Magda a Dóczi Leánynevelő Intézetről, saját iskolájáról, illetve egy későbbi munkahelyéről mintázta a gimnáziumot .
A Matula (különösen Gina régi iskolája, a Sokoray Atala után) világa nagyon szigorú, rideg és merev. A lányok életének minden percét beosztják és meghatározzák. Az egyenruha kötelező, a saját fehérneműt se tarthatja meg senki. Tilos mindenféle ékszer, retikül vagy szépészeti eszköz. A diákok háziszappant kapnak és egyforma fogkefét. Mind tarisznyát hordanak, melyben egyformán ugyanazt kell hordaniuk. A szekrénykulcs pedig mindenkinek a nyakában lóg, kivétel nélkül.
A tanulók pénzt nem kapnak – azonban, ha kapnának, se tudnák elkölteni. A városba csak séta alkalmával mehetnek, ilyenkor fegyelem és némaság van.
A lányok megszabott időt tölthetnek a fürdőszobában, az étkezések alatt csendben kell maradniuk, hogy erkölcsnevelő felolvasást hallgassanak, szabadidejükben pedig varrnak, olvasnak, esetleg zongoráznak.
Nevelő és diák között szigorúan tilos bármiféle testi kapcsolat, még a beceneveket se lehet használni, mert ez bizalmaskodáshoz vezetne. A diákok leveleit átolvassák, nehogy panaszkodhassanak a szülőknek. A lányok még nyáron se mernek udvarlót fogadni, mert ennek híre esetleg eljuthatna a Matulába.
Különös kettősség, hogy a zárdai fegyelem mellé nagyon modern és drága felszerelések társulnak, és a háborúhoz viszonyítva anyagi jólét is uralkodik (sok szülő terményben fizeti a tandíjat).
A Matula egyszerre börtön és egyszerre menedék. Lehetetlen kijutni, de bejutni se sikerül senkinek, olyan, akár egy börtön, de Ginának épp erre van szüksége. Szeretetet nemigen nyújt, de biztonságot ad. Állandósága, a merev, következetes szabályok kiszámíthatók. Megszentelt, időtlenné vált értékeket közvetít. A hagyományőrzés és a történelem változó viszonyát jelképezi: a falakon belül az állandóság örök, míg a külvilág bizonytalan, a pusztulás felé halad (ez a történet végén Gina miatt kis híján felborul – a katonák Vitayt keresve fel fogják dúlni az épületet, kirúgják Torma Gedeon, a háború miatt pedig valószínűleg bezárják az iskolát) .
Az intézmény és a nevelők szigorúságát és érinthetetlenségét viszont ellensúlyozza a lányok vidámsága. A diákok a Matulában ki tudják zárni a tudatukból a háború borzalmait, és saját világot teremtenek. Élvezik a „tilalmak erdejét”, ahol minden szabályt ki kell játszani, és a legkisebb engedményekért is meg kell küzdeni, okosan tervezni és meglapulni. Apró hagyományaik megédesítik a mindennapokat. Ezek közül legfontosabb Abigél legendája.
Abigél
A Matula vallásos és zárt világában Abigél az, aki reményt hoz. Itt nincs se talizmán, se babona, Istent pedig nem lehet apróságokkal zargatni. A kerti empire szobor segít, ha nagy baj van, amit a lányok már nem tudnak maguktól megoldani: egy levelet kell hagyni a kőkorsójában, és ő megoldja a problémát. Horn Mici fedezte fel, hogy Abigél csodatevő: miatta volt képes levelezni szerelmével az I. világháború alatt.
Eleinte Abigél csak efféle semmiségekben segített, amiknek nem volt tétje, a regény ideje alatt azonban már komoly felelősséget vállal, segít kijátszani a zsidótörvényeket, Ginát pedig bujtatja.
Már a címadás is erre a többé-kevésbé nem valós személyre vonja a figyelmet, ezáltal a történet középpontjába állítva a csodatevőt. Az utolsó oldalakon derül csak fény rá, hogy Kőnig tanár úr volt Abigél.
Politikai tartalom
A történet a II. világháború végén játszódik, mikor a nagy többség még Hitler, a nácik és a nyilasok lelkes híve. Egyértelműen kiütközik, hogy azok a szereplők, akik a jók oldalán állnak, már kiábrándultak ezekből az eszmékből (ha valaha hittek bennük egyáltalán). Ilyen Kőnig, Mráz, Vitay tábornok és Horn Mici.
A pozitív karakterek egy része, leginkább a matulás felnőttek, a humánumot képviselik: őket nem érdekli a politika, csupán az emberi szenvedés, a fronton a vérontás, a bombázás, és hogy itthon védeni tudják az ártatlanokat. Ezek a szereplők – Torma Gedeon és Zsuzsanna – akaratuk ellenére belekeverednek a hatalmi harcokba, ez mutatja, hogy a nyilasokkal baj van: aki hű akar maradni az erkölcsihez és a lelki törvényekhez, az szembekerül velük.
Kalmár (aki a felnőttek közül a leggyengébb jellem) szimbolizálja a megtévesztett tömegeket, akik nem képesek felismerni a valóságot. Beleszeretnek egy csillogó ígéretbe és a propagandába, így csak a végén döbbenhetnek rá, hogy tévedtek, mikor már nem lehet jóvátenni semmit. Velük szemben az írónő elnéző, inkább szánalmat mutat, mint haragot.
Érződik, hogy az egész regény a politikai balhoz húz, elsősorban pedig az a célja, hogy a jobboldali nézetektől szabaduljon, ellenálljon a tanításainak és intézkedéseinek. A hősök nem a katonák, hanem az ellenállók, és az alapvető, megkérdőjelezhetetlen értékeket védik: az emberi életeket.
A felnőtté válás
Gina jelleme sokat formálódik a történet alatt, bár karakterét nem veti le. Elkényeztetett kislányból érett felnőtté válik nem egészen egy év alatt. Bár alapvetően a külvilág nyomása miatt megy végbe a változás, a Matula szigorú világa és az ötödikesek is hozzájárulnak ehhez. A gimnázium rendszere és élményei emlékeztetnek kicsit Ottlik Iskola a határon c. regényére, melyben a szereplők ugyanígy maguk mögött hagyják a gyerekkort, igaz, nem ennyire drasztikusan, és nem ugyanazokból az okokból.
Szerkesztés
Szabó Magda úgy építette fel a regényt, hogy végig maximális legyen a feszültség (a végén csúcsosodjon ki tökéletesen), mindezt a megoldatlan rejtélyekkel érte el, a kisebbektől a központi titkokig:
· Miért vitte Árkodra Ginát a tábornok?
· Miféle céljai vannak Kuncz Ferinek?
· Ki az árkodi ellenálló?
· Ki Abigél?
Nagyon nagy szerepe van a műben az előre utalásoknak, számos esemény csak utólag nyer értelmet (Kőnig viselkedése vagy az akvárium esete), mások előrevetítik a végkifejletet (Az Okmányok c. fejezet eleje beszámol a tábornok haláláról és azokról, akik elárulták a Vitay családot), illetve az azt követő eseményekről (Kalmár halála a fronton, vagy Gina visszatérése a Matulába egy éve múlva).
A narráció többnyire a mindentudó mesélő szemszögéből vázolja fel a cselekményt, melyet rendszeresen megszakítanak a belső monológok. Ez az írónő kedvelt technikája, viszonylag ritka a magyar irodalomban. Előnye, hogy E/1. személyben kapunk véleményt, meglátást az adott szereplőktől, ezáltal sokkal közvetlenebb és drámaibb lesz az élmény. A belső monológok mindig egyszerűek mondattanilag, és nincsenek szoros összefüggésben a szövegek, valóban a gondolkodást mutatják be, az ötletek, emlékek, benyomások egymás után, véletlenül tűnnek fel. A valóság és belső monológ gyakran összeolvad: felváltva jelenik meg a külvilág és az, ami a karakter fejében zajlik le (mikor Gina zsoltárt gyakorol a cukrászdai látogatás után). Különlegesség még, hogy elsősorban Gina monológjait ismeri meg az olvasó, de néha „megszólalnak” mások is: a tábornok, az ötödikesek, Kalmár és Zsuzsanna. Természetesen a rejtélyek kulcsfigurái hallgatnak: se Kőnig, se Horn Mici nem szólal meg ilyen értelemben.